Egy ideje rájárt a rúd Laptopkára... És csak a probléma súlyosbodása, az elvesztésének lehetősége nyitotta fel a szemem, mennyire hiányozna, ha nem lenne ő nekem.
Csak hogy értsétek, Laptopka, egy gyönyörű Toshiba, aki immáron kb. hét éve (ideje, hogy megkeressem a papírjait/az első emlékeket róla) költözött be az életembe, és azért is olyan fontos, mert ő az első laptopom! Persze érintettem fajtatársát korábban is, de ő nekem az első! Nem mondhatom, hogy változatlan külsővel és belső tartalommal húzza nálam az igát, hiszen 3 éve alapos ráncfelvarráson esett át, Bali adott neki észt, erőt, egészséget a további hosszú évekre. Nameg egy jobb operációs rendszert, mert a veleszületett Vista azért hagyott maga után kívánni valót, be kell vallani... Bár már nem is emlékszem, mit...
Velem volt, amikor új voltam a lakásomban, ott lakott a Világ legcukibb, legszilvisebb dolgozósarkában, aztán költözött velem Óbudáról Újbudára, közben sokszor megjárta a Budapest-Pécs vonalat. 2010-2011-ben (basszus, az is már 4 éve volt!) alkalmi munkásból állandó alkalmazottá vált, és az iroda színeiben versenyzett több mint egy évig, éjt nappallá téve, reggel és este velem utazgatva buszon-metrón-villamoson. Majd 2011. novemberében természetesen az első hullámban költözött velünk Barcelonába is, és azóta is aktív résztvevője a mindennapoknak. A Világot jelentette, de legalábbis az internet segítségével azt nyújtotta nekem, amikor még nem dolgoztam, rajta keresztül kerestem (és kereünk megint) lakást, szerveztem a hivatalos dolgainkat, váltam aktívvá a facebookon, pályáztam állásokra, tartottam és tartom ma is a kapcsolatot az otthoniakkal, és nagy részben az itteni barátainkkal, ismerőseinkkel is. És igen, ezt a blogot is vele együtt szültük meg. Tud Skypeolni, bankolni, sőt amikor arra volt szükség igazi telefonálni is. A velem töltött hosszú évek alatt fotók ezreit, zenék százait tárolta számomra, nem is beszélve a személyes doksikról, amiket részben rajta írtam, részben csak tároltam. Ahogy tároltam rajta kávés és teás bögrét (tudom, Apa, tudom, hogy ilyet nem szabad! és bevallom, mégis), rajztömböt, post-it hegyeket, virágot. Segített szakvizsgára készülni és varrni tanulni is, borzaszó sokoldalú képzést kapott, nem ismer lehetetlent. Ha Laptopka mesélni tudna... mint ahogy megfelelő kezek között tud is, de hűen tartja a a száját, ha arra van szükség...
Laptopka az évek folyamán személyes tárgyból a munkaeszköz kategória érintésével nélkülözhetetlen baráttá vált!
Éppen ezért is érint érzékenyen, ha a barátom gyengélkedik. Márpedig az idő vasfoga szegényen azért szintén fogott: akksija nem túl potens, kb. egy percig bírja töltő nélkül, igazából csak folyamatos töltés mellett működik, az utóbbi időben pedig rohamosan romlott a viszonya a töltővel: gyakorlatilag folyton nyomni, hajtogatni kellett a csatlakozóját, hogy megfelelően érintkezzen. Egy szerencsétlen rúgásféle taszította ebbe az állapotba szegénykét. Én tehetek róla, mert mindig bedugva tartom (mivel kell neki a kakaó), a vezeték meg itt tekereg a szekrény-kanapé vonalon, és egyszer Bali gyakorlatilag átesett rajta, kicsit megtaszítva, kicsit magával rántva, szóval alaposan érintve Laptopkát is. Az én hibám, de hát nem akartam, na, ez van... Az elmúlt hónapokban folyamatos leépülést tapasztaltam nála, de tegnap jutottunk arra a pontra, hogy nincs tovább! Laptopka sikolyok közepette közölte, hogy sehogysem kap áramot, és így nem bírja tovább. AZT HITTEM, KILEHELTE A LELKÉT!
Bali doktor operálta, de nagyon hümmögött, és kilátásba helyezte egy esetleges szülinapi laptopvásárlás lehetőségét. Ekkor még nem tudtuk, hogy Laptopka testében van-e a betegség, vagy a köldökzsinór okozza a bajt. Végül Bali azt mondta, adhatunk egy utolsó esélyt töltővásárlással, de ha belül van a gond, akkor this is the very end of a beautiful friendship...
Már akkor is tudtam, hogy ez számomra lelki megpróbáltatás lenne, hiszen csillivilli új laptop (esetleg tapis képernyővel, mert ez most a menő, ha nem tudnátok) ide vagy oda (még ha a munkahelyemen keresztül igazán kedvezményesen jutok is hozzá), ez itt az én laptopom! Aztán a mai nap folyamán továbbgondoltam a dolgot, és egyértelműen Laptopka megmentése mellett tettem le a voksom, hiszen egy itt vásárolt laptop, bármilyen szép és vékony és kicsi legyen is, a legjobb esetben is angol kiosztású billentyűzettel rendelkezhet, de sokkal inkább spanyollal, ami rejteget magában izgalmakat. Merthogy hiába tudok már profin ékezetes magánhangzókat, még ü-t is (na nem hosszút, azért odáig nem ragadtatom magam) írni, azért a billentyűkombinációk nem könnyitik meg a magyar nyelven (nagyjából jó, de borzasztóan önkényes helyesírással) írást, blogolást, kommentálást, amiről nem szívesen mondanék le.
Szóval Laptopkát meg kell menteni! - hangzott a végszó egy kis laptopnéző böngészést, kacérkodást követően, amit Bali ugyan nem hallhatott a város másik feléről, mégis megértette, mert be is vásárolt egy helyes kis póttöltőt, ami - csodák-csodája - megoldotta a problémát!!!
LAPTOPKA ÉL ÉS VIRUL! Nem kell többé csavargatnom a csatlakozót, nem kell folyamatosan szorítani, feszegetni, csavargatni a zsinórt, és egyáltalán semmit! Csak bedugni és VENGA!
Szóval itt tartunk, újra együtt rójuk a körmondatokat, és köszönjük, nagyon boldogok vagyunk :) Köszönjük Baliii!
Sokáig éljen, és legyen sokáig jellemző ez az oly tipikus kép :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése