Talán nem kéne, de mindig megdöbbent, amikor kismamaként óva intenek a macska miatt /vele szemben. Tudom én, hogy elméletileg vannak veszélyei a cicatartásnak állapotosan és kisgyerekesen, de azért nem kell ezt annyira túlmisztifikalni sem. Tudni kell a veszélyekről, és a baba érdekeit kell elsődlegesen szem előtt tartani, de azért eldobni egy korábban szeretett kisállatot, mert baba érkezik a családba vajon mit mond el egy emberről? Én is mindkét oldalról körbeolvastam, amit lehetett, és úgy gondolom, Rossi cica tartása nem túl nagy veszélyforrás a kis pocilakóra. Természetesen én is leadtam az alomtisztítás feladatát, amióta babát várunk, ha pedig mégis halaszthatatlanul be kell nyúlnom az alomba, kesztyűt húzok, majd kezet mosok. Nem túl nagy áldozat ez, főleg ha az emberben gyerekkorában (vagy annak elteltével) kiakakult egy már-már túlzott kézmosási kényszer a koszos dolgok érintése után (néha bohó módon közöttük is). Ráadásul némiképp túlzásnak is tűnik az aggodás, ha az ember tudja, hogy 1.) kizárólag szobában tartott, nem kijárós macska, aki életében nem evett nyers húst, igazán nehezen juthat toxoplazmához, és 2.) egy cica életében általában csak egyetlenegyszer fertőződik meg, és kb. két hétig képes toxoplazmát átadni. Nekem is csináltak persze toxoplasmózis tesztet a terhesség elején, de én már kértem ilyet terhesség előtt is. Megállapították, hogy (kutya-macskatapizó előéletemet ismerve egyébként csodával határos módon) még nem voltam fertőzött, tehát vigyáznom kell. Doktorbácsi azt is elmondta, hogy ugyanakkora vagy még nagyobb eséllyel kaphatok fertőzést mosatlan gyümölcstől vagy kertészkedéstől, mint cicától. Nyilván ijesztő a fertőzés veszélye, de nem merült fel bennem, hogy az addig imádott és családtagként kezelt Rosét szélnek eresszem...
Sokat gondolok arra is, miként tovább a baba megszüntetése után, és lefektettem pár szabályt, kialakítottam pár tervet: cica nem mehet a babaszobába, már most nyáron elkezdem kiszoktatni onnan, ami egyébként nagyban egyszerűsödött azáltal, hogy a héten festettünk és a szobából kikerültek a cica számára borzasztó vonzó matracok. Cicmic a mi ágyunkból is kiszokik majd, ami sehogysem lesz egyszerű, főleg nekem lelkileg nem, mert egész egyszerűen szeretem, ha bent alszik, néha odabújik (melegben a bújás sem annyira jellemző, csak okkal, simogatásért jön oda :)).
Nagy valószínűséggel visszaszereljük azt az ajtót, ami a mi "lakrészünket", a hálót, a leendő babaszobát és a fürdőszobát szeparálja a lakás többi részétől, így könnyítve Rossinak a szabályok bezárását. A baba születése előtt ismét levágatjuk Rosé karmait, hogy még egy nem túl esélyes támadás / véletlen baleset se okozhasson gondot. Szintén közvetlenül a szülés előtt elvisszük a szőnyegeinket a tisztítóba, hogy a lehetséges (nem feltétlenül macskás) kórokozókat száműzzék, és a lehető legtöbb macskaszőrt eltávolítsák belőlük.
A Baba persze nem maradhat felügyelet nélkül, főleg nem egy szobában a cicával, de azért valljuk be egyelőre újszülöttet amúgy sem nagyon hagynak egyedül egy szobában. A macskának naponta meg kell kapnia a játék- és simiadagját, nehogy féltékeny legyen. Nem lesz egyszerű. Még kevésbé később, amikor egyszerre és valószínűleg egy helyen mászik majd a kisbaba és játszik a macska. De biztosan megoldjuk.
Azt hiszem, az ismerkedéssel, összeszokással nem lesz nagy gond, mert Rosé jobban fog tartani az új hangforrástól, minthogy önszántából odamenjen hozzá, és a tapasztalat szerint is sokkal távolságtartóbb kisgyerekkel. Ennek ellenére azt találtam ki, hogy vészmegoldásként megkérjük a kedvenc cicasittert, hogy a baba hazáérkezése után pár napig álljon készenlétben a cica fogadására arra az esetre, ha mégis szükség lenne rá. Így abban az esetben is megkaphatja a maximális figyelmet, ha a babára irányuló maximális figyelem itthon problémát okozna.
Mindenképp fontosnak tartom azonban leszögezni, hogy számomra a cica inkább jó anyasági előkészítő "eszköz" mintsem akadály! Mióta hozzánk költözött, sokkal gondoskodóbb, felelősségteljesebb vagyok, és nem tartom kizártnak, hogy hajnalban, zombiként is felkeljek, ha szükséges. Korábban ez utóbbi nagyon nem így volt :D Ráadásul, ahogy az ábra is mutatja, remek próbababa is egy cica a gyerektartási technikák kifejlesztésében... Bár azért remélem, a Baba jobban megmarad majd karban ;-)
Rosé családtag, és az is marad! Biztos vagyok benne, hogy jóbarik lesznek majd a kisbabánkkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése