Múlt hétvégén

Most jutott eszembe, hogy ez ide fel sem került, pedig igenis itt lenne a helye :)

Múlt hétvégén átjöttek Zsaniék, és amíg mi, lányok beszélgettünk, addig a fiúk is elfoglalták magukat: nem tévedés, a Wii-n Supermarioztak :D

A fotó talán nem ábrázolja elég jól, de egy-egy pálya alatt olyan komolyan koncentráltak...

:)

ez+az

Először is, a kiselőadások hétfőn rendben lementek, lezavartuk 5-5 perc alatt, és mivel hárman vagyunk Magyarországról (ahogy gépeltem, az M-betű lemaradt, és csak miután kijavítottam, jutott eszembe, hogy ez milyen találó volt...), elég átfogó képet adtunk kishazánkról.

Barbara Budapestről beszélt, és a prezentáció végére belinkelte a magyar találmányokról készített klippencskét (ha még nem láttátok, nézzétek meg, mert nagyon szép, szerintem... http://youtu.be/09pMJWOfEX8), amit ugyan persze nem volt idő megnézni, de bennem így is elindított egy gondolatsort. Valahogy úgy kezdődött, hogy mi magyarok milyen büszkék vagyunk a szomorkás történelmünkre, a "magyar" találmányokra. És ekkor csatlakozott be Bali a gondolatmenetbe, azzal a sajnos nagyon igaz ötlettel, hogy szép-szép, nade miért kell nekünk azzal híressé válni, hogy a magyar agyaknak - tisztelet a kivételnek - el kell mennie az országból, ahhoz, hogy valami nagyot alkossanak??? Mert nem csak az a nagy baj, hogy amikor valaki golyóstollal jegyzetel a Világban, általában gőze sincs arról, hogy azt egy magyar, Bíró László nevű ember találta ki (egyébként a golyós dezodorral és borzasztó sok más dologgal együtt), hanem az is elgondolkodtató, hogy Bíró László is Argentínában jegyeztette be a szabadalmát, mert el kellett hagynia az országot. Neki mondjuk a zsidó származása miatt, de sok más, feltalálók, zeneszerzők, írók, költők, gondolkodók ennél prózaibb okokat hoznának fel.

A vicces az, hogy a hétfői órán pont egy pár, a mindennapokat gyökeresen megváltoztató találmányról, köztük pont a golyóstollról is. És kitaláljátok, hogy a 3 mondatos kis összefoglalóba mi minden fért bele?

Ad1 Argentínában a spanyol "boligrafo/boli" elnevezéssel szemben "birome"-nek hívják, a feltalálója "señor Biro" után.

Ad2 A stílusos és luxuscikk számba menő hagyományos töltőtollat váltotta fel.

Ad3 Jövője megkérdőjelezhető az emberek megváltozott írási szokásai, a számítógép és egyéb elektronikus eszközök miatt.

Az utolsóval azért én még nem teljesen értenék egyet, bár való igaz, hogy kicsit mintha kezdene eltűnni a kézírás az életünkből...

De ami nekem elsősorban leesett, hogy egy találmány ismertetésekor sok esetben teljesen felesleges infó az, hogy a feltalálója milyen nemzetiségű volt is...

És akkor ehhez kapcsolódik még egy gondolat, ami kb. egy hete fogalmazódott meg bennem egy ismerős által a facebookon megosztott kép és idézet kapcsán:

Ez volt az:

Maga az idézet tetszik, mert persze jól esik az embernek az ilyen, mert mindenkinek jól esik, ha különlegesnek érezheti magát, még ha éppen nincs is tehetsége semmihez... Szóval maga az idézet tetszik. Kedves, aranyos, az ő és sokak esetében persze igaz is. Mégis! Pont előtte pár nappal néztem meg a Hemingway és Gellhorn című filmet, ahol Capa szájából Nicole Kidmant okítva szintén elhangzott ez az idézet. És a kettő egyben már sok volt nekem. Igen, ő is magyar volt, igen, ő is külföldön boldogult, és lett világhírű fotós, de hogy nekünk ezt a képet kellen osztogatnunk a facebookon, mert ez minket, magyar átlagembereket tenne különlegessé... na ezt már nagyon nem gondolom. Különben is, a Capának tulajdonított mondások közül vannak még más legalább ennyire jók (na nem mintha én ezt alapból tudnám, de akkor már utána kellett néznem). Tetszik például az, amelyik saját, végletesen nyers fordításomban kb. ez: "Ez a háború olyan mint egy öregedő színésznő. Egyre kevésbé fotogén és egyre inkább veszélyes."

Nem mintha ez fontos lenne, de ahogy az otthoni híreket hallom, olvasom, most sokkal inkább szégyellem magam, hogy magyar vagyok (nade a jobbik zsidózásába inkább nem fogok belemenni, pláne nem az általános politikai, társadalmi, gazdasági helyzetünkbe...)

Na, messze jutottam, csak járatom az agyam, ha már van :)

Prezi spanyolra

Képzeljétek, a hétfői spanyolórára olyan házifeladatot kaptunk, hogy csináljunk egy prezentációt az otthoni városunkról. Képekkel, szöveggel, aztán persze adjuk is elő. Hoppá!

Alapjában véve jó kis feladat ez, Ainhoánk jól kitalálta :) Mivel új versenyzőként érkezett még egy magyar lány Budapestről, úgy döntöttünk, Balázs Egerről, én Pécsről írok (és remélhetőleg elő is merjük adni). Persze alkalmazva a sokat próbált és mindig bevált elvet, miszerint "ha nem lenne határidő, soha semmi sem készülne el", ma (vasárnap) volt a napja, hogy (összeszedjük magunkat és) összeállítsuk az előadásanyagot. Jelentem, elkészült, pendrive-ra mentve várja, hogy holnap extramultimédiásan (merthogy egy hiperszuper technikával felszerelt teremben leszünk) bemutassuk, honnan jöttünk. Hm... és teszteljük, hogy melyik technika válik be jobban: a 23 slide-on 100 képet bemutató, grafomán; avagy a max. 10 oldalas, címszavakra korlátozódó és a spontaneitásra hagyatkozó - szerintem úgyis kitaláljátok, melyik ki terméke :) Na jó, de mentségemre szolgáljon, hogy azért írtam bele mindent, mert nem bízom benne, hogy az olyannyira gyűlölt előadásszituációban spontán beugranak majd a korábban még sosem használt kifejezések, mint pl. a "mezquita" (=dzsámi). És már megint ott tartunk, hogy a fenének jött hozzánk a török, így most nekem kell kutakodnom, hogy a török eredtű magyar dzsámit mégis hogy hívják spanyolul... Ráadásul még óvatosnak is kell lennünk, mert Onur személyében továbbra is van török csoporttársunk :D Tudom, tudom, irigylitek a problémáimat! :D

Egy éves mérleg

Nagyon telik az idő...

Most éppen azért jutott eszembe ez a közhely, mert tegnap volt egy éve, hogy négy nagy és egy pici bőrönddel körítve felszálltunk egy gépre, ami egy egészen új életbe repített minket.

Egy év...

Elég sokminden történt azóta, és bár sok nehéz a kategorizálás, és néha még azt sem könnyű eldönteni, pouitív vagy épp negatív-e az adott esemény, érzek egy icipici vágyat arra, hogy mérlegszerűen vegyem számba a dolgokat. Na persze most a fejlettebb közgáz-érzékkel bíró barátaink nyilván röhögni fognak (és külön kérem Klári elnézését, akit annyiszor nyaggattam hülyébbnél hülyébb mérleg-kérdésekkel; sajnálom, de nem fogott rajtam a nevelés), mert a munkához feltétlenül szükségesnél mélyebben sosem merültem el a könyvelősdiben. Maradjunk inkább abban, hogy megpróbálok most +/- jeleket rakosgatni az eltelt év eseményei, dolgai, tényei elé, nem minden esetben erkölcsi értékelés lesz ez, néha csak darabra +/-.

Az első hetek:

+ 1 repülőút (az első, amikor nem foglaltunk visszautat)

+ 1 költözés (az elején bizony egy szállodába, ami azért nagyon furcsa érzés)

+ 1 blog nyitása (ez persze akár "-" is lehetne, hiszen visszaolvasva nem feltétlenül értem, mire fel oly nagy a közlési vágyam :))

+ 1 külföldi ideiglenes letelepedés (sokan képesek voltak ennél nagyobb ugrásra, hiszen Bp-Barcelona nem a Világ, de nekünk ez az első, leszámítva persze a Pécs/Eger-Budapest költözést)

+ 1 új idegennyelv elsajátítása (ez azóta is folyamatban, mondjuk azt, hogy azóta is folyamatosan ismerkedünk)

+ 2 hét lakáskeresés idegennyelvi környezetben

+ 1 lakás + környék felfedezése, amit igazán magunkénak érzünk

-------------------------------------

- 2 magyar munkahely

- 2 család (fizikai/geográfiai) közelsége

- "100" barát otthonhagyása

Összességében: Bár most is úgy érzem, hogy alaposan és elvben hosszan mérlegeltünk, és végül - ugyan a konkrét elhatározás nagyon rövid idő alatt született meg - jó döntést hoztunk, a kiköltözésünk valamilyen szinten mégiscsak fejesugrás volt az ismeretlenbe.

Az első hónapok:

+ 1 külföldi munkahely (a Balié ugye, ami ugyan nagyjából a régi és legfőként fix volt, de egy picit csak ijesztő, hogy Európa túlsó csücskéig jöttünk miatta)

+ 1 új évszak felfedezése: a "barcelonai tél"

+ 1 kultúra ízlelgetése

+ 1 bérelt lakás otthonosítása (persze ez is mindig folyamatban van)

+ 1 közösségi oldalban rejlő lehetőségek kiaknázása, ezáltal néhány virtuális ismerős helyben

----------------------------------------

- 1 karácsony otthon (és úgy általában is, milyen karácsony az, ahol nemhogy hó, de hideg sincs igazán?)

- 1 Újév otthon

Összeségében: Úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, és bár az otthoniakkal csak a rövidke hazautak alkalmával tud(t)unk találkozni, az internet óriási találmány, ami azért jóval elviselhetőbbé teszi a távolságot.

Az eltelt egy év:

+/- nagyon sok szabadidő egyikünknek (na melyikünknek??? :))

+ 1 város felfedezése (Spanyolországé még ezután következik)

+ sok barát és családtag látogatása

+ 1 tengerpart minden előnye (az még nem derült ki, vannak-e hátrányai annak, hogy 5 perces sétával leérhetünk a partra, de remélem, ha eddig nem találtunk ilyet, ezután sem fogunk)

+ néhány új barát (mert a virtuális amigokból lassan-lassan tényleg barátok válnak)

--------------------------------------------

- egyetlen negatívum, hogy még mindig nem tudom pontosan, ki leszek én itt, azonkívül persze, hogy boldog és ráérős feleség, igyekvő spanyoltanuló, az online-világ lelkes kiaknázója, időnként a "csúnya-" és szépirodalomba belefeletkező olvasó, főként csak a személyes megfigyeléseit, érzéseit leíró blogger, hajdan és majdan jogász, hobbikreatívkodó hobbilakberendező és újonnan talán egy kicsit nyitottabb, be- és elfogadóbb valaki.

Összességében egészen jól állunk, és ami önző módon fontosabb, jól érezzük magunkat, egy szuper klímájú, csodaszép és nyüzsgő városban. Nem panaszkodunk! Nem érezzük a spanyol válságot, ami kétségkívül létezik ugyan, látjuk, és meg is éljük, mert munkát találni azért nem akkora élmény itt sem... de ha a spanyolok tudnának máshoz is viszonyítani, mint amit szeretnének, talán ők sem éreznék olyan kínzónak... Az elmúlt egy évben belefutottunk itt számos kisebb és kettő általános sztrájkba (huelga general), amiről nekem csak az jut eszembe, hogy - még ha itt is történtek "balesetek" sztrájk és tüntetés közben - itt még a sztrájknak is van kultúrája. Az emberek hiszik, hogy tudnak változtatni, illetve hogy van értelme kinyitni a szájukat. Na, hát ez is egy új tapasztalat, új élmény... Hogy pozitív-e? Jó kérdés. Talán ha majd látom mindezek eredményét, meg tudom mondani. De ezzel kissé elkalandoztam...

A lényeg, hogy tényleg jól érezzük  itt magunkat, főleg annak tudatában, hogy kevesebb mint egy hónap múlva kicsit hosszabban hazalátogatunk, és reményeink szerint sok elmaradt találkozót pótolni tudunk majd!

Egy hét "magány"

Holnap reggel (illetve most már ma) lejár a Balinélküliségem :) Merthogy Balit elkapta a gépszíj, már lassan menetrendszerűen dolgozik az amerikai csapatnak... naja, Amerikában. Egyrészről nagyon megtisztelő dolog, hogy a cég "szülőhazájában" nem találnak hozzá fogható szakembert, kollégát, másfelől viszont kellemetlen egy-egy hétre áttenni a székhelyét Irvine-ba. Márcsak azért is, mert ennyire rövid idő alatt még a jó kis jet lag sem múlik el teljesen (se oda, se visszafelé), másrészt mert mindig úgy küldik, hogy véletlenül se sikerüljön megismernie LA-t. Az olyan mákos potyautasoknak persze, mint amilyet tavaly én játszottam, elég az egy hét nagyjából, de neki sajnos eddig mindig a munka dominált :( 

Szegény, ezúttal is alaposan bejárja a Világot, hogy célt érjen, ezúttal - a New Yorkon is végigsöprő Sandy miatt - Londonban, visszafelé Miamiban szállt át. De más alkalommal Frankfurtban vagy éppen Torontoban várakozott egy picit. Micsoda világutazó lett a férjem! :)

Az elmúlt egy hétben azért véletlenül sem maradtam egyedül: hétfőn és szerdán ugye szokás szerint spanyolra mentem, a keddi intervambió viszont kimaradt. Mivel keddet Zsanival és Jaumeval töltöttem náluk, Cervelloban. Nagyon szép kis hely! Jártunk már ott ugyan, de akkor sötétben érkeztünk, és a hosszú főutcán kívül nem sok minden maradt meg. Azonban most! Micsoda hegyek, dombok, erdők! Gyönyörű! Sétáltunk is egyet, és felmentünk az ősrégi templomhoz és a kastélyromhoz, ahonnan még a tengerig is ellátni. Ezt az állítást én is megerősíthetem, mert megmutatták, hogy hol kéne látnom, de talán a fényviszonyok, talán a páratartalom, talán a szemeim miatt én annyira nem tudtam kivenni.

Sajnos fényképezőt nem vittem, és Zsaninak sem hagytam, hogy meggyőzzön az ő gépe használatáról, de a telefonnal azért lőttem pár - semmit sem mutató - képet, íme:

Láttam viszont a Montjuicen álló jellegzetes alakú, fehér antennát, amit ugyan nem magamtól vettem észre, de miután rámutattak, felismertem :)

Itt teszem hozzá, hogy nagyon ügyesek voltak a séta felvezetésével, mert sétáról volt szó, de még majdnem másztam is, ami esetemben kezdi kimeríteni a túra fogalmát :) Nem csak vízszintesen lehetett volna mérni a távot, de vertikálisan is! Jó kis kirándulás volt, jól esett mozogni picit! Na ennek alapvetően az is lehet az oka, hogy előtte teleettem magam. És nem is akármivel, mert (ciki, nem ciki, mindegy!) életemben először kipróbáltam az articsókát. Megtöltötték, és megsütötték ("és ez az icikepicike mindmegette"), és állítom, hogy még Balázsnak is ízlene. Azaz ha elég bátor vagyok a kísérletezéssel, akkor ízleni is fog neki, amikor reprodukálom.

Csütörtökre szerveztünk egy vacsis-dumcsis estét pár magyarral, ami nagyon jól sikerült. Az eredeti tervvel ellentétben nem a környékünkön volt, hanem a Graciában (abban a városrészben, ahol augusztusban Ágotával teszteltük a Fiesta Major de Graciát, amikor az ünnep alkalmából az utcákat is a megadott tematikának megfelelően öltöztették), úgyhogy ott is megismertem egy jó kis helyet. Teatre Neu, ami a beszélő nevének eleget téve különböző előadásoknak, vetítéseknek is helyet ad. Nameg a sok szomja és éhes katalánnak és betelepülőnek, köztük nekünk.

A többi napra ugyan nem szerveztem konkrét programot, de jól teltek: minden napra jutott mozgás, bicajozás, séta, és egyszer még futni is elindultam. ... jajj, lelkiismeret furdalásom lesz, ha ezt ennyiben hagyom: sajnos nem sikerült lefutnom a szokásos távot, valahogy (szerintem inkább lelkileg) nem voltam rákészülve. Nade azt már nem árulom el, mekkora a "szokásos" táv, mert akkor még a végén körberöhögnétek, hogy azt se sikerült lefutni... Hiába, nekem még mindig nem jött el a futásfanatizmus kora :( Pedig akarom ám!

Ja, meg ugye a kreativitás :) Hát persze! A kagyicsengő után még dekoráltam ezt-azt, de nem érdemelnek fotót :D

És már el is repült az egy hét, most készült el a Baliváró kaja, rakottkrumpliszerűség némi kényszerhozta változtatással. Remélem, azért tetszeni fog neki egy hét Subway és Xburger (nem emlékszem a hely nevére sajnos) után...

Kézügyetlenség :)

Erről pedig régen álmodoztam, hogy megcsinálom. A hétvégén találtam hozzá nagyobb kagyikákat, és a magam "eccerű" módján összeraktam :)
Hát azt nem merném rámondani, hogy szép, de szépen forog, néha még "cseng" is a szélben; nekem jó lesz!
És hogy mire ez a sok séta meg kreatívkodás? Nagyon egyszerű, Bali elutazott, időm még a tengernél is több...

Szívderítő

Már tavasz óta szemeztem ezzel a kis gyönyörűséggel, de most - bár eredetileg nem érte indultam - nem bírtam otthagyni :)

Most ismerkedünk: a cserép szerint Calluna vulgaris/Marlies a neve, majd csekkolom, de addig is remélem, hogy kedvemre valóan igénytelen :)

Szép, ugye?

"Bréking nyúz": megtudtam, hogy a drágát közönséges csarabnak hívják magyarul, hangaféle, évelő, télálló törpecserje, bírja a balkonládát (remélem a párkánycserepet is), Skóciában szerencsehozónak tartják, Norvégiában pedig egyenesen nemzeti virág :) Egy ilyen kis egyszerű valami...

Emlékezés

Kicsit álságosnak tűnik ezt interneten intézni, hiszen akiknek szól, legkevésbé sem szörfölnek errefelé, de maradjon mégis itt egy kép az ő emlékükre!

Nagy- és dédszüleinknek!