Mia, avagy a névválasztási miértek!

Tudom én, hogy a kisbabánknak választott név vitatott, de egészen egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Nem tudom, miért, és hogy konkrétan honnan jött, de ha a pocakomban lévő kicsi lányra gondolok, tudom, hogy Babácska neve Mia kell, hogy legyen. Próbáltam én szoktatni magam más szép nevekhez, meghallottam az ellenjavallatokat, sokat gondolkodtam is rajta, de mindig arra jutottam, hogy a Mia egy gyönyörűszép, kedves név, és a viselője csakis egy nagyon kedves ember lehet. Nem volt ilyen nevű ismerősöm, még csak filmekben sem gyakori név (bár a Ponyvaregényt nem feledjük, sem a mesebeli Mia hercegnőt Szofika ajánlásával :)) Előfordulhat, hogy buta tréfáknak alapul szolgálhat majd (mi a fene?!), fura lehet a spanyolok számára is (jelentése: enyém), de egyikben sem látok akkora problémát, ami miatt ne adhatnám a számomra legfontosabb kisembernek, vagy ami miatt valaha is szégyenkeznie kellene. Valljuk be minden nevet lehet csúfolni, és a gyerekek ki is használják az alkalmat, de pont ezért bármilyen nevet választunk, ennyi erővel rossz választás lenne.

Meghallottam Anya érvét, miszerint még sose hallotta ezt a nevet, ami még szimpatikus is: nem is baj, ha a játszótéren nem fordul oda 5 Mia, ha hívom az én kis Babácskámat. Másnak egyszerűen csak nem tetszik a név, de olyan nevet találni, ami mindenkinek tetszik, lehetetlen.

Mi most a Mia mellett tettük le a voksot, és a biztonság kedvéért kap egy második keresztnevet is, hátha ez még a Miánál jobban is megkönnyíti a dolgát a Világban. Így hát a kislányunk Ujlaki Mia Laura lesz.

A Laura egyébként szintén megfelel az esztétikai és egyéb szempontoknak: szép, bár három szótagú, elég rövid, nemzetközi. Tetszett is mindig, de ha arról beszéltünk, hogy lehetne-e önmagában Laura a pici, hát nem. Valhogy túl komornak, túl mélynek (elsősorban túl mély hangrendűnek) éreztem, és tudom, hogy a "kicsi szív" egészen egyszerűen nem Laura... Hanem Mia :)

Amellett, hogy önmagában a név nagyon tetszik, utánanéztem az erdetének, jelentésének, a lehetséges névnapoknak, és tökéletes. 

Mia

Nem: női

Név eredete: héber eredetű név

Eredete: a Mária több nyelvű rövidülése

Névnapok: augusztus 2., július 2.

A név jelentése: Lásd: Mária

És ha már a Mária rövidülése, nézzük röviden a Máriát is:

A Mária bibliai eredetű női név. Eredeti héber formája Mirjam volt, ez a görög és latin bibliafordításokban módosult. Jelentése megfejtetlen, minden magyarázata vitatott. Lehetséges jelentései: a) mirha, az ókor egyik legdrágább illatszere, b) keserű(ség), továbbá ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen, zabolátlan; kövér, erős, "Csepp a tengerben" vagy "Úrnő"

Nemcsak azért tökéletes választás a Mia, mert Anyukám és a Mamim is Máriák, és bár közel sem ez volt az ok, hiszen a Mária nevet nem tartom túl modernnek, és nem adtam volna a porontyomnak, de azt egyáltalán nem bánom, ha ők ketten állnak mintául a kislányom előtt. Emellett a jelentések közül az ellenálló és az erős különösen tetszetős szerintem,

Ami még eszembe jutott, hogy a Mia az "aim" angol szó anagrammája, ami magyarul szintén három betűs, jelentése "cél".

Talán így már kissé túlgondolt is a választás, de nem tagadhatom meg magam, én amolyan túlgondolós, agyalós fajta vagyok, miért pont Babácska nevét ne fontolgatnám, boncolgatnám.

Hát így állunk, és így várjuk Mia érkezését, aki egy erős, ellenálló kis személyiség, és amellett, hogy céllal tölti meg, számunkra mindenképpen legértékesebb illatszere is lesz az életünknek :)

Cicás siesta >^.^<

Pár cukiság

A mai haladás elsősorban nem a baba, hanem a mama érdekeit szolgálja. Megvan a bölcsőre szerelhető zenés mobil és pár dekoratív plüss. ;-)

Lámpafűzér esti fényben

Napi apró lépések a babaszobában

Ma végre felkerült a kiságy fölé a lámpafűzér és a Mia felirat :-)

Boldog Szülinapot, Anya!

Ismét lemaradok egy elég nagy családi ünnepről :( Bár az ünnepelt, Anyukám legkevésbé sem szereti magát ünnepeltetni, neki is kijárt volna, hogy meglepetésszerűen felbukkanjunk náluk, és alaposan meghúzigáljuk a fülét, adjunk egy csomó nyakszórítóst, de őszintén remélem, hogy a kisunokái megteszik ezt helyettem is. Ahogy ismerem őket, nem lesz ma sem hiány mamaszeretgetésből, ölelésből, bújásból, úgyhogy ez nyilván enyhíti a távoli lánya hiányát. Mi meg pótoljuk a lemaradást szeptemberben, amikor is a terv szerint heteket töltünk itt együtt, hiszen Anya segít nekem a baba születése táján, ellát majd hasznos tanácsokkal, megmutatja, hogy nem kellene elejtenem a Picit, és főz nekem, amit csak szeretnék... Hmmm, végre a magyaros étrend nem merül majd ki borsófőzelékben, pöriszerűségben, és más általam kreált/koppintott kajákban, hanem lesz itt tejfölös krumplifőzike, anyaféle husileves, anyaféle borsóleves, anyaféle rakott zöldségek és anyaféle túrógombóc... Hupsz, remélem, ezeket majd mind ehetem szoptatás alatt...

Na mindegy, nem is ez a lényeg most, hiszen épp arról kezdtem beszélni, mi mindent kell pótolni a kihagyott szülinapja miatt. Mellesleg névnapja is lesz pont akkor.... Szóval sokmindent! Úgy tervezzük, hogy már a szülés kiírt időpontja előtt megérkezzen, remélhetőleg ez azt is jelenti majd, hogy egyben a baba előtt is érkezik. Mert tényleg jó lenne pár napot előbb kettesben eltölteni. Anya még nem járt itt nálunk, csak egyszer 3 éve, még az előző albérletben, így szeretném icipicit a környéket is megmutatni: a parkot, ahol a sooook babatologatást tervezem, az itteni legközelebbi partot, a Port Olimpic-et. Bár szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a városnézést már nem fogom tudni erőltetni, remélem, azért egy kis shoppingra lesz időnk, erőm, kedve. Szóval várom már, hogy itt legyen velem, és bár a mát nem pótolja majd az az idő, remélem, sikerül mégis tartalmasan eltölteni. Azt hiszem, ebben a kérdésben nyugodtan számíthatok Mia babára is, mert vele kapcsolatban nyilván leszek elég béna ahhoz, hogy Anya védőnői tapasztalatára támaszkodjak :)

A jövőről tehát egyelőre ennyit, ma a nagyon fontos, hogy

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK, ANYA! Isten éltessen sokáig boldogságban!

Sooook puszi és nyakszorítós!

Sziszi

Úgy szeretne bemenni

...de már sajnos nem szabad :-(
Hiába, Cicukám, a Baba szőnyegét már nem kéne összeszőröznöd, így jobb ha mától végleg leszoksz a babaszobával látogatásáról >^.^<

Pillanatnyi állás a babaszobában / éééés ultrahang felvétel

A múlt heti vendéglátást, és Tamásék hazaútját követően kicsit (még jobban) belehúztam a babaszoba projektbe: ugye egyik nap az ágy került megvételre, majd összeszerelésre, de erről már írtam, majd a matracrendelés és szőnyegválasztás következett.

A matraccal óriási gondban voltam, mert itt Spanyolországban egyáltalán nem divat a kókuszmatrac, sőt az otthon népszerű változat (tisztán kókuszrost) itt szinte teljesen ismeretlen. Létezik rugósmatrac kókuszrosttal, ha nagyon ügyes az ember, akkor egy nagyon speciális típusú bölcsőhöz csak kókuszból is talál matracot, de azt is csak internetes rendeléssel. Nem volt mit tenni, online keresésbe kezdtem, valójában már elég régóta, több körben nézegettem, de most hogy megvan az ágyikó, már tényleg rendelni szerettem volna. Útközben egyszer elbizonytalanodtam, és majdnem beadtam a derekam az itteni trendeknek (elvégre 40 millió spanyol valahogy felnőtt), de aztán az amazon egy lehetősége lett a befutó: Németországból tudtam megrendelni a két kókuszrost lap között hab összetételű matracot. Még ugyan nem jött meg (augusztus 12. a végső szállítási határidő), de közben bátyókám megnyugtatott, hogy jó választás, mert Szofikának is hasonló volt, és teljesen rendben volt, és még kényelmesebbnek is bizonyult, mint a kizárólag kókuszrost matrac. megveregethetem tehát a vállam, már csak meg kell érkeznie, és egy gond letudva.

Még ugyanaznap (5 napja egyébként), hosszú válogatástkövetően a szőnyeget is megrendeltem, és ma meg is érkezett. Ezzel is nagy bajban voltam, mert egyrészt a szoba adottságai, másrészt az én igényeim eléggé bekorlátozták a lehetőségeket: muszáj volt világosat választani, mert elég sötét a szoba és a padló, és illenie kellett a kisszoba koncepciójába is. Gondolkodtam a fehér/bézs/korall/eperszín vonalon, mindenféle modern formákban és mintákban, vívódtam a gyerekes és felnőttes minták dizájnok között, majd ráleltem a tökéletesre: cementlap hatású, patchwork ihletettségű, négyzet (és négyzetes) szőnyeg lett a befutó. Ez ma meg is érkezett, így már képet is tudok mutatni magáról a szőnyegről és a szobácska mai állapotáról is, íme:

Egészen meg vagyok vele elégedve, mert a színével világosít, a textúrájával finomít a szobán, a kockáival megy a patchwork-ös hintaszékemhez (ha utóbbi színe nem is egészen illik be, de azon a színkódba tökéletesen passzoló díszpárnák segítenek), elég klasszikus, nem gyerekes, de elég játékos, hogy gyerekszobában legyen, viszont elég dizájnos ahhoz, hogy ne unjam meg... hát soha. Ő biztosan költözik velünk, bárhol fogunk is lakni a jövőben (nem mintha máris kilátásban lenne bármiféle költözés).

Közben a hét elejétől kezdve minden nap mosom és vasalom a babakelengyét, hogy szépen, tisztán és csíramentesen várja a kisbabánk érkezését. Nagyon jó készülődni, csak közben ne lennének olyan mellékes de kellemetlen szálak, mint egy újabb megfázás köhögéssel, valamint egy rossz mozdulat következtében történt izomhúzódás, ami miatt úgy mozgok mint a saját öreganyám. Mármint... nehezen, lassan, fájdalmasan. De alapvetően nem panaszkodhatok, mert ez most megint nem szervesen a terhességgel összefüggő tünet, bár lehet, hogy az izületek lazulása szerepet játszik benne. Babácska szorosan rúgdos, midig reagál, ha visszajelzést kérek tőle. Ő a legjobbfej baba a Világon! 

Arról eddig itt nem tettem említést, mert mindezek eléggé lefoglaltak, de múlt héten sikerült mégis 4D ultrahangot csináltatnom.Ugyan kerülőúton és ráfizetéssel, de nem akartam volna kihagyni a lehetőséget, hogy lássam a kislányt :)

Bár vannak, akik elítélik az ulrahang képeketközzétevő kismamákat, most megint teszek fel pár képet, mert ooooolyan szép (máris működik az anyai elfogultság, pedig még fel sem fedte magát igazán a kicsike), és nem tudok ellenállni. Elvégre ez a blog rólunk szól vagymi...

Az egyik kép azért különösen fantasztikus, mert (félig) nyitott szemmel is megmutatta magát a Babuci, de bevallom, nekem a másik a kedvencem, ahol éppen az a cuki pillanat látható, ahol Mia baba a lábnagyujjával fogja be az egyik orrlyukát :) Hát nem tündéri? De igeeeen, az!

Próbálom magam visszafogni, de már tényleg nagyon odavagyok ezért a gyönyörű kicsi lányért, egyfolytában róla beszélek, hogy miket tapasztalok, miket érzek, mennyire várom. Pedig a környezetemet nyilván nem érdekli mindez ennyire behatóan. Mindegy, szerencsére vannak kismama barátok, így van kivel belemenni a részletekbe akkor is, ha mást már nem terhelnék velük. Volt nekem is ismerősöm, aki az életem egy olyan szakaszában beszélt túl sokat a terhességéről, amikor engem ez egyáltalán nem kötött le, és nem akartam ebbe a hibába esni. Bár a legszorosabb kolléganőm biztosított felőle, hogy rendben vagyunk a mennyiséggel, nyilván ő is kíváncsi, és majd leállít, ha túl sok vagyok, de azért ebből a szempontból is ideje volt leállni a munkával. Mi lett volna az utolsó két hónapban? Alighanem nem maradt volna időnk dolgozni a sok beszélgetéstől...

Ha itt is túl sok lennék... hát itt mindig ott a lehetőség arra, hogy ne olvassatok :) Így én csak folytatom majd! Legalább amíg van rá időm...

A mester és a mű: babaszoba függöny felszerelve :-)

Most hogy itthon vagyok tappénzen, igyekszem minden nap valami picit haladni a babaszobával. Ennek nyilván Bali is "nagyon örül", hiszen én kitalálom, megkeresem a legjobb lehetőséget, ha nem kell nehezet cipelni,  meg is veszem,  de cipelni, szerelni nem az erősségem,  így ebben a fázisban mindig jön a fülébe duruzsolás, fűzés, és durcogás, ha véletlenül nemet mondana. Na de ha egyszer beindul a fészekrakó ösztön??! Nem igen tudok mit tenni ellene! És módot in például olyan nagyon jó látni a haladást: tegnap babaágy összerakás, lámpa szerelés, ma pedig a karnis felszerelése volt soron. Felpróbáltuk a függöny is,  amint az a képen látszik, de hosszú távon azért még a vasalás szükséges, egyszerűen csak látnom kellett :) Nekem tetszik!

Preparacion de parto / szülésfelkészítő

Egy csapnivaló, forró éjszaka után most éppen az első szülésfelkészítő órára tartok :-) Kicsit izgulok ;-)

Babavárás / Pelenkázó táska

Biztosan kicsinyes dolog a felhalmozott dolgokról beszámolót írni,  de a tökéletes pelusos táska felderítése rögtön a babakocsi kiválasztása óta rendkívüli módon izgatott,  úgyhogy mostani megyek kell osztanom.

Azzal kell kezdenem,  hogy a babakocsihoz is kapunk egyet,  de az annyira a babakocsihoz passzol,  hogy nem éreztem megfelelő női kiegészítőnek. Mert hát a pelenkázó táska is egy női táska, valljuk be, és mint olyan, elég sok paraméternek kell megfelelnie.

Alapban is van némi hajlamom a táskamániára, bár talán nem annyira beteges,  de azért igaz, hogy elég nagy számban sikerült felhalmoznom a kiegészítők ezen fajtáját. Rég kinőttem abból a korból, amikor akár naponta válogattam a táskákat az adott napi öltözékem függvényében,  sokkal inkább szezononként és alkalmankent cserélek, de szó mi szó,  fontos a táska és hogy legyen választék. És persze ebben is beleszeretős típus vagyok, kémia nélkül nem működik...

Ha most hasonlóan fontos ügynek minősítettem a pelenkázó táskát, mivel előre láthatóan évekig fontos kiegészítője lesz nemcsak a babakocsis időszaknak,  hanem azután is. Olyat szerettem volna, ami formára és színre "gyermektelen"  női táskaként is megállná a helyét a mindennapokban,  de tökéletes tartozéka egy kisbabás nőnek, mi több kislányos anyukának.

Az internet adta fantasztikus lehetőségnek köszönhetően első körben sikerült egy amerikai márka gyönyörű példányába beleszeretni,  ami egyrészt a megrendelést nehezítette volna meg nagyon (nem forgalmazzák Európában),  másrészt a költségvetést terhelte volna meg vészesen a maga 200 euró körüli árával. Bár elég bő keretet szabtam, ez minden várakozást felülmúlt, így nagyon nehezen ugyan, de elvetettem.

És nagyon sajnáltam magam :-)

Aztán véletlenül találtam rá arra a gyöngyszemre,  amit nem vettem meg azonnal (ez se voltam olcsó,  na), hanem vagy egy hónapig nézegettem az interneten, és csak nem bírtam elengedni.

Azt hiszem,  tudtam volna halasztgatni még a vásárlást,  de ma kaptam egy rossz hírt [nevezetesen,  hogy az előre lefoglalt, és múlt héten elhalasztott 4D-s ultrahangunk véglegesen meghiúsult az ultrahangos cég körében felmerült okból), és mivel a 30. hét (ez van most) után nem ajánlott (mert nem fér bele a baba a képbe),  pótolni sem tudjuk már)], annyira megsajnáltam magam,  hogy engedélyeztem egy utat abba a boltba, ahol kb egy hónapja kinéztem. Ha nem lett volna belőle, nyilván csokiba fojtottam volna a bánatom,  ám volt még egy darab belőle. 

Így szegődött mellém hű társnak a Babymel (londoni) márka Lily fazonú taskajának oyster színváltozata! (a képen)

Szerencsére nem csak a fenti kitételeknek felel meg tökéletesen,  de még a babakocsihoz is remekül passzol,  jippiiiii!

Ez most némiképp kiegyensúlyozza a lelkiállapotomat, bár azt azért nem állítanám,  hogy valaha elfelejtem ennek a cégnek a szemét eljárását... Hiszen gyakorlatilag pótolhatatlan felvételektől estünk el nekik köszönhetően... :-( 

Igaz, hogy lesz még normál 2D ultrahang majd egy hónap múlva,  de a baba vonásait majd csak szeptemberben láthatjuk meg!  Édes picikém,  pedig úgy szerettem volna már látni!

Cicaéletet tanulok

Tegnapelőtt óta élem a tappénzes kismamák boldog életét, és igyekszem egészen a babára és a pihenésre koncentrálni,  hogy ne görcsök, haskeményedések és lábduzzadás határozza meg a szeptember 14-ig hátralevő egészen pontosan 10 hetet és 3 napot. Minden nap készülök valami aprósággal a baba fogadására, időt szánok a jól évesre, sokat iszom, és közben Rosé mesternőtől tanulom, hogy kell cica módra ellazulni. Most például az ágynemű áthúzást használtuk ki egy kis pihire.