Óóó, megint régen írtam... szörnyű! Azért közben történt ez-az. Nem extrafontosságok, csak mindennapi apróságok.
Ami nem annyira pozitív, hogy Robogó Úr akksija felmondta a szolgálatot. Először azt hittük, csak simán lemerült, aztán kétnaponta töltögettük, így elkönyveltük, hogy feladta. Igazából nem akkora tragédia, szerencsére épp távol sem volt itthonról, amikor mocika megmakacsolta magát, szóval reméljük, hogy a ma este vásárolt új akkutól jobban érzi majd magát a kis jószág, mint új korában.
A pozitívumok listáján olyan programok szerepelnek, mint az itteni magyar bandánk egy tagjának meglepetés szülinapi partija a méhecskék jegyében (mi a gonosz darazsak szerepét játszottuk Balival, akik feldúlták a méhkast egy kis mézért, amiért persze a szülinapos méh eljött hozzánk revansot venni egy jó kis wii-boxmeccs keretében - ez egyébként csak egy állomása volt a "kincskereséses" megpróbáltatásainak).
Volt aztán még vacsora egy indiai étteremben a korábbi (indiai, nem indián) spanyolostársunkkal és egy halom mindenféle nemzetiségű barátjával. Külön kiemelném, hogy ez mennyire jót tett a jelenlegi böjtös kosztom változatosságának. Amúgy sem mondanám egyoldalúnak a táplálkozásomat, de sajnos be kell valljam, a korábbi szinte nulla kenyérfogyasztásunk alaposan megnövekedett. Igaz, ez nem csak nekem köszönhető, csak a böjtöm kezdete egybeesett azzal, hogy rákattantunk az itthon készített katalán kenyérre. Ez simán, paradicsommal bedörgölt pirított vagy nem is mindig pirított kenyér/bagett olivaolajjal meglocsolva; én szeretem megbolondítani egy icipici őrölt fokhamával/fokhagymaporral, így benne van az otthoni fokhagymás pirítós íze is, és totálisan igazolja azt az elméletemet, hogy a fűszerek - ha a húst nem is pótolják - egész jól kioltják a hús íze iránti vágyat. Jajj, ha még azt is hozzáteszem, ami az imént villant át az agyamon, hogy "és ha már úgyis ilyen jól kiváltom a húst egyéb ízekkel, akkor miért is haljanak miattam tömegével a csirkék majd a böjt után?", akkor még a végén igazi vega leszek... Nem, nagy eséllyel nem leszek... De nem olyan nagy baj az, ha nem állok olyan nagyon vissza a húsra.
Hű, nagyon le akarhatom magam beszélni róla, ha a pozitívumok listája ilyen durván elment ebbe az irányba... :)
Na, de vissza az eredeti témához: Pozitívumok! Sokat varrogattam (nem sok dolgot, csak sokáig tartott, a kettő között pedig azért óriási a különbség :)) Ja, és aha, hétvégén hosszú idő után végre újra elindultunk felfedezni egy kicsi szeletkét a környékből. Az úticél Tarragona volt, egy kb. 100 km-re Barcelonától fekvő katalán város, ami régen állítólag jelentősebb volt Barcelonánál. Járművünk - a hideg és a távolság, valamint nem kevésbé Robogóúr betegsége miatt - vonat volt (odafelé ismét teljesen el voltunk ájulva, mennyire kultúrált, szép és jól megoldott vonat ez, erre hazafelé késett vagy 25 percet már induláskor, ami kicsit lehúzta az értékelést). Most is jelentős város, csak azért mégsem véletlenül nem ez lett a katalán főváros. Igazából a rómaiak idejében volt az. Ennek megfelelően van amfiteátruma, jó sok romja, erődítménye, óvárosa amolyan már majdnem fellegvár módra és óriási katedrálisa, római vízvezetékrendszere. Mindez persze gyönyörű kékzászlós tengerpartokkal és egészen jelentősnek tűnő kikötővel. A sok romhoz elbűvölő narancsfás sétányok adják az aláfestést, és nekem tényleg nagyon tetszett, ahogy így együtt muzsikáltak. :) Számomra van benne egy kis Róma, egy kis Monte Carlo és nagyon sok Spanyolország/Katalónia - talán nem véletlenül. Nekem nagyon tetszett, Balinak kicsit kevésbé, de neki nem tömtek régen annyi felesleges infót a fejébe a rómaiakról - én ennek tudom be, hogy nem hatnak rá akkora erővel az ilyen romok. Vasárnap mentünk, így azzal tisztában voltunk, hogy a boltok zárva lesznek, amire eleinte rácáfolni látszott a város: kb. fél kettő-kettőig óriási nyüzsi volt az óvárosban, egy csomó kis üzlet nyitva, a katedrális előtt ideiglenes bolhapiac minden jóval. Majd a város mégis elvárásokon felül teljesítette a vasárnappal szembeni előítéletünket (nem annyira negatív értelemben): először csak az zavart, hogy a katedrális oldalára szögezett horario szerint vasárnap kettőkor zár, majd (fél kettő előtt néhány perccel) a kapujába érve szembesültünk a kizárólag katalánul felvilágosítást adó, tekintélyes kulcscsomót zörgető hölgy azon felszólításával, hogy már nem kéne bemenni, már csak kifelé engedi a népet, és zár... Kicsit fujtatott magában, amikor vagy 3-4 méterre mégis behaladtunk kizárólag a lendület okán, és ha már ott voltunk, kicsit körbenéztünk, hiszen amúgy is kizárt nonszensznek ítéltük, hogy a bent nézelődő vagy száz ember azalatt az egy perc alatt mind képes elhagyni a templomot. Megállapítottuk, hogy a barcelonai nagyobb, meg hogy azért ez is szép, aztán kérésének eleget téve kifordultunk a kapun. Nem sikerült megnézni a híres bibliai és komikus jeleneteket, amikről az útikönyv beszámolt, sem a híres kerengőt, így maradt az, hogy körbejáruk, megcsodáluk a kertet kívülről és az az egy perc bent... De mit akarok én, Örkény egyperc(es)ei több mint tökéletesek, ez sem járhat mindenkinek... Ezt leszámítva azért kellemes volt a napunk: ebédeltünk egy finomat, bár kicsit olivaolajban tocsogósat, és gyönyörű napsütésben sétálgathattunk fel-alá a városban. Kávéztunk is volna a napsütésben, de addigra rendesen átfagytunk (merthogy mostanában komoly hidegek vannak, de erről később), így egy tipikus "csőszerkezetű cafeteria" belsőterében végeztük, kárpótlásul gofrival is vígasztalódva.
Ezt az utat valójában már hetek óta terveztük, csak valami mindig közbejött: program, eső, ez-az. Most is a szombatot céloztuk be, aztán a !!!hó!!! keresztül húzta a terveket. Ugyanis szombat hajnalban havazott Barcelonában. Írtam már korábban, hogy ez nem túlzottan gyakori jelenség errefelé, egy pár évvel ezelőtti nap azóta is legendás, amikor ugyanis leesett a hó, és majd' egy egész napig meg is maradt, az nagyon bevonult a köztudatba. Most nem volt ekkora királyság, mi hajnali egykor kerekeztünk haza az indiai étteremből, akkor még csak az eső esett, és amikor reggel (najó, délelőtt) tízkor sikerült kimászni az ágyból, akkor már nyoma sem volt hónak, ismét az eső játszotta a főszerepet, pár órán belül pedig ragyogó napsütés váltotta fel a télies jelenetet. A facebookon azonban rögtön elterjedtek a havas Barcelona képei, és - bár egy darabig hajlottam arra, hogy kamunak minősítsem a hírt - amikor ismerőseim posztoltak saját erkélyről fotózott havas képeket, megadtam magam.
Mára ennyi, hirtelen képtelen vagyok tovább összeszedni az emlékeimet, pedig nem egyheti elmaradásom van mesélésben... Azért nem hagytam ki túl fontos részleteket, így nem kell félnem attól, hogy bárki a folytatást várva álmatlanul vergődik majd az ágyában alvás helyett. Én biztosan nem! Jó éjt!
(A tarragonai képekből majd holnap teszek fel pár szépet.)
