Az előző, kevéssé informatív bejegyzésből elhallgattam, hogy kicsi Mia a születése után csak pár percre került a mellemre, aztán sajnos egy adag fel nem köhögött magzatvíz miatt inkubátorba tették. Először pár óráról beszéltek, aztán az egész napot erre szánták. Én meg persze szörnyen elárvultnak éreztem magam: a pocakomból is eltűnt az annyira várt kisbaba és aztán a szemem elől is.
Ennek a ténynek köszönhető, hogy a szülés napján gyakorlatilag mindenkivel tudatni tudtuk Miababa érkezését, hiszen kénytelenek voltunk baba nélkül várakozni...
Délután szerencsére már a karomban tarthattam őt, igaz, akkor egyelőre még az inkubátoros szobában egy halom dróttal és csipogóval felszerelve. Cserébe viszont egészen az onnan való elbocsátásáig, estig magamon tarthattam, és próbalkozhattunk a szoptatással is.
Este aztán megkerdeztek, mibe szeretném őt öltöztetni, és megkezdődhetett az első csajos éjszakánk itt a kórházban. Ma ugyanis baba - anya - mama éjt tartunk, amíg Bali átadja a munkáit a kollégáinak, és megkezdheti a jól kiérdemelt kispapa szabit.
A kórház amúgy fantasztikus, a személyzet és az ellátás jobb nem is lehetne: gyakorlatilag szállodai környezetben, kedves és segítőkész emberek által kiszolgáltan tölthetjük az első közös napjainkat.
Ha kívánnivalóm lehet, az a gátsebemmel és a nagyon fura állagú hasammal kapcsolatos, és egyelőre a lehetetlen kategóriába sorolható.
A szüléssel kapcsolatot legfontosabb dolog, hogy Mia babáért természetesen megérte, de ennél is tovább menve azt kell mondanom, hogy - ugyan epidurállal történt - nem is közelítette meg a rémálmaimat.
A képen kicsi Mia első esti kimonója látható immár a Mama karjaiban :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése