Család lettünk, nem is akármilyen! Amíg nem anya az ember lánya, nem ismerheti a boldogság ezen szintjét. Most azt hiszem, az én boldogságom elég hármunknak is, de tudom, hogy a kispapa érzései is hasonlóak, így bátran állítom, hogy jobb nem is lehetne!
Megható volt a szüléskor Balázs szemében is könnyet, izgalmat és elérzékenyülést látni, és őrült jó azóta is kettőjüket nézni. A terhesség alatt néha nehezményeztem, hogy Balázs keveset beszélt a pocakomhoz, de ezt most mind bepótolja: ha a hasammal még nem is tudott sokmindent kezdeni, a kislányunkhoz olyan szeretettel beszél, olyan kedvesen dédelgeti, hogy belefacsarodik a szívem... Butus anyai hormonok! Hiszen ez jó!...ezért it könnyezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése