Könyvesboltban jártunk

Ezúttal Balit (is) érdeklő könyveket néztünk a fnac-ban, és erre a két magyar vonatkozású, figyelemre méltó darabra leltünk :)

Rajzolós, magyar szerzőtől...                  Na meg egy "Jókai"-kötet a képregényes szekcióból :)

Meséltem már róla?

Most megint aggódom, hogy ebből ugyanaz lesz, mint amikor életem első elöltöltős mosógépét dicsértem agyon, de sebaj, nem hagyhatom szó nélkül: új barátnőm az új vasalónk (vasalovunk) :)

Azon kívül, hogy nagyon harmonikus színösszeállítást sikerült kifognunk, nagyon jól is szuperál. Mondhatnám, túlszárnyalja az elvárásaimat. Én ugyanis eléggé émelyegtem már a vasalás említésétől is, hát még ha csinálni is kellett... Aztán történt vagy 2 hete, hogy az előző, szintén gőzölős Gizike használat közben kissé elfüstölt (először azt hittem, csak gőzöl, majd megéreztem az égett műanyag szagát), és hirtelen beújítottuk a képen látható csodát, ami megváltoztatta az egész hozzáálllásomat. Így tehát mondhatom: aki utaálja a vasalást, az hajítsa ki a régit, vegyen egy márkás, kissé drágább darabot, és próbálja újra, nekem bejött! Nem mondom, hogy megszerettem, de se nem iszonyodom tőle, se nem töltök többet félnapokat 5-6 póló értelmetlen simogatásával...

A Szoknya

Jelentem, ma elkészült a szülinapi szoknyám. Azaz az a szoknya, amit az barátoktól és Balitól kapott szoknyavarró tanfolyamon készítettem :)

A viszonylag egyszerű egyenes szoknya "patrónját", azaz szabásmintáját választottam, hozzá egy egyszínű, világoskék anyagot, hogy legalább a mintázatra ne kelljen odafigyelnem (még csak az kéne, hogy pl. a csíkozásról az utolsó lépésnél derüljön ki, hogy közel sem függőleges/vízszintes/harmonikus). Az volt az elvárás, hogy érjen legalább térdig, mert még mindig utálom a térdemet, emlékeztessen az egyik kedvenc szoknyámra, de legyen kevésbé szigorú/irodás, hogy nyáron hordható legyen.

És, bár közel sem tökéletes az elkészült darab, mert vannak benne az egyenestől igencsak eltérő vonalak, alapvetően, azt hiszem, az elvárásaimnak megfelel, íme:

 Kicsit közelebbről:

:)

A mai nap viccesen kezdődött.

Először is, Bali itthon van, 3 nap után hazaérkezett Bonnból. De a vicc nem ez volt.

Reggelihez bekapcsolta a TV-t, ahogy mindig, és a hírműsor közben megjegyezte, hogy "Rajoy szerint a munkanélküliség idén nőtt, de kisebb mértékben, mint az előző években". Mondom, jó, és mennyire jó, hogy már ő is ilyen jól érti. Mivel nem jutott eszembe a "nő/emelkedik" ige spanyolul, megkérdeztem, hogy mondták. Elmondta, és a fordítása ugyan tökéletes volt, de egy valami szöget ütött a fejembe. És itt az anyukám megint a fejét fogja majd, hogy már megint mit "nyelvtanozok"?, de akkor is. Merthogy a munkanélküliség (?) spanyolul "paro" (vagy "desempleo", de nem ezt használták). De a "paro" szó alatt (legalábbis az itteni magyarok és más ismerősök beszélgetését hallgatva) legtöbbször a munkanélküli-segélyt értik.

Csak hogy megbizonyosodjam a magam igazáról, felcsaptam a szótárt, és a "paro"-nál ezt találtam:

Namost, azt vágom, hogy a munkanélküliség és a segély ugyanazzal a szóval fejezhető ki, és - bár a "munkanélküliség emelkedett" kifejezés elég másként hat, mint a "munkanélküli-segély emelkedett" - ezen túlléptem, nade a cinege???. Felolvastam a szó jelentésváltozatait Balinak, aki elkezdett agyalni, hogy akkor vajon melyiket mondta, és végül ortológiai ismereteinkre alapozva közösen összeszedtük: 

Rajoy szerint idén a cinege nőtt, de kisebb mértékben, mint az előző években. 

És ennek komoly biológiai okai vannak: a cinege a tojásból kikelve az első évében nyilván sokkal nagyobb mértékben nő, mint élete nyarán, őszén, telén. Ebből kifolyólag Rajoy cinegéje (az ugyanaz mint a cinke???) már legalább 2 éves, de inkább 3 :)

A téma záróakkordjaként Bali megjegyezte: "Oké, a cinege nőtt, de kisebb mértékben, mint az előző években. Nade ez miért érdekli Rajoyt? És ha érdekli is, ezt miért kell bemondani a TV-ben???"

Hát így telnek a mi reggeleink :)

Taataaam, itt az új székem :)

Az elmúlt pár napot, amíg Bali "biznisztripen" volt, én arra használtam ki, hogy a lehető legtöbbet kihozzak a már bemutatott, talált székből. Persze mellette amúgy is borzasztó kreatív voltam, mert elkezdtem a szülinapi ajándék-varrótanfolyamot is, és haladtam egy keveset egy meglepetéstakaróval is, de a három nap témáját mégis inkább a szék határozta meg.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy már Bali segített a szétszerelésben, mert ahhoz aztán erő kellett, de a "teremtő" része a munkának utána kezdődött. 

Hétfőn aztán a szék "lecsiszolódott" egy kicsit (nem teljesen, mert a festékesfiú, akinél a fehér festéket vettem, azt mondta, jobb, ha nem teljesen csiszolom le, és hát valljuk be, így könnyebb is volt... jah, és haha, aki teheti, ne zárt térben csiszoljon... én nem tehettem...), és az első festékréteg után már láttam is, hogy bizony a piros maradékai igenis átütnek... Hát ez az idők folyamán, a festékrétegek növekedésével sem változott sajnos, pedig határozottan agyonpingáltam már szegénykét. Arra jutottam, hogy  majd legközelebb orvoslom ezt a problémát, most olyan, amilyen...

Szintén még hétfőn választottam egy szép anyagot, amit az ülőrészre szántam. Na ez nehéz volt, mert addig nézegettem a mintákat és anyagokat, addig tapogatóztam, amíg végül fogalmam sem volt, milyen legyen. És akkor szembejött egy minta, ami megtetszett... rögtön vagy öt színben, így ezután sem lett könnyebb a választás. Aztán végül ő lett az:

A piros mellett döntöttem, hogy egy picit a múltjára is emlékeztesse :)

Tegnap ráapplikáltam a szivacsot az ülő részre, ami azért volt trükkös, mert nem ugyanúgy akartam, ahogy előtte kinézett, vastagabb szivacsot is szerettem volna, és azt, hogy az elejét is bevonja, mert ahogy varráskor előrecsúszok, csak kényelmesebb, ha az első része teljesen puha, nemcsak a teteje.

Miután ezt kitaláltam és kiviteleztem, ügyes-bajos módonbevontam az anyaggal is. Ahogy rákerült a szivacsra, már tudtam, hogy tetszeni fog. Annyira izgatott lettem, hogy még a szék festése közben rápróbáltam az ülőrészt a szerkezetre, és csak reméltem, hogy már nem fog a festék.

Szerencsére nem fogott, és az x-edik réteg festés után végre a helyére tehettem a dolgokat. Utolsó lépésként kapott a lábaira/talpaira pici védőkorongokat is.

És taataaaam, itt van a végeredmény:

Nagyon szeretem :) Minden tökéletlenségével együtt, talán azért is, mert én követtem el.

Annyira tetszik, hogy lehet, hogy a hálóba teszem, hogy gyakrabban lássam... Ott viszot csak ruhát tárolnék rajta, úgyhogy talán mégis megy a "varrólukba". Úgyis egyre gyakrabban varrok!

Mára tehát egy székkel és egy képességgel (ti. az alapszintű, házilagos hobbibútorfelújítás) gazdagabb lettem :) Büszke vagyok!

A végére még egy előtte-utána kép:

Földrengés?

Mindenki, és mindenkinek mindene éppségben van? Éreztétek a földrengést? Állítólag Hevesen és Hevesben sok a kár, remélem, semmi baj nincs!

Portugália

Hmmm, vadifriss hír: júniusban, úgy tűnik, Ágiékkal tartok, és megnézem az Ibériai-félsziget nyugati oldalát. A terv szerint 3 nap Lisszabonban és 3 nap az óceán partján. Hű, izgis nagyon!

Egy láda eper

Ma az itteni magyar csapattal egy baráti párnál voltunk költözni segíteni: egy kis pucera, egy kis pakera, fincsi ebéd, remek hangulat. Bónuszként a pár, Andi és Balázs frissensült/frissen szült pici babáját is megnézhettük, ami óriási élmény! Nagyon cuki baba. De ettől függetlenül rendesen elfáradtam, így amikor hazafelé a boltban rámmosolygott egy rekesz eper, hát... nem volt erőm otthagyni :)

Gyönyörű és finom!

Elmaradásaim...

Az elmúlt 2-3 héten alig írtam... Pedig volt ám pár dolog... Igyekszem beszámolni... kb. időrendben:

Az első említésre méltó dolog, amivel már bele is kavarok az időrendbe: volt nekem egy szülinapom az utolsó és az utolsó előtti bejegyzés között. Eredetileg, immár 31 éve április 7. a jeles nap, most azonban kicsit megbomlott ez a rend, feltehetőleg azért, hogy minden szervezkedés gyanúja felett elsiklassák a figyelmem :)

Az úgy volt, hogy van itt egy pár, akivel már egy ideje terveztük, hogy beülünk valahova tapasozni négyesben. Nagyjából fixáltuk is az időpontot, szombat este találkozzunk, helyet azonban nem böktünk. Majd furcsa dolgok történtek, amiket kénytelen voltam kicsit összekapcsolni a dátummal: Bali facebookozik... Nem szokott, csak havi kb 15 percet, dehát ilyen végülis van... Facebook "hír"ként hozza, hogy Balázs Ujlaki  és Éva (a tapasozni hívott pár lány tagja) mostantól ismerősök... Ilyen is van, hiszen egy nap múlva velük eszünk... ez is belefér... Bali félóránként nézi az online időjárásjelentéseket... Belefér... Miért ne? Bali idegeskedik a hétvégi program miatt... Mi van? Hétvégére egy programunk van, egy szombat esti laza tapasozás. Meg különben is, Bali idegeskedik??? Ezek pici apróságok, de mind együtt... Furcsa volt.

Majd szombaton, 6-án este elindultunk az utolsó pillanatban kiválasztott helyre, ami - szintén kissé furcsamód - elsősorban nem tapasozó, hanem söröző. De már úgyis ki akartuk próbálni élesben, szóval még örülök is neki. Késtünk, mégis mi értünk oda előbb. Rendelünk az iszonyatnagy hely bárpultjánál, leülünk a szinte teljesen üres, régi gyárépületből átalakított hely egyik asztalához. Bali kéri, hogy cseréljünk helyet, neki ott kényelmesebb... Rendben, bár az ajtóval háttal kell ülnöm... Sebaj! Megérkeznek Éviék. Rendelnek, ők is leülnek. Örülök, mert velük eddig csak egyszer sikerült élőben beszélgetni, amúgy csak e-mail. Még alig örülöm ki magam, mikor a szemben ülők nézelődésére hátrafordulok, és meglátom Zsuzsit és Bálintot... Tessék? Ilyen véletlenek nincsenek... Ráadásul határozottan jönnek felénk, nem csak véletlenül pillantanak meg... De már eleve az is, hogy itt van Bálint??? Hiszen ő hazament egy időre... Ja, tényleg, múlt hétvégén említette valaki, hogy meglátogatta Zsuzsit. Nade akkor már 1-2 hete itt van? Hm... Örülök nekik! Leülnék, de Zsuzsi javasolja, hogy üljünk egy nagyobb asztalhoz. Nade itt vagy 12 fő elfér... Hm??? Ekkor már azért nem voltam minden gyanú nélkül :) Szóval akkor meglepetés szülinapi bulim van :)

Szépen lassan mindenki megérkezik, nagyon sokan leszünk, még jó, hogy nagyobb asztalhoz ültünk, mert ahogy telik-múlik az idő, a hely szép lassan megtelik. Tényleg meglepődtem. Ráadásul meghatódtam, hogy ennyien eljöttek :) És még tortát is kaptam! Finomat! Móni sütötte, aki tavaly (azon a héten pont egy éve) nálunk kezdte barcelonai életét. Ez is megható! Ja, és a gyertya: újrakigyulladós! Azt mondták annyiszor kívánhatok, ahányszor elfújom :) Az az igazság, hogy alapos ember vagyok, én mindig ugyanazt kívántam, mert mi van, ha csak akkor hat a kívánság, ha valóban el is fújom?! Hát... meglátjuk!

Ajándékot is kaptam: igazán személyre szabottat: a srácok (Balival együtt) összedobtak nekem egy varrótanfolyamot az egyik kreatív stúdió kínálatából, ahol egy 12 órás kurzus során az elméleti alapok után egy szoknyát fogok varrni, amit aztán haza is vihetek :) Izgatott vagyok.

Az igazság az, hogy még nem váltottam be az ajándékot, mert most vendégeink jönnek, aztán haza is megyünk, szóval nem lenne jó csak úgy belehuppannni... Igaz a 12 óra az 4 alkalom... Szóval akkor ezt most át is gondolom, és lehet, hogy jövő hétre betervezem :)

Á, és amiért Bali aznap az időjárást nézegette: a tavalyi mintára aznapra nekem szervezetk egy évadnyitó röplabdázást is eperke szereplésével, aminek azonban nem kedvezett az ilyenkor szokatlan hideg. Komolyan hideg volt, annyira, hogy előtte este még elgondolkodtam azon is, hogy talán be kéne fűteni... Ekkor Bali a facebookon lemondta a röpit (ahogy utólag elmesélte). Aztán aznap verőfényes napsütés, ami - mint utólag kiderült - be is indította a póttervet, egész addig míg az utcára lépve mindenkit egyenként megcsapott a hideg. Nagyon becsapós tud lenni a napsütés :) Szóval a röpi kimaradt, de annál nagyobb meglepi lett az esti mulatság!

Másnap - a szülinapomon - én sütöttem tortát, mert Andi, az itteni (akkormégcsak) babavárós (mostmárbabázós) barátnénk babyshowerjére voltam hivatalos. A babája aznapra volt kiírva, de láthatóan kegyes gyermek, mert még megvárta, hogy az anyukája egy kényeztetős, csajos délutánban részesüljön a szülés megpróbáltatásai előtt :) Jó kis lányos témás délután volt, Móni volt a sminkmester, és Andi jól is sikerült, vicceskedtünk is vele, hogy innen egyből mehet a kórházba, de még majd' 2 napig bírta. Viszont sminktudása annyira lenyűgöző volt, hogy kilátásba helyeztünk Mónival egy shoppingolós napot, amikor majd megvetet velem egy csomó kozmetikumot, aminek eddig a nevét sem tudtam, a funkcióját meg pláne... Erre sem került még sor, de vele úgyis akkor "szoktunk" vásárolni menni, amikor Bali elmegy a városból, jövő héten pedig 2-3 napra Németországba kell utaznia :) Lehet, hogy majd most? De nem túl esélyes, mert Móni az elmesélések alapján annyit dolgozik kb. mint én otthon... Mármint Magyarországon... Anno...

Az időrendben következő, de mához képest múlt hétvége programja pedig Noémi szülinapja, és az ennek tiszteletére szervezett eseménysor indító mozzanata volt, ugyanis egy kis szervezés-rászervezés-gyermekszületés okán ugyanis az eseménysor nem zajlott le még végig. Megtartottuk a szezonnyitó röplabdázást magic carpettel kísérve, és a hangsúly - tudás és edzettlenség okán - nagyon nem a röplabdán volt. Elvittük "Eperkénket" (=epres röplabdánk) is, de ő pedig laposnak bizonyult, így mellőzött másodikként szomorkodott a naaagy pokrócon piknikelők között.

Ezen a héten 3 napot Barcelonában töltött Bali német főnöke és a német meg angol csapattársai. Ez napközbeni "együttdolgozást", másfél órás ebédeket és éjszakába nyúló vacsorákat jelent náluk. Azt hiszem, alapvetően élvezte, de azért mára már elfáradt rendesen.

És mi is történt még? Ő... Mondhatnám, hogy semmi, de nem, mert varrok. Ismét egy takarót, ami ismét meglepetés, úgyhogy ezt sem mutathatom itt meg. Ez most más stílusú, de mivel az elsőt sem mutattam meg, teljesen felesleges erről bármit is mondanom...

És még az is történt, hogy amikor ennek a meglepi talarónak a hátaanyagá vettük, Bali láthatta, hogy ha ekkora anyagot vesz az ember egyben, akkor bizony ez költséges hobbi... Egész annyira meglepődött, hogy a döbbenete meg engem riasztott meg, és el is határoztam, hogy most egy jó ideig nem veszek patchwork-anyagot, hanem azokból tervezek, amik már megvannak... Ez hosszabb tervezést fog igénybe venni...

Ez tegnap volt, azóta nem varrtam, tehát a drágahátú takaró sem keszült még el...

A mai nap fejleménye, hogy estére vártuk, és meg is érkezett Greg, Bali egri barátja, aki egy céges rendezvényre jött a közelbe, és egy picit még tud maradni, hogy nálunk is aludjon egyet. Most a fiúk elmentek éjszakai életet élni, én meg épp most végeztem a leendő varrószobai székem sikamikálásával. ...merthogy találtam egy frankó széket... az utcán... Igen, itt ennek nagy divatja van. Az emberek teljesen jó, használható, megunt bútorokat vagy más cuccokat tesznek ki az utcasarkokra, amiket mások szívfájdalom nélkül felkapnak, s hazavisznek, hogy új esélyt adjanak nekik. Tudom, hogy ez máshol is divat, meg aztán ott vannak az ócskapiacok meg a lomtalanításon szerezhető cuccok is, nekem viszont ez az ideköltözésünktől kezdve mégis új dolog. Még nem is csináltam, de már annyian meséltek, mutattak szuper dolgokat, amiket részben/egészben "kukáztak". Magamra még nem alkalmaztam ezt az amúgy általam sem kizárt megoldást, csak se szükségem nem volt rá, talán a tökéletes préda sem volt még kitéve az általam bejárt helyekre... A lényeg, hogy nem vitt rá a lélek. Persze az a frankó, hogy ehhez nem kell kukázni, sokszor nem is kifejezetten a kuka mellé teszik, de sosem bele a kukába, hiszen attól, hogy valakinek nem kell már, attól még egy dolog lehet tökéletes valaki másnak, miért is nehezítsék a szerencsés megtaláló dolgát. Na hát, velem ez most történt meg. Konkrétan az van, hogy jelenleg a varrószobában (másik nevén a "luk") jelenleg egy aluminium-fém összecsukható, és egészen kényelmetlen, mi több nyikorgós széken kivitelezem a dolgaimat. [Persze arról is beszélhetnénk, hogy a varróasztalom nem szélesebb fél méternél, a világítás pedig verőfényes napsütés idején, teljes lámpafényben is finoman szólva elégtelen a "luk" kb. "Lichthof"-ra (foggggggalmam sincs, hogy magyarul hogy írják ezt a szót) néző ablaka miatt; de mindennek a szék sztorija szempontjából semmiféle jelentősége sincsen.] Már többször megfordult a fejemben, hogy kicsit fel kéne tuningolni az a szobát. Ennek folyománya az átrendezés is, de ott meg is ragadtam, pedig az is minimálisra sikerült. De most elterveztem, hogy szépen lassan miket szerzek még bele: szék, lámpa, hosszú távon asztal, de az csak esetlegesen, hiszen nem nagyon fér el. Persze a "szerzek" számomra gyakorlatilag mindig a "veszek"-kel egyenrangú, és így is terveztem a széket is, de az Ikea-katalógust átlapozva megállapítottam, hogy amilyet szeretnék, azért én annyit nem adok. Röviden, hogy milyet vizualizáltam: fa, fehér színű, nem karfás, de a háttámlája legyen több rúdból álló, amolyan kis romantikus darab, ami mégsem giccses, egyszerű, olyasmi, ami mindenki nagymamájának volt, de aztán ki tudja, mi lett vele, eltűnt a képből; jobban belegondolva, ilyet az Ikeában nem is nagyon árulnak. Kb. ezeket képzeltem el:

Persze erre sem mondtam volna nemet:

, de hogy ilyet vegyek, ahhoz már egy kisebb vagyon kell, és mellesleg nem egy ki nem talált funkciójú "lukba" való...

(a képek a pinterest.com-ról, bocsesz az elégtelen forrásmegjelölésért...)

Erre, ma megyek bevásárolni, hogy vmi vendéglátós kaja is legyen itthon, amikor a szembesarkon meglátom ezt a kis szépséget:

Igen-igen, piros, értem, de egy kis csiszolással, festéssel, a párnázott (!) ülőrész cseréjével még jobb is lesz, mint a vizualizált változatok. Talán most már értitek, miért nem tudtam otthagyni. ... füllentettem: otthagytam, hiszen tele volt a kezem, de hazaérve lepakoltam, és rögtön lecibáltam Balit is, nézze meg, és (statikailag) hagyja jóvá, hogy felhozzam :) És csodák csodája: a szék koszos volt ugyan, de amúgy fizikailag jó állapotú, még csak nem is billeg, szóval azonnal nekiestem sikálni. Tudom, nem épp szakszerű kezdet, egyetlen fakezelési leírás sem említ vizes, fertőtlenítős dörzsölést, de nem tudtam leküzdeni a félelmeimet (talán így már az is érthetőbb, miért nem szoktam ilyet csinálni). Ha jól megy, holnal lecsiszolom a színt, és ki tudja, talán még a héten nekiesek a renoválásának. ... talán egy csipetnyit szakszerűbb módzserekkel :)

Ezek után kicsit máshogy nézek a kukába nyúlás nélküli "kukázásra", nem csak elfogadom, de talán saját szempontomból is elfogadható alternatívának tekintem... Talán el is kezdem vizualizálni azt a lámpát, ami a varrószobából hiányzik: erős fényű, funkcionális, lehetőleg bútorra szerelhető vagy csiptethető, de azért kicsit romantikusabb stílusban, mint ami erről a csiptetős megoldásról elsőre eszembe jut! Na, hátha holnap! Csak nyitott szemmel kell járni!

Na, abbahagyom a kisregényt, ezzel túlpótoltam a kimaradtakat (már, ami nem meglepi), a székről meg majd teszek fel előtte-utána fotókat :)

Barcelona ma, avagy a hét elején azon újongtam, hogy végre tartósan itt a tavasz, ma viszont azt hiszem, beköszöntött a nyár :)

A képek bizony magukért beszélnek.

Megyünk haza!!!

Májusban, a részleteket majd később! Hurrá!!!

Első zipzáram :)

Ma bevarrtam (egy kis díszpárnába) életem első zipzárát. Így sikerült ;)
A nem zipzár rész azért érdekes (pedig igazából nem is az...), mert az egészet én csináltam, nemcsak a huzatot, de magát a párnát is: magam tömtem stb.
Nem nagy szám egyáltalán, de az első!!! Milyen jó, hogy az ilyen apróságok is ilyen  boldoggá tesznek...

Bali spanyol

...és mellesleg ma kiderült, hogy Bali is ügyes volt a spanyolvizsgán, szóval minden nagyon rendben :)

Sent from my Xperia

B.2

¡Mehetek a B.2 csoportbaaaaaa!

Ma írtuk a spanyol vizsgát, és mivel miután végeztem, maradt még idő, Inmánk azon melegében ki is javította. Az eredményen én magam is meglepődtem, de nagyon örülök :)

Azért is, mert ennél a szintnél nem csak az ismétlés vagy folytatás opció létezik, hanem az eredménytől függően több csoportba lehet továbblépni. A B.2 a legjobb opció, úgyhogy szuperség. Mivel az igazi "eredményhirdetés" csütörtökön lesz, Bali pontjaira még várni kell, de az alapján, amit mesélt, benne is bízunk ;)

Csak az a kár, hogy most mindketten kicsit besokalltunk; remélhetőleg nem spanyolból, csak a tanárból, így nem vagyunk teljesen közreműködőek az azonnali folytatást illetően. Talán ha tutira ígérik, hogy most mást kapunk...

Persze mindenképpen tovább tanuljuk a nyelvet, legfeljebb kihagyunk egy turnust, és közben végre átismételjük, amit eddig tanultunk.

De most csak simán örülööööök