Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkinek KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!
És önző módon megállapíthatom: vége a böjtnek! :)
2013. március 31., vasárnap
2013. március 29., péntek
Rajzolás (hahaha)
Talán egy icipicit árnyalja a képet, ha elárulom, ezt a varrógéppel csináltam. Bőven van még mit gyakorolnom, ezzel tisztában vagyok, de azért próbálom nyugtatni magam, hogy van remény, és nem tiszta pénzkidobás volt megvenni a "hímző" talpat...
2013. március 27., szerda
Sevilla - Cadiz - a nagyhét Andalúziában
A hazaútra anyagilag vállalható alternatívát nem találva, hirtelen felindulásból Sevillát választottuk utazásunk célpontjául. Nem bántuk meg!
Hat napot töltöttünk Andalúziában érintve a Semana Santat, azaz a nagyhetet is, ami külön élvezet itt. Hogy miért? Már tavaly is írtam a Húsvétról, a spanyol szokásokról, köztük olyanokról is, amikkel itt, Barcelonában még nem találkoztam. A sevillai nagyhét egy kicsit korábban kezdődik, mint normálisan, ugyanis a templomok és közösségeik növekedésével a hétfőtől péntekig terjedő időszak nem elég a tradicionális felvonulásokra.
Itt ugyanis minden templom felvonulást szervez a város katedrálisába, melynek keretében bibliai (nagyheti) jeleneteket, szenteket ábrázoló szobrokat (ez a szó talán nem elég kifejező erre) hordanak körbe a város utcáin sokszáz, esetenként több ezer Nazareno, dobosok és fúvószenekar kíséretében. A Nazarenok azok a csúcsos csuklyás ruhába öltözött emberek (férfiak és a 21. század vívmányaként immár nők és gyerekek is), akik gigantikus gyertyákkal, ereklyékkel, esetenként mezitláb vonulnak. A menetben minden esetben helyet kapnak a vezeklők is, akik Jézus szenvedéseiből némiképp részt vállalva keresztet hordoznak, állítólag nem ritkán önostorozókkal is lehet találkozni (nekünk nem sikerült, de nagykedden véget ért a kiruccanásunk, szóval ez nem mérvadó). A monumentális azonban a jelenetek körbehordozása: én az összehasonlítás kedvéért "kocsinak" kereszteltem ezeket a szerkezeteket, mert méretre leginkább a karneválokon szereplő karneváli kocsikhoz tudtam hasonlítani. Szóval nagyok! De semmi másban nem is hasonlít a kettő, ezek közel sem gurulnak ugyanis, mérettől függően 30-50 férfi hordja a vállán, ami óriási odafigyelést, erőt és logisztikát is igényel. Kívülállóként talán a hihetetlen szó az, ami leginkább leírhatja. A rövid betekintés alatt megállapítottuk, hogy a sevillaiak nem viccelnek ezzel, ez többet követel tőlük, mint egyszerű vallásosságot: ezek az emberek gyerekkoruktól kiveszik a részüket a menetből, nemcsak a Húsvét öröméből, de az előtte lévő időszak szenvedéseiből is. Aki nem vonul a menetben, azok is szépen felöltöznek, és csendben figyelik a menetet. Sokan csak a saját templomukét, de sokan egymás után több templom menetét is. Ja, és hogy ez nem is tűnik olyan megerőltetőnek?? Egy-egy menet - az adott templom katedrálistól való (földrajzi) távolságától függően 12-14 óráig is eltarthat! Ebben semmi vicces sincsen. Láttunk 5-6 éves kisgyerekeket is a menetben, akiket persze a szüleik kísértek, mert a legkisebbek nyilván az utat sem tudták volna, de nem kevésbé azért, mert egy fél napos menet alatt nem árt ugye, ha esznek is valamit...
A lényeg, hogy ez óriási esemény ott minden évben, és mi most az elejét egy kicsit lefigyelhettük.
A város maga csodaszép! Sevilla is nagyon régi, a katedrálisa az egyik legnagyobb és legrégebbi Európában (mindkettőt modták róla, ahogy pl. a cadiziról is, így kissé tamáskodva állunk a kérdéshez), ahol (elvileg) Colombusz csontjait is őrzik (igazából ez vitatott), a tornya nemcsakhogy látogatható, de bravúros módon majdnem lépcsőzés nélkül megmászható a benne csigázó 35 rámpának köszönhetően.
Nevezetessége még a városnak a Torre del Oro, a bikaviadal aréna (Plaza del toros) és a Real Alcazar is.
A nagyon kedves, szűkös utcácskák már az elején elbűvöltek; mindig csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy a következő kanyar után mit rejteget az épp felfedezett utca.
Ottlétünk alatt kijutott napsütésből és esőből is, de legalább képet kaptunk mindkettőről. Andalúzia ugyan a forró nyárról híres, ami még majd ezután jön, de megállapítottuk, hogy amikor süt a nap, akkor nagyon-nagyon süt. Ezt érezzük itt Barcelonában is mindig, de ott még inkább. Nem is annyira meglepő, ha arra gondolunk, hogy onnan már nem sokkal kell délebbre menni, hogy elérjük Afrikát.
És ha már a Délre menés szóba került: muszáj volt elnézni a tengerpartra is, amire Cadiznál alkalmasabb helyet nem is találhattunk volna tekintve, hogy inkább a sziget szóval jellemezném mintsem bármi mással. Egy hosszú híd köti a szárazfölddel, és ahogy néztük, talán elkezdtek építeni még egyet, de ettől még inkább sziget. Bájos az óvárosa, bár őszintén szólva a róla szóló wikipedia cikket olvasva egy kicsit tradicionálisabbra számítottam. Van egy nagyon régi katedrálisa, egy újabb és egy csomó kisebb temploma, valamint egy óratornya. És szinte csak tengerpartja az Atlanti-óceán felé, a Cadizi-öböl és a szárazföld felé. Van egy kicsi erődítménye, ami a szigeten túlnyúló sétányon keresztül közelíthető meg (vagy a tengeren ugye), ami elég hangulatos kis séta, főleg a szokásos szeles időben, amikor a hullámok nyaldossák az utat.
De beszéljenek helyettem a képek, amiket informatikai talentum lévén nem sikerült teljesen időrendben felpakolni...
Képek a Real Alcazarból:
Csak úgy az utcáról:
ez itt egy édességbolt kirakata Nazarenokkal és egy jelenettel a passióból
A következők pedig az utcáról ugyan, de kifejezetten a felvonulásról:
... ami mellett egy kis pille szállt a kávésalátétemre :)
A következő két kép az apukáink kedvéért:
1. a Citroen bar
2. a királyi dohánygyár (ma egyetem) kerítését díszítő csempe:
Torre del oro / aranytorony
Plaza de España
csupa csempe tér, monumentális csak úgy, ahogy a Plaza de Españák általában:
Cadiz:
Ismét Sevilla - amikor Cadizból visszaértünk, már virágvasárnap este belekeveredtünk egy menetbe (ugyanis nem könnyű elkerülni sem őket... igaz nekünk nem is volt célunk):
Ez is spanyolos szenvedély, csak a másik oldala :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)