2012. április 25., szerda

Mai vacsi

A "főzz színesen" jegyében, és az f&h vírus/baci/mittudomén búcsúztatásául azok örömére, akik - talán unalom-fokmérőként - azt várták, mikor posztolgatok majd kajákat ;)
De egyszerűen muszáj volt lefotóznom, mert a keksz és a krumpli egyhangúsága után igazi üdítő élmény volt!
Felesleges találgatni mi ez, mindent beleraktam, amit találtam, amiből végül egy sokmindenes rizottó és egy cukkinis-padlizsános csirke jött ki ronda de finom címszóval.

2012. április 24., kedd

Sant Jordi napja

Kezdjük talán azzal, hogy voltak sejtéseim arról, hogy aznap mindenki ellátogat a Ramblára, hiszen ott vannak a leghíresebb rózsás és könyves standok, nem is beszélve a dedikálókról, stb., és így is látni kartam. Én - mivel Bicingelek - szinte mindig alulról (értsd a tenger felől) közelítek a Rambla szívéhez. Ott még lehetett is sétálgatni, de már érződött, hogy az átlagos napokon is hihetetlen zsúfolt Rambla most még jobban tele lesz.


A mellékutcákból is áramlottak az emberek (ez mondjuk talán a legszélesebb merőleges utca, de a domborzati viszonyok miatt itt legalább elég látványos): Segítek, azok ott középen mind emberek, mert ugyan máskor beengednek egy-egy elveszett autót, most sem a Ramblán, sem itt nem volt autós közlekedés.


Ez meg itt maga a híres La Rambla ott, ahol már elő bírtam venni a fényképezőmet, mert a tömegben az is kihívás:


És akkor amiről ez az ünnep szól, a rózsák és a könyvek (amint látható, előbbit mutatósabbnak találtam):



Személyes kedvencem a "Barcarózsa":

Őt pedig elsősorban Petrának küldöm:









Azt hiszem, összességében valami ilyet vártam, csak az sok ember ott ne lett volna! Ez már tényleg az a kategória, ami élmény ugyan, de azért az ember csak meggondolja, hogy bekívánkozik-e közéjük.


Mindenesetre megvettem Bali Sant Jordi ajándékát, ami ugye könyv kellett hogy legyen. Az én választásom a Naruro mangaképregény első könyvére esett spanyolul (mert ott volt persze katalánul is). Őszintén szólva megkönnyebbültem, amikor szembejött a mangás pult, mert már kezdtem kétségbeesni, hogy mindenképpen olyat kell neki vennem, amit majd csak később tud elolvasni. Láttam egy angol nyelvű lányregényt és egy német gyerekeknek szóló tortás könyvet is, de egyiket sem gondoltam elég jónak, hogy megvegyem neki, így meg legalább olyat olvashat spanyolul, amit ismer angolul, és mégis különleges. Olvastatok már ilyet? Visszafelé kell haladni! Vicces! Tetszett neki, azt mondta!


Én is kaptam ám rózsát :) Szépet, vöröset, és egy szál búzával volt összekötve, ami szintén szokás, de az eredetére nem jöttem rá.

2012. április 22., vasárnap

Árulkodó bejegyzéscímek :) Újabb inspiráció után kutatva

Visszanéztem a bejegyzések címeit, leginkább az utolsókat, és azt kell mondanom, kiapadhatott az ihlet :) Legalábbis sok fantáziát nem látok a "helyzet(jelentés)" különböző változatai mögött. De végülis nem is kell, csak ez már annyira szembeötlő volt, hogy megérte megjegyeznem :)



De holnap az ihletgyűjtés napja lesz, talán több szempontból is, de leginkább azért mert április 23., azaz Sant Jordi napja itt nagyon kemény! A rózsa és a könyv napjaként tartják számon, és a szokás szerint a párok fiú tagja rózsát ajándékoz a lánynak a lány pedig könyvvel ajándékozza meg kedvesét! A Ramblán ilyenkor (állítólag, de ezt olnap csekkolom) rengeteg író dedikál is, és persze a szokásosnál is több virágárussal telik meg az amúgy is hihetetlenül zsúfolt utca.



Spanyol és angol nyelvű oldalakat találtam jót róla, ahol okosakat írnak az eredetéről és a szokásokról (meglepő módon sárkányölő szent Györgyről, spanyolul San Jorge, katalánul Sant Jordi van szó):






Kicsit ugyan más a sztori, mint amiért az egyház vértanút tisztel a személyében, de szép:


A katalán legenda szerint Montblanc falut egy sárkány tartotta rettegésben, és miután a falu lakói, annak érdekében, hogy távol tartság maguktól a sárkányt, feláldozták sorban a juhaikat, ökreiket, lovaikat, sorra kerültek az ártatlanok: minden nap egy ártatlan lányt áldoztak fel. Amikor egy nap a hercegnőre került a sor, és közeledett hozzá a sárkány, a ködből egy fehér lovag (fehér lovon természetesen) sietett a megmentésére, és legyőzte a sárkányt. Ahol pedig a sárkány vére a földre hullt, ott vörös rózsák nőttek.

Ha valami nem teljesen stimmel, azért bocsi, a spanyoltudásommal (és pláne a katalánnal) vannak még apróbb problémák...


Azt a párszáz évnyi ellentmondást, ami a szent György életéről szóló írások és a Sant Jordi legenda között feszeng, én nem próbálnám meg feloldani, erre nálam okosabbak vállalkozzanak.

És bár fehér lóról és lovagról volt szó, nekem ez a kép tetszett leginkább:



Ja, és ha a rózsa már megvan, akkor adódik a kérdés, hogy honnan a könyv? Mármint hogy a könyv napja is! Kéremszépen, április 23. Shakespeare és Cervantes (és Inma spanyoltanár szerint más híres írók) halálának napja (nem szeretnék tiszteletlen lenni, de ettől kicsit olyan "huszonhetesek klubja" érzésem lett), hát innen, de nagy eséllyel az üzlet is megkívánja, hogy ne pusztán rózsákat osztogassanak, mint egy szimpla Valentin napon (amit egyébként Katalóniában nem divat ünnepelni).



Hogy milyen az utca hangulata, leghamarabb holnap tudok beszámolni, már nagyon kíváncsian várom!

Helyzet

Telnek a hétköznapok, közben pár hétvége is, én meg csak nem írok...
Most pár hétig vendégünk volt, nálunk lakott Móni, aki egy volt osztálytársam barátnője, és aki 3 nappal a Barcelonába érkezése előtt még nem tudta, hol fog lakni. De ezt már talán írtam is??? Mindegy, a story sikeresen végződött, megvan a lakás, ráadásul olyan, ami négyüknek is megfelel, merthogy hamarosan négyen lesznek Móni párjával, a barátnőjével és az ő párjával. Pénteken be is költözött, azóta takarít szegény. Mindenesetre örülök, hogy itt van, mert egy hasonló beállítottságú, kedves és a helyi édességekért hozzám hasonlóan lelkesedő lányt ismertünk meg :) Tényleg, én néha már ufónak éreztem magam, amiért egy-egy nap simán eltelt úgy, hogy kizárólag édességet ettem, és most végre valaki, aki rajong a churrosért, szereti a gofrit, és egy alkalommal még a palacsintasütésre is vállalkozott nálunk :)
Azóta történt még, konkrétan tegnap, hogy rendeztünk még egy röplabdázást az utóbbi hetekben általam szelespartnak nevezett beach-ünkön. Attól eltekintve, hogy szeles volt nagyon, meg hogy egy órát vártunk az első játszópajtásokra, igazán jól sikerült. Na meg tenném hozzá, hogy az előző este beköszönő, a gyomromat érintő vírus (de szépen mondtam, mi? Van ennek egyszerűbb neve is) sem épp jókor jött, de a lényeg, hogy még a játék előtt lement.
Este megnéztük az el classicot, ami a Barça-Real Madrid meccseket jelöli. A megnéztük kifejezés is erős, mert beültünk egy helyre, ahol állították, hogy vetítik a meccset, rendeltünk, majd kiderült, hogy nincs is olyan adójuk, amin a meccset közvetítik. Hát lemondtuk a rendelést, és továbbálltunk, de mivel ilyenkor minden bár teltházas, csak a második félidőre találtunk helyet. Közben az eső is eleredt, természetesen! Ha nyert volna a Barça, akkor feltehetőleg mindezt el is felejtjük, de sajnos vesztettünk :( Pedig az egyetlen Barçagólnál olyan hihetetlen ováció volt, hogy szívesen megnéztem volna, milyen az ünneplés...


Kicsit visszaugorva az időben: múlt kedden elkezdődött az A2-es spanyoltanfolyamunk is (de most olyan érzésem támadt, hogy erről már írtam... Talán nem ide...), amiben extrasok nyelvtanra számíthatunk, tehát végre megtanuljuk a múlt időket is; viszont elveszítettük a Josénkat :( Nem is lenne ez akkora tragédia, ha az új tanárnénink, Inma is olyan haladószellemű emberke lenne. De ő, hogy is mondjam? Hát az a fajta tanár, aki azt gondolja, ha hangosabban beszél, attól majd mindenki frankón megérti. Nem is ez a gond, értem én, de Josét is tökéletesen megértettem, ha meg nem, kérdeztem. Inma pedig nem igazán szereti, ha kérdezünk... Vagyis lehet, hogy ezzel csak poénkodni próbált, de akkor, jelentem, nem volt vicces. Múlt órán megkérdeztem, hogy akkor most hogy is állunk a menor/mas pequeño, mayor/mas grande kérdéskörével (merthogy mégiscsak mindkettő létezik az előző órán általa tanítottakkal ellentétben és az utcán hallottaknak megfelelően), melyiket mikor kell használni, erre azt mondta, majd hétvégén gondolkodik rajta, és visszatérünk rá. Hát ez nyilván olyan dolog, ami egy spanyolnak kézenfekvő, viszont nekünk valahogy csak meg kell tanulnunk. Én nem is várom, hogy nem létező szabályokat tanítson, de legalább példákkal segíthetne, nem?
Na mindegy, ha az előző tanárunk nem ilyen jó, talán nem éreznénk ennyire a kontrasztot.


Hát nagyvonalakban ennyi, hétköznapok zajlanak...

2012. április 15., vasárnap

Rövidke helyzetjelentés

A héten nem sokminden történt, erről talán a feltöltött adatmennyiség is árulkodik... Igazából az idő sem mutogatja a jobbik oldalát (azaz azt az állapotát, amit mindenki ismer, és amit annyira várunk), folyamatosan változik, nagyjából negyedóránként váltakozik a napsütés, borult ég, eső, durva szél, csak néha a sorrendben akadnak változások. Hideg az nincsen, itthon az ablakba akasztott hőmérő szerint, ahol csak délután 1-2-től süt a nap délelőtt 16 fok körül, délután - attól függően, hogy hajlandó-e előbújni a nap - akár 22 fok is lehet, de ez lutri. Most a bolondos április minden kéje-kedvét élvezzük.

Tegnap néhány órát sétafikáltunk a városban Andrissal (Wandesz barátnőm urával :), aki szakmai gyakorlatra jött ide), na az alatt az idő alatt minden volt. Kiültünk a napra bagettezni, de mivel elment a nap, csattogtak a fogaim a vacogástól, séta közben hol kimelegedtünk, hol szétfújta az arcunkat a szél. Egy tengerparti sör-kávé meccs alkalmával felborultak mellettünk (inkább felettünk) a napernyők és a gázos melegítők (nem tudom, mi a helyes megnevezés, de tudjátok, azok, amiket kiraknak tavasszal-ősszel a teraszokon, hogy ne fagyjunk kockára, és nem a takaróra gondolok), de még csak kedvezményt sem kaptunk az átélt kellemetlenségért (szerintem az a pár sem, amelyiknek a fiú tagjára konkrétan rá isesett az egész hóbelevanc...).


Na igen, előtte is tapasztaltunk egy átverést, akkor éppen az árakkal kapcsolatban: ettünk egy-egy bagettet, de a végén kiderült róla, hogy az ára pizza... na mindegy, azt mondják erre, tanulópénz...

2012. április 7., szombat

Szülinapi eseméyek, azaz ma szóvirágokban

Ahogy közeledett a szülinapom, és ahogy egyre többektől hallottam, hogy a harmincadikjára meglepibulit szerveztek neki, kezdett érlelődni bennem egy elhatározás, amit akkor még nagyon merésznek véltem, így el is hessegettem. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, és végül belevágtam! Gondoltam, ha már ilyen távolra kerültem a családomtól és barátaimtól - lehetetlenné téve azt, hogy meglepjenek - igazán meglephetném magam egy meglepetés bulival (meglepetés-meglepi-lepjetek meg, csak hogy még 3x ismételjem a szót). De nem akartam annyira elrugaszkodni a saját természetemtől, és ha már ilyen szuper helyre terelt minket a Jóisten, gondoltam, ki is használhatnám a helyben rejlő lehetőségeket. Így kristályosodott ki bennem a terv, hogy a hozzánk legközelebb eső partszakaszon, a "partunkon" strandröplabdás pikniket szervezek. Közel három hete szóltam is pár helyi magyar ismerősnek, és pozitívan fogadták az ötletet. Szóltam a spanyolos csoporttársaknak is, akik ugyan óvatosabban, de csakcsak visszajeleztek :)




A magyarok közül Zsanit, a cukrászlányt kértem meg a tortám elkövetésére, ami irtó jó ötlet is volt egészen addig, amíg a héten Zsani munkát nem kapott (aminek egyébként nagyon örülök), és mint a bolond el nem kezdett dolgozni éjszakába nyúló időbeosztással. Szegény, konkrétan 7 napja dolgozik, egyelőre nem írták alá a szerződését, mert a nagyhéten nem dolgozik a papírmunkával megbízott iroda, és nyilván rá sem mert kérdezni, hogy kaphat-e szombatra szabadnapot... Hát nem kapott, ezért a torta ötlete nagyban leegyszerűsödött :)




Hozzá kell tenni, hogy amikor kiötlöttem ezt az egészet, akkor még 25 fok körüli, száraz, meleg idő volt, nem terveztem az itteni, állítólag a Semana Santa-ra (Nagyhét) olyannyira jellemrően zűrös időjárással, ami 3 napja kezdett el aggasztani igazán, amikoris megdőlni látszott az az elméletem, ami szerint 2 nap felhős/esős idő után itt bizony kibújik a nap.




Az aggodalom ellenére elkezdtem a sütést, készült a háromféle muffin, amiről tettem fel képet is, készült kolbászos kifli Anya receptje alapján (amiről szintén van kép), és nem maradhatott el a már szokásos cheesecake sem, hogy profitorta hiányában is meglegyen a feeling.


Persze a sütés sem ment minden komplikáció nélkül, ugyanis pénteken (ami itt ünnep, így a boltok 90 %-a zárva tart) a második adag muffin készítésekor feltörtem egyet a bontatlan csomag tojásból, és valahogy nem akart tojás állaga lenni a dolognak... Odacsaptam újra a tál széléhez, és akkor vettem észre, hogy bizony az főtt tojás... Mondanom sem kell, a nem kicsi meglepetés után egyből a pánik kerülgetett, hiszen akkor még csak konkrétan 12 darab muffinom volt, ami a pozitívan nyilatkozó vendégek számánál is kevesebb volt. Csodával határos módon egy lakás felé koslatva Mónival találtunk egy (majd még egy) nyitott kisboltot, ahol tudtam venni még tojást a maga nyers állapotában! (Az itt említett Móni egy volt gimis osztálytársam barátnője, aki kiköltözési szándékkal dolgozni érkezett 3 napja Barcelonába, de mivel nagyhétre nem kapott szállást, egyelőre nálunk lakik a kis szobánkban. Vele járok mostanság lakást nézni nagyüzemben. Nagyörömömre, mert ez legalább újabb izgalom az átlagos hétköznapjaimban.) Mondanom sem kell, hogy szombat reggel, mikor már bekevertem a kolbászoskifli tésztájába az összes lisztet, akkor tapasztaltam, hogy bizony az sem lesz elég... Ekkor az én Balim, a hős mentett meg attól, hogy kidobjam a bekevert alapanyagot és ezzel együtt a kolbikifli tervét :)


Mivel a mókát kettő órára hirdettük meg, Bali egykor lenézett a partra, hogy megnézze mi a helyzet, ugyanis az a nagy ötletem támadt, hogy a röplabdázást a parton kitett "public" hálók egyikénél oldjuk meg, hiszen ha ilyen kevésbé jó idő van, akkor esélyes, hogy lesz ott hely. Hát egykor nem volt, ezért Balázs felpattant a robogóra, hogy vegyen egy Decathlonos röpiháló szettet, mondván, jó lesz az arra is, amikor látogatóink jönnek, velük is azon játszunk majd :) Szóval lett saját hálónk is :) Csudiszupi, hogy egy klasszikustól kölcsönözzek :)


Emiatt a projekt miatt késtünk is a programunkról, de szerencsére így is időben érkeztünk!


Lassan érkeztek a meghívottak is, mindenki kedves volt, kaptam egy csomó édességet, kedvességet, holott előre mondtam, illetve írtam a meghívóba, hogy itt egyáltalán nem az ünneplésen lesz a hagsúly, a szülinap valójában az alkalmat szolgáltatta arra, hogy megszervezzem az én "lazanap a parton, kajapiaröplabda" elnevezésű piknikemet.


És nagyon jó lett! Voltak szupervicces jelenetek, csak hogy ízelítőt adjak: két nadrág és egy ing szakadt a játék hevében, továbbá egy erősebb szerva kapcsán valaki még a tengert is megjárta a labda után :) Nagyon kemény! De hogy milyen szépen tudja kezelni ezt is az élet/sors/kisangyalok! Egyik eset sem volt ugyanis kellemetlen az alanynak, még a nadrágok is oly módon szakadtak ki a kritikus helyeken, hogy arról csak a szenvedő alanytól szereztünk tudomást, senkinek nem kellett óriás lyukkal a fenekén hazametróznia :)


Ó de várjunk még azzal a hazametrózással, ugyanis előtte még mind a...közel huszan felugrottunk hozzánk a lakásba vagy egy órára. Mi ugyanis csak az esőmentes, napsütéses időért könyörögtünk, feltehetőleg mindannyian megfeledkeztünk szélmentes napért is fohászkodni. Hát jött is, aminek jönnie kellett, pár óra evés-ivás és játék után úgy felélénkült a szél, hogy az összes kajába ragadt egy kis jófajta, tengeri homok...


Ez sem vette el senki kedvét szerencsére, az otthonkoccintás után még egy környékbeli étterembe is beültünk :)




Összességében egy remek napot tudhatok magam mögött, remek 30. szülinapom volt :)


Köszönet ezért, - és még annyi minden jóért - az én drágajó férjemnek, Balinak, hogy lehetővé tette számomra!


És köszönet Anyunak és Apunak, hogy vagyok, és 30 jó évet (30 kövér esztendőt, avagy 30 boldog gyermekévet) tudhatok magam mögött vagy még inkább magaménak!!!


És köszönet az egész családomnak, rokonaimnak, barátaimnak és ismerőseimnek, amiért gondoltatok rám ma! Tudom, béna, hogy most kezdem csak (f)elismerni a facebook közösségteremtő erejét, de nagyon jó érzés volt látni azt a rengeteg üzenetet, jókívánságot, amit Tőletek kaptam!




Sajnos elfelejtettem fényképezőt vinni magammal, sőt itthon sem jutott eszembe elővenni, így most nem csatolok egy képet sem a szórakoztató élményeinkről. A "fészbúkon" viszont akad néhány, mert Masoud és Hoda, az iráni spanyolostársaink viszont szerencsére nem ilyen kis feledékenyek. Igaz, nem is olyan öregek mint én....




Most azonban abbahagyom, mert a szóvirágokból virágcsokor, talán inkább virágbokor lett, nem mellesleg éjszaka és április nyolcadika.

Szülinapi virágözön

Ezek miatt a kis szépségek miatt nem bánom, hogy ma is öregebb lettem egy évvel :)
Köszönöm mindenkinek a köszöntést, nagyon jól esik, hogy gondoltok rám :)
Puszi mindenkinek!

Kolbászoskifli

Ők is kisültek végre :)
És süt a nap, jöhet a strandröpi :)

2012. április 6., péntek

Holnapra készülnek :)

Rajtuk kívül még cheesecake és kolbászoskifli is, de utóbbinak még neki sem álltam...

2012. április 3., kedd

Húsvét közeleg

...és ha már közeleg, úgy éreztem, ebből az alkalomból ismét kicsit képbe kell kerülnöm a szokások ügyében. Ez a bejegyzés az eddig szerzett ismereteket tömöríti!



Már múlt pénteken, a spanyolcsoportos vacsorán szóba kerültek a húsvéti szokások, akkor tudtam meg azt is, hogy ugyan láthatok itt is a boltokban csokinyuszit, stb., ez azért nem ugyanaz: Itt nem jár minden gyerkőcnek (egyes helyeken otthon is csak a fiúknak állítólag) automatikusan a csokinyuszi, és nem is feltétlenül nyuszit kapnak, ha kapnak. Itt a keresztapák ajándékoznak a keresztfiaiknak csokifigurát, ami előfordulhat ugyan, hogy nyuszi, de sokszok ház, hajó, stb., és Monának hívják, hosszú nevén Mona de Pascua-nak. Eredeti formája egy fonott kalács, amibe belesütnek néhány festett tojást, merthogy a tojásfestés is ismert, ugyan már nem igazán jellemző.


Nem tapasztalat, mert csak olvastam, hogy vigyázni kell a fejekre a húsvéti időben, mert a hagyomány szerint a tojásokat valaki fején kell feltörni :) Jó mi?


Egy másik blogon találtam róla magyar nyelvű infókat:



Amit a csokifigurákon kívül még tapasztaltunk (ezért nem csak száraz ismeretnek nevezném), az a "pálmaágak" beszerzése. Személy szerint inkább egy csokor hosszú szárú búzának néztem, amit színes szalagokkal kötnek körbe, és mindenfelé árulják, de állítólag ez pálma, amit elvileg virágvasárnapra vesznek az emberek.


Szintén nem tapasztalat, mert csak TV-ben láttuk, hogy a Semana Santa (=szent hét, azaz a nagy hét, ami a húsvét előtti hét, tehát konkrétan most) során vallási felvonulásokat tartanak szobrokkal. Amire hasonlít, az nálunk a feltámadási körmenet, csakhogy ez még Húsvét előtt történik, és az emberek vállán cipelt szobrok a passió egyes állomásait jelenítik meg. Néhol pedig tradicionálisan dobolnak. Ami viszont ijesztő bennük, az az, hogy egyes helyeken ezt csuklyás emberek kivitelezik, ami nekem eléggé a Klu Klux Klán hangulatába "ringat". Tudom, kicsit szegényes a fantáziám, de nem tehetek róla...



2012. április 2., hétfő

Az epres csapat kapitánya pedig én leszek :)

Ma megvettük a szombati nap főszereplőjét, ilyen cuki röplasztink lesz a szülinapi strandröpis pikniken :)

2012. április 1., vasárnap

Délután Picassoval

Ennyi sok idő után végre eljutottunk a barcelonai Picasso múzeumba, ami minden hónap első vasárnapján délután háromtól ingyenesen látogatható :) Na ez ugye nekünk az ötödik hóeleji vasárnapunk volt, ideje volt oda is elérnünk végre. Mivel a Catalunya csoportban páran szintén most kezdtek szervezkedni, öten mentünk, illetve hatan, ha az öt év körüli Benjit is beleszámítjuk. Szép volt, az épületért is megérte kivárni a sort (egyébként gyorsan haladt igazán, a sor éppezért senkit ne riasszon meg/el), persze a képek (egy része) is szép volt :) Na jó, valóban nem a leghíresebb alkotások sorakoznak itt, de a jó hír: még Balázs is talált kedvére valót, azt mondta, Picasso tényleg szépen tudott rajzolni/festeni! És ez az ő szájából :) Igazi dicséret!Utána még beültünk egyet a kedvenc kávézómba, a Catedral melletti egyik múzeum kertjében,ami szerencsére már kinyitott (mert amúgy télre bezárták). Olyan jó hangulata van annak a helynek! És a forrócsokijuk is fincsi volt! Igaz, a pincér furcsán nézett rám, és vissza is kérdezett, hogy biztosan FORRÓ csokit akarok-e ebben az időben, de mivel annyit ültünk ott, hogy szép lassan alaposan árnyékba került a kert, egész jó ötletnek bizonyult!

Nagyon szuper, hogy Barcelonában minden van :)