Már tegnap elhatároztuk Balival, hogy a reggelt az egyik, talán a legközelebbi chiringuitoban [ejtsd: csiringító, jelentése (általában tengerparti), mobilizálható (azaz télen szétszedhető) vendéglátó egység] indítjuk kávé + croissant menüvel. Így is lett, és a reggelit egy délelőtti starndolással koronáztuk meg. Annyira szalad az idő, amikor az ember jól érzi magát, hogy mire két csobbanás után felocsúdtunk, már dél is elmúlt. Szerencsére a naptejre is gondoltunk, így talán káros sem volt annyira, és még színünk is lett. Én mondjuk ugye azt nem igazán szeretem (mármint barnának lenni), de Bali kifejezetten gyúr a színére, hogy amikor majd hazalátogat nyáron, feltűnjön az embereknek, hogy az amúgy elég fehér bőrén is már látszik, hogy egy ilyen napos országban él. (Zárójelben és halkan, és majdnem titokban súgom, hogy aki majd találkozik vele, nyugodtan jegyezze meg, milyen jó színe van :) Biztosan jól fog esni neki :)) Nagyon szuper érzés - főleg most már, hogy még munkám is van -, hogy nyáron hétvégente (és amúgy esténként is) igazi nyaralásnak érezhetjük az életünket. Nem állítom, hogy mindig, de tényleg mindig kint lógunk a tengerparton, de amikor csak kedvünk szottyan, megtehetjük, és igyekszünk is kihasználni a tengernek azt a közelségét, amit távolságnak nem is nevezhetnénk :)
Délután átjött hozzánk Andi és Borsó (aka. Alma), anya és 3 hónapos kislánya, és igénybevették igen szerénynek nevezhető varrónői szolgáltatásaimat: Andi egy anyukatársa ötlete alapján kitalálta, hogy egy baby-bodyból és egy régi (de nem elhasznált) pólójuk keresztezésével kellően lenge nyári babahálózsákot lehet készíteni. A kivitelező én voltam, és nem mondom, hogy nem remegett a kezem, amikor egy cuki (tényleg cuki, még rá is volt írva, hogy cute) body-t illetve egy alighasznált pólót darabokra kellett vágnom. Szerencsére a végeredmény egész jó, és bár nyilván nem varrodai minőségű, de DIY-darabhoz képest még talán szép is lett, így nem kellett sűrű bocsánatkérések közepette üres kézzel elengednem őket. Munka közben Andi készített egy képet, amin a kis Borsó látható, amint a háttérben lévő zajforrást (ti.: a varrógépem és én) figyeli. A fotó később a facebookon kötött ki, és a képaláírásban hízelgő (és nyilván jóindulatúan túlzó) módon Borsó személyi varrónőjének tituláltattam, ami kicsit megmelengette a lelkemet.
Este még folytattam, illetve be is fejeztem a tegnap megálmodott és elkezdett saját készítésű, happy kártyatartómat (mármint bankkártya-személyi-stb.kártya), amire igazán büszke vagyok, mert a kivitelezés kimondottan szépen sikerült. Teszek is fel képet, aztán ítélje meg ki-ki maga, hogy mennyire olvad el a kézügyetlenségemtől :)
becsukva kívülről
kinyitva kívülről
kinyitva belülről
kinyitva belülről megtömve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése