Mia tegnap fél 10 körül aludt el a karomban, és ma fél 7-kor ébredt! 0 (nulla) éjszakai ébredéssel!!! Na ilyen sosem volt még!
(tényleg csak zárójeles, mert egyéni szót.problem, és én dolgom, hogy én viszont szerda óta nem túl jól alszom, mert aznap néztünk meg egy bölcsit, avagy kettőt,de egy nagyon szimpit, amit valószínűleg kipróbálunk. Én próbaképpen elém meg, de így is annyira felzaklat a lehetőség is, hogy más vigyázzon rá, hogy nehezen lazítok.
Erről majd akarok írni még, de az ok, amiért mégis valószínű,hogy kipróbáljuk, az az, hogy Mia úgy eljátszott ott, mintha oda teremtették volna. Azt pedig, hogy a velem itthon léte csak az én igényem legyen, természetesen nem kockáztatom. Ha ő menne, bölcsis lesz.)
2017. április 29., szombat
2017. április 24., hétfő
Babaduma
Tegnap reggel ébredéskor kicsi Mia odahozta a telefonomat, és azzal tette le elém, hogy "Anya telefonja, tessék, szívesen adja Mia!" Majd ment tovább a másfél évesek sürgős dolgait inzézni. Hát gondoltam, ez jel, hogy meg kell osztanom az élményt.
Amikor ilyen cukikat mond (szívesen adom, tessék parancsolni, gyere vissza kutyamutya, megmossuk Mia kezét szappankával, stb.), úgy érzem, megéri a rengeteg mese. Egy csomó olyan kifejezést használ, amit én alapból nem. Pl. remek csigatulajdonság morfondírozni :) Igaz, elég kicsi az esélye, hogy pontosan tudja Mia a jelentését, de kétségtelen, hogy mondja ;)
Zabálnivaló! Ja múltkor mondta is, hogy "megzabikálja Miát anya" :) Hát már hogy ne???
Az egyik csúcs (avagy, ha az ezoterikus magyarázatokat is számba visszük, akkor libabőr), amit múltkor talán említettem: délutáni alvása után mondta, hogy "Három szeme van anyának!"
Érdekes amúgy, legalább egy hétig, de inkább tovább reggelente (néha napközben is) a szobájában mindig az ablakra mutatva mondta, hogy kismadár elrepült, és hasonló kismadaras fordulatok. Először csak a függönyön lévő kismadárra gyanakodtam, de anya vetette fel, és igaznak bizonyult, hogy hajnali 4-fél 5 tájban kezdenek csicseregni a madárkák, és bizony az ő szobájába is behallatszik. :) Róla meg tudni való, hogy mindenre felfigyel, akkor is, ha úgy tűnik, elsiklott felette a figyelme.
Amikor ilyen cukikat mond (szívesen adom, tessék parancsolni, gyere vissza kutyamutya, megmossuk Mia kezét szappankával, stb.), úgy érzem, megéri a rengeteg mese. Egy csomó olyan kifejezést használ, amit én alapból nem. Pl. remek csigatulajdonság morfondírozni :) Igaz, elég kicsi az esélye, hogy pontosan tudja Mia a jelentését, de kétségtelen, hogy mondja ;)
Zabálnivaló! Ja múltkor mondta is, hogy "megzabikálja Miát anya" :) Hát már hogy ne???
Az egyik csúcs (avagy, ha az ezoterikus magyarázatokat is számba visszük, akkor libabőr), amit múltkor talán említettem: délutáni alvása után mondta, hogy "Három szeme van anyának!"
Érdekes amúgy, legalább egy hétig, de inkább tovább reggelente (néha napközben is) a szobájában mindig az ablakra mutatva mondta, hogy kismadár elrepült, és hasonló kismadaras fordulatok. Először csak a függönyön lévő kismadárra gyanakodtam, de anya vetette fel, és igaznak bizonyult, hogy hajnali 4-fél 5 tájban kezdenek csicseregni a madárkák, és bizony az ő szobájába is behallatszik. :) Róla meg tudni való, hogy mindenre felfigyel, akkor is, ha úgy tűnik, elsiklott felette a figyelme.
2017. április 22., szombat
Mia 19 hónap+2 napos
Olyan remekül sikerült ez a nemköszöntömfelmindenhéten projekt, hogy már a 19.hónapjára sem írtam... Micsoda anya vagyok én... Az a baj, hogy annyit pötyögök mindig, hogy a blogra már alig írok, mert mindent kiírtam magamból.
Ma aztán ünnepeltük, hogy nincs semmi extra, de minden nagyjából rendben van.
Kicsi Mia újra eszeget, de nagyon változó, hogy mit, hogy, hol és miként fogad el éppen. Az alvás 2 napja (éjjel) csoda, először fél hatkor kelt, és picit még vissza is aludt.
A beszéd nagy erőssége Miusnak: gyönyörű, jól összerakott mondatokban, helyes toldalékokkal és ragozással beszél, hihetetlen! Az emlékezetes beszólásait bővítette olyanokkal, mint "Három... Szeme... Van... Anyának!" (alvásból ébredve, félálomban). De nagyon édesen emlegeti fel a mesehősöket (az ősrégi, otthonról elcsent Vidám mesék mostanában újra nagy kedvenc): "óriásinagy medve mondja meg, kié legyen almám!", "sünikém állj meg, hová viszed almám, Miamia almáját?"
Igen, sokszor emlegeti magát Miamiaként: "Miamia mit csinál?", néha aggaszt is, hogy az én számonkérő hangsúlyomat hallom viszont. Amúgy persze, hogy azt, egészen meglepően visszaadja az aggódó, vagy épp nem túl kedves szóösszetételeimet is a Jézusmáriától kezdve sorolhatnám őket... De épp aludnom kéne, úgyhogy remélem, máskor eszembe jut, mert kár volna nem leírni.
Jártunk ma bababarátokkal a labirintusban, amiből a gyerkőcök leginkább a porban homokozást és a bottal víz/szökőkútpisztergálást élvezték. Csodásak ezek a kicsik!
Ma aztán ünnepeltük, hogy nincs semmi extra, de minden nagyjából rendben van.
Kicsi Mia újra eszeget, de nagyon változó, hogy mit, hogy, hol és miként fogad el éppen. Az alvás 2 napja (éjjel) csoda, először fél hatkor kelt, és picit még vissza is aludt.
A beszéd nagy erőssége Miusnak: gyönyörű, jól összerakott mondatokban, helyes toldalékokkal és ragozással beszél, hihetetlen! Az emlékezetes beszólásait bővítette olyanokkal, mint "Három... Szeme... Van... Anyának!" (alvásból ébredve, félálomban). De nagyon édesen emlegeti fel a mesehősöket (az ősrégi, otthonról elcsent Vidám mesék mostanában újra nagy kedvenc): "óriásinagy medve mondja meg, kié legyen almám!", "sünikém állj meg, hová viszed almám, Miamia almáját?"
Igen, sokszor emlegeti magát Miamiaként: "Miamia mit csinál?", néha aggaszt is, hogy az én számonkérő hangsúlyomat hallom viszont. Amúgy persze, hogy azt, egészen meglepően visszaadja az aggódó, vagy épp nem túl kedves szóösszetételeimet is a Jézusmáriától kezdve sorolhatnám őket... De épp aludnom kéne, úgyhogy remélem, máskor eszembe jut, mert kár volna nem leírni.
Jártunk ma bababarátokkal a labirintusban, amiből a gyerkőcök leginkább a porban homokozást és a bottal víz/szökőkútpisztergálást élvezték. Csodásak ezek a kicsik!
Nem mellesleg ők azok a fiúk, akiktől Miust csak 2-2 nap választja el, Dávid 18-án, Nimrod pedig 22-én született. És mellesleg az anyukáikkal naponta sokszor rongyosra chat-elem az ujjaimat. Jó kis délután volt!
2017. április 14., péntek
2017. április 8., szombat
Angyalt nevelek
Egy ideje megint nem szorgoskodom az írásban, mert hát volt jobb dolgom: másfél hónapja mindig van valami nyűgünk, bajunk. Vírus vagy éppen fejbeverés, ami miatt 3 napig izgulok, egészen addig, amíg a következő vírus utól nem ér...
De betegség ide vagy oda, a kislányom fantsztikus személyisége így is megmutatkotik. Okos és együttérző: amikor nekem kellett dokihoz menni, egy napig hajtogatta, hogy anyát is megvizsgálta doktornéni, anyának fáj a torka. Amikor már napok óta gyakorolta azon új szokását, hogy szopizás közben macerálja a másik cicimet, és már eluntam elhuzigálni a kezecskéjét / fogni a ruhám,hogy ne tudjon benyúlni, rászóltam, hogy ne bántsa, mert fáj, ő azonnal abbahagyta, láttam, hogy nagyon agyal, kattognak a kerekek, majd egy perc múlva megszólalt, hogy "nem bántjuk anya másik szopiját". Annyira értelmesen,és saját szavakkal, hogy nem is értettem, miért nem azzal kezdtem, hogy megkérem. De amiért most ez a felismerés újra belém hasított, az az volt, hogy reggel a cica szokásától eltérően köhögni kezdett, mintha szőrlabdát akarna feköklendezni, amilyet még sosem láttunk tőle, Mia persze ébredés után rögtön hozzá indult, én viszont mondtam, hogy ne kövesse, kergesse, mert a cicának fáj a pocakja. Erre ő ismét egy picike gondolkodás után mondja, hogy "fáj cica pocakja, megvígasztaljuk! Meggyógyuljon!" Hát mennyire jófej, tündér, angyalka!!!
És igen, saját maga alkotta mondatokban beszél már, csuda választékosan. Persze a mesékből szedi, pl. hogy morfondírozott vagy hogy üldögél, fejvakarva, összeölelkeztek. Szóval nem spórol, nem kíméli a belefektetett energiát, a legnehezebb szavaknak is nekifut!
A kedvenc tévesztéseim az "ipici" (ti. iciripiciri), a "tornytorny" (torony), a "kömv" (pedig szépen mondta régebben, hogy könyv), "Apimp", bár pár napja, április 5-én, hogy pontos legyek, kimondta, hogy "Ammipanni" (Annipanni).
A legutálatosabb dolgok a Világon jelenleg az orvoslátogatás (mindig nagyon sír, annyira, hogy nem hallom a diagnózist) és az orrmosás, ehhez a témakörhöz kapcsolódik még időnként a keserű sinupret oldat benyelése, ami után rögtön szopiznia kell, annyira megviseli és a hörgőtágító spray befújása, ami hasonló hatással bír.
Az orrszívó-porszívót egy hónapja már szinte megszerette, aztán a taknyos időszak elmúltával ez leszállt, és amikor egy hete újra el kellett kezdeni szívni, megint világégést okozott. A pelenkacsere mostanában csak alkalmanként szörnyűség, legtöbbször teljesen jól tűri, esetleg közben ő is bekrémezi a kutyusát stb.
Most épp kiszaladt a konyhába. Bali kérdezi, mit keresel? Azt mondja "palacsintát, hátha megeszi Mia" :)
Igen, az evés megint nem az igazi. Most a hányós vírus miatt vagyunk újrakezdők a hozzátáplálásban.
De nem is lehetne kevesebb!
De betegség ide vagy oda, a kislányom fantsztikus személyisége így is megmutatkotik. Okos és együttérző: amikor nekem kellett dokihoz menni, egy napig hajtogatta, hogy anyát is megvizsgálta doktornéni, anyának fáj a torka. Amikor már napok óta gyakorolta azon új szokását, hogy szopizás közben macerálja a másik cicimet, és már eluntam elhuzigálni a kezecskéjét / fogni a ruhám,hogy ne tudjon benyúlni, rászóltam, hogy ne bántsa, mert fáj, ő azonnal abbahagyta, láttam, hogy nagyon agyal, kattognak a kerekek, majd egy perc múlva megszólalt, hogy "nem bántjuk anya másik szopiját". Annyira értelmesen,és saját szavakkal, hogy nem is értettem, miért nem azzal kezdtem, hogy megkérem. De amiért most ez a felismerés újra belém hasított, az az volt, hogy reggel a cica szokásától eltérően köhögni kezdett, mintha szőrlabdát akarna feköklendezni, amilyet még sosem láttunk tőle, Mia persze ébredés után rögtön hozzá indult, én viszont mondtam, hogy ne kövesse, kergesse, mert a cicának fáj a pocakja. Erre ő ismét egy picike gondolkodás után mondja, hogy "fáj cica pocakja, megvígasztaljuk! Meggyógyuljon!" Hát mennyire jófej, tündér, angyalka!!!
És igen, saját maga alkotta mondatokban beszél már, csuda választékosan. Persze a mesékből szedi, pl. hogy morfondírozott vagy hogy üldögél, fejvakarva, összeölelkeztek. Szóval nem spórol, nem kíméli a belefektetett energiát, a legnehezebb szavaknak is nekifut!
A kedvenc tévesztéseim az "ipici" (ti. iciripiciri), a "tornytorny" (torony), a "kömv" (pedig szépen mondta régebben, hogy könyv), "Apimp", bár pár napja, április 5-én, hogy pontos legyek, kimondta, hogy "Ammipanni" (Annipanni).
A legutálatosabb dolgok a Világon jelenleg az orvoslátogatás (mindig nagyon sír, annyira, hogy nem hallom a diagnózist) és az orrmosás, ehhez a témakörhöz kapcsolódik még időnként a keserű sinupret oldat benyelése, ami után rögtön szopiznia kell, annyira megviseli és a hörgőtágító spray befújása, ami hasonló hatással bír.
Az orrszívó-porszívót egy hónapja már szinte megszerette, aztán a taknyos időszak elmúltával ez leszállt, és amikor egy hete újra el kellett kezdeni szívni, megint világégést okozott. A pelenkacsere mostanában csak alkalmanként szörnyűség, legtöbbször teljesen jól tűri, esetleg közben ő is bekrémezi a kutyusát stb.
Most épp kiszaladt a konyhába. Bali kérdezi, mit keresel? Azt mondja "palacsintát, hátha megeszi Mia" :)
Igen, az evés megint nem az igazi. Most a hányós vírus miatt vagyunk újrakezdők a hozzátáplálásban.
De nem is lehetne kevesebb!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)