Most is idő előtt megírom a szülinapi bejegyzést, bár szinte teljesen biztos, hogy 7:15-kor is ébren leszek, a kérdés legfeljebb az, lesz-e szabad kezem.
Az utóbbi időben ugyanis a kis hercegnő alvása felborult. Még addig sem volt rendszer, de ennél jobban aludt(unk).
Előfordulhat, hogy ez már a fogcskáknak tudható be, de az is lehet, hogy a fogzás további romlást hoz majd. Lehet, hogy ez egy újabb növekedési ugrás, és az is lehet, hogy a mások által megfigyelt, 16. hét körüli nyugtalanság.
Említettem már, hogy nem könnyű, de a legnehezebb tényleg nem a nemalvás (mellesleg én most aludtam, míg Balázs őrködött), hanem ezt a picikét szenvedni látni. Akár ha csak a nemalvástól szenved, de persze rosszabb, ha sír is, vagy csak hánykolódik ez a nappal tökéletesen nyugodt gyermek.
Ez most kicsit negatívabbra sikerült, nyilván a kétségtől, hogy valamit rosszul csinálok. Ezzel együtt sem cserélném el semmiért az én kicsi szívemet!
Hihetetlen, hogy már 16 hete boldogít, hihetetlen, hogy ma lejár a spanyolhonban biztosított szülési szabi, amire egyébként teljes bér jár, és ami után a helyiek képesek visszamenni dolgozni. És a babáikat másra bízni, akár bölcsibe is adni. Ez talán a leghihetetlenebb. Hiszen Mia még most kezdett rosszabbul aludni. Hogy képesek így magukra hagyni? Hogyan tudnak így a munkára koncentrálni? Hogyan tudják otthagyni a kicsinyeiket???
Boldog (és alvósabb) 16 hetes szülinapot, Miuskám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése