2017. június 24., szombat

Nem szép dolog...

Ma vacsinál Bali elől elvettem az innivalóm (odakeveredett), és beleittam, mire jött is Mia reakciója: "Anya elvette apa innivalóját. Nem szép dolog elvenni a másét. "
:)
Köszönjük, Babóca a gyermekünk erkölcsi nevelését! ;)
Azért tettem egy próbát azzal az amúgy igaz válsszal, hogy az anyáé is volt, de a biztonság kedvéért azért visszaadtam Balinak :D

2017. június 22., csütörtök

21 hós kistündér (megkésve)

Kicsi, tökéletes babám, köszönöm, hogy az anyukád lehetek! Köszönöm, hogy rád csodálkozhatok, hogy tanítasz arra, mi az igazán fontos! Szeretlek!
Már 3 nap bölcsi után úgy éreztem, hogy elvesznek tőlem, és igazán sajnáltam azt az időt, amit nélküled kell majd eltöltenem. De látom,hogy Neked mekkora örömet jelent oda járni, és nem terhel, inkább leköt az új közeg, úgyhogy megbirkózom a feladattal. ..
Még jó, hogy spanyol bölcsibe jársz, így nem derül ki rögtön, hogy a betűmágnesekből már kirakod a neved, és felismersz sok másikat is. 21 hónaposan... Hihetetlenül repül az idő! Nemrég még a pocakomban voltál. Annyira nemrég, hogy még mindig nem adtam le a nyomát. Ami nem a Te hibád, Te mozgatsz annyit, hogy már rég modellalkat lehetnék. Ha persze ez prioritás lenne. De nem az! Inkább kiélvezek minden Veled töltött pillanatot, még azokat is,amikor Te etetsz engem :)

Szeretem a nevetésed, az ölelésed, a bizalmadat, szeretem, ahogy itt szuszogsz mellettem, és szeretem, ahogy kiköveteled a figyelmem. Szeretem a pici anyajegyed a szád és az állad között félúton, pont középen. Olvastam ugyan a szűzekről, milyen fontos a precizitás, de hogy még az anyajeggyel is a szimmetriára törekszel... Szeretem, hogy folyton jár az agyad, és amikor fáradásig sokmindenen jár egyszerre, akkor még a beszéded is belelaasul.  Szeretem a választékos beszédedet, amit Babócáéknak is nagymértékben köszönhetünk, és szeretem azt, amikor rötyögsz azon, amikor pontosan tudod,hogy csúnya szót ismételtél.
Szeretlek mindennel együtt!

Csak gyógyulj meg gyorsan ebből az ijesztő hányós izéből, mondjuk MOST!

Szeretlek Mianyuszi!

2017. június 19., hétfő

Pótbeszámoló az otthon töltött időről (hehe)

Jó reggelt Mindenki!
Miuska azzal kelt, hogy mosolyogva, nagy szünetekkel ezt mondta: "Bálna is labdázott, bálna is labdázott... Szofika hozott neked bálnát... Ilyen volt Mamájjjéknál!"


Kicsit sommásra sikerült az összefoglaló,de tényleg egy kedves momentumot ragadott ki a kisasszony.
Amúgy ha Szilárdot, a drága keresztfiamat (Szofika bátyját) emlegetjük, rögtön a lufi fejelésre asszociál "Szilárd fejedre dobta lufit"  felkiáltásokkal, és persze gyorsan keres egy lufit, hogy megmutassa, hogyan kell azt.

A továbbiak már csak lazán kapcsolódnak ide, de mind Magyarországon gyerekszáj kategíriában született:

Egerben egyik reggel azzal kelt, hogy "madár voltam (m)álmomban". Kicsit megdöbbentem, mert ilyen mesénk, dalunk nincs, még arra gondoltam, valaki más dalolt neki ilyen, de állítólag nem. Rágugliztam,és van ilyen gyerekdal, szóval a gyanú nem apadt el teljesen, de vetem el azt sem, hogy ez a korábbi madaras kelések (álmok?) folytatása.

Már Pécsen volt, hogy egy soron kívüli szopizáskor a pécsi mami megkérdezte tőle, hogy ugyan jön-e abból még, mit szopikázik még Miuska. Erre én kérdeztem tőle, hogy anyatejcsi?  Mire ő huncutkodva elengedett, és vigyorogva rávágta, hogy "Miatejcsi!"

2017. június 15., csütörtök

Bölcsi!

A mai nappal megkezdődött a bölcsis beszokás, és ezzel egy korszak lezárult.
A kinézett és végül befutó magánbölcsi a La Cabana nevű lett, ahol Mius már a nyílt napon oiyan jól elvolt, hogy ott döntöttem el, hogy ha valamivel jó (van értelme) elkezdeni, akkor ez az. Én a játszóról ismertem picit az egyik gondozónót, a tulajoknak pedig van egy cuki kis bababoltja a kedvenc narancsfácskás utcámon (ja, és a bölcsike is azon van), és Balinak is szimpatikus volt a hely és a bemutatkozás. A végcél bölcsi fronton egy önkormányzatiba való bekerülés volt, de az sajna a sorsoláson elúszott. Persze talán jobb is így.
A vasárnapi visszaérkezéstől extra lázban égtem, hogy mindent beszerezzek, összekészítsek,  előkaptam a gyűlölt vasalót, és bevasaltam vele vagy 80 saját magam tervezte, és jó előre megrendelt névcimkét (itt nem jeleket használnak,hanem a nagyon divatos névcimkét, amit viszont én kombináltam össze Mius egyik ikonikus állatával, a cicával.


Hát ez lett, és eddig a vasalás ellenére nem bántom.
Tegnap este már maga mondta az apukája kérdésére, hogy hová mész holnap?, hogy a  a bölcsibe, a la cabanába :)
Aztán ma elindultunk.


Előttefotó




Utánafotó. Jól elfáradt! Hogy miben?



Locsolásban, seprésben, főzésben, homokozásban, ugrálásban,mászásban.

A többieket látva ő is beült a gondozónéni (fiatal lány) ölébe, megvolt az első ölelés is, méghozzá a másik Miától, úgyhogy jó úton jár.

Csak így tovább, kicsi Mia!
Nem értem, mitől csordult ki most a könnyem...

2017. június 1., csütörtök

Ez elment vadászni, ez meg meglőtte...

Ma hajnalban ezzel kezdődött a dumaparty :)

A kép még tegnapi
Nemrég kezdtük ezt a mondókát, de extra gyorsan elsajátította. Most is szopizás közben a karomban jutott eszébe, és mivel itt az egri magyar melegben felesleges éjszakára a zokni (és nagyjából minden ruha is), rögtön kézbe (az én szám elé) kapta a lábikóját, és a lábujjain mutatta, hogy "ez ement vadászni, ez meg meglőtte, ez meg hazavitte, ez meg megsütötte, ez az icike picike mind-mind-mind-mind megette". A meg kötőszóként kötelező :) Szerintem abból maradt, ahogy én segítettem neki mondani, aztán azt hihette, hogy az általam mondott plusz szótag kell.

Egerben vagyunk, és kiaknázzuk a kert és udvar előnyeit. Locsolunk, főleg Mia, hintázunk, nagyokat sétálunk. Budapesti landolásunk másnapján egy esküvőre voltunk hivatslosak még Budán, ahol Mia alaposan kivette a részét a mókából :)

 Tekintve, hogy aznap a rutinon kívüliség miatt nem tudott délben aludni, nem volt meglepő,hogy szükséges volt az elbújós szopizás... Well az elbújásról annyi, hogy már odafelé, a 41-es villamoson előjött egy szopikátvagyfelrobbanok-szituáció, úgyhogy mit tehettem, elővettem... Arról talán érthető módon nincs kép...

Másnap, még Pesten végignéztük unokatesó-Anna balettvizsgájával egybekötött balettelőadását (másfél óra, két felvonás),  amit Mia végig ámulattal figyelt, tapsolt, kommentált... Döbbenet!


Itt Egerben minden napra jut egy kis izgalom: sosem tapasztalt allergiás reakció a kicsi nyakán, holott nem evett új fajtát, darázscsípés a kicsi ujján... Nem várok következőt...


Választok random képeket!

 Félmeztelenül locsolós (hajnalban)

 Könyvkedvelő :)

 Fagyis



 Pippi

2017. május 22., hétfő

20 hónap+2 nap

Ismét "átaludtam" Mia hónapfordulóját. Igazából pörgős napokat élünk, mert készülünk a hazaútra esküvőkkel. Izgi így, babával üzletekbe járni, próbálni. Ahol kettesben jártam Miussal, és épp nem bírta a babakocsiban, ott már megismernek, és nevén szólítják Miust. Mia ugyanis a május eleji hosszúhétvégén a trambulinban igazán ráérzett a szaladásra (úgy igazán felrugaszkodva), és azóta is gyakorolja. Ott és akkor is, amikor épp egy szál fehérneműben állok a próbafülkében. Igazi élmény. Mondjuk csak utólag vicces :D

Most éppen egészen jól eszik, eszi azt a pár féle favoritot, amit felderítettünk. És egy-két hónap kihagyás után újra eszik mangót is, jippííí!
Az alvás továbbra is egészen jó, általában egyszer ébred éjjel, de volt átaludt éjjel is és 2-3 kelés is.
Maga alkotta mondatai egyszerűen gyönyörködtetnek. Őszinte felismerései pedig néha nagyon kényelmesek itt spanyol közegben magyarul: például amikor az amúgy mélyhangú,magas eladónőre mutogatva fennhangon mondja, hogy bácsi... Na ja. Ha ilyenkor megkérdezik, mit mondott, akkor persze "a szemüveg/nyaklánc tetszik neki" :D

Nagyon kedvemre való baba ;)

2017. május 13., szombat

Az alma és a fája?!

Tudom, persze, hogy tudom Mius külcsinre nem igazán hasonlít rám, de azért a helyiek (spanyolok, katalánok, bevándorlók) keményen emlékeztetnek is erre. Jó gyakran! A felett már elsiklom, hogy A játszótéren rendszeresen megkérdezik, hogy az enyém-e, de hát itt ugye sokak bízzák a babáikat bébicsőszre, szóval jogos. Tegnap viszont, hát hogy is mondjam? Beletörölték a képembe a nyilvánvalót:
Kettesben sétáltunk, Mia is saját lábon, és azzal szórakozott (mint sokszor), hogy minden üzletbe és kapualjba benézett, ill. bement. Épp egy kis ruhabutik első 50 centijébe slattyogott be, nézett körül, amikor az eladó (feltehetőleg a tulaj is),  egy ötvenes hölgy, megcsodálta, becézgetni kezdte, és mivel erre a kisasszony kihátrált, egy cukorkával (agyam eldobom ettől is, de ez más téma) a kezében "üldözőbe vette". Megkérdezte, odaadhatja-e a Mia által már kiszúrt, színespapíros (tehát letagadhatatlanul neki szánt) cukorkát, aztán folytatta a gyerek méltatását, milyen szép, milyen csini, milyen bátor, milyen szőke. Mondom, hogy hát igen, inkább az apukájára hasonlít, mire jött a szülői büszkeségködből kissé visszarántó, megsemmisítő válasz, hogy "micsoda szerencse"! Bamm! Szép a gyerek, még jó, hogy nem hasonlít rád! :D Persze röhögök rajta, de na... Értitek!?!

A cukorkát amúgy elfogadtuk, csakúgy mint egy nappal előbb egy zacsi chips-et és egy nyalókát, és a színes csomagolás és szokatlan forma iránti lelkesedés alábbhagyásával ezek vagy baba helyett anya fenekét növelik, vagy a kukában végzik. De most komolyan, miért adnak ekkora babának cukorkát??? Adnának csokit, azt én is jobban szeretem :D És most már (sajnos) Miustól sem teljesen tagadom meg.

2017. április 29., szombat

Tökéletes alvás!

Mia tegnap fél 10 körül aludt el a karomban, és ma fél 7-kor ébredt! 0 (nulla) éjszakai ébredéssel!!! Na ilyen sosem volt még!
(tényleg csak zárójeles, mert egyéni szót.problem, és én dolgom, hogy én viszont szerda óta nem túl jól alszom, mert aznap néztünk meg egy bölcsit, avagy kettőt,de egy nagyon szimpit, amit valószínűleg kipróbálunk. Én próbaképpen elém meg, de így is annyira felzaklat a lehetőség is, hogy más vigyázzon rá, hogy nehezen lazítok.
Erről majd akarok írni még, de az ok, amiért mégis valószínű,hogy kipróbáljuk, az az, hogy Mia úgy eljátszott ott, mintha oda teremtették volna. Azt pedig, hogy a velem itthon léte csak az én igényem legyen, természetesen nem kockáztatom. Ha ő menne, bölcsis lesz.)

2017. április 24., hétfő

Babaduma

Tegnap reggel ébredéskor kicsi Mia odahozta a telefonomat, és azzal tette le elém, hogy "Anya telefonja, tessék, szívesen adja Mia!" Majd ment tovább a másfél évesek sürgős dolgait inzézni. Hát gondoltam, ez jel, hogy meg kell osztanom az élményt.
Amikor ilyen cukikat mond (szívesen adom, tessék parancsolni, gyere vissza kutyamutya, megmossuk Mia kezét szappankával, stb.), úgy érzem, megéri a rengeteg mese. Egy csomó olyan kifejezést használ, amit én alapból nem. Pl. remek csigatulajdonság morfondírozni :) Igaz, elég kicsi az esélye, hogy pontosan tudja Mia a jelentését, de kétségtelen, hogy mondja ;)
Zabálnivaló! Ja múltkor mondta is, hogy "megzabikálja Miát anya" :) Hát már hogy ne???
Az egyik csúcs (avagy, ha az ezoterikus magyarázatokat is számba visszük, akkor libabőr), amit múltkor talán említettem: délutáni alvása után mondta, hogy "Három szeme van anyának!"
Érdekes amúgy, legalább egy hétig,  de inkább tovább reggelente (néha napközben is) a szobájában mindig az ablakra mutatva mondta, hogy kismadár elrepült, és hasonló kismadaras fordulatok. Először csak a függönyön lévő kismadárra gyanakodtam, de anya vetette fel, és igaznak bizonyult, hogy hajnali 4-fél 5 tájban kezdenek csicseregni a madárkák, és bizony az ő szobájába is behallatszik. :) Róla meg tudni való, hogy mindenre felfigyel, akkor is, ha úgy tűnik, elsiklott felette a figyelme.

2017. április 22., szombat

Mia 19 hónap+2 napos

Olyan remekül sikerült ez a nemköszöntömfelmindenhéten projekt, hogy már a 19.hónapjára sem írtam... Micsoda anya vagyok én... Az a baj, hogy annyit pötyögök mindig, hogy a blogra már alig írok, mert mindent kiírtam magamból.
Ma aztán ünnepeltük, hogy nincs semmi extra, de minden nagyjából rendben van.
Kicsi Mia újra eszeget, de nagyon változó, hogy mit, hogy, hol és miként fogad el éppen. Az alvás 2 napja (éjjel) csoda, először fél hatkor kelt, és picit még vissza is aludt.

A beszéd nagy erőssége Miusnak: gyönyörű, jól összerakott mondatokban, helyes toldalékokkal és ragozással beszél, hihetetlen! Az emlékezetes beszólásait bővítette olyanokkal, mint "Három... Szeme... Van... Anyának!" (alvásból ébredve, félálomban). De nagyon édesen emlegeti fel a mesehősöket (az ősrégi, otthonról elcsent Vidám mesék mostanában újra nagy kedvenc): "óriásinagy medve mondja meg, kié legyen almám!", "sünikém állj meg, hová viszed almám, Miamia almáját?"
Igen, sokszor emlegeti magát Miamiaként: "Miamia mit csinál?",  néha aggaszt is, hogy az én számonkérő hangsúlyomat hallom viszont. Amúgy persze, hogy azt, egészen meglepően visszaadja az aggódó, vagy épp nem túl kedves szóösszetételeimet is a Jézusmáriától kezdve sorolhatnám őket... De épp aludnom kéne, úgyhogy remélem, máskor eszembe jut, mert kár volna nem leírni.

Jártunk ma bababarátokkal a labirintusban, amiből a gyerkőcök leginkább a porban homokozást és a bottal víz/szökőkútpisztergálást élvezték. Csodásak ezek a kicsik!





Nem mellesleg ők azok a fiúk, akiktől Miust csak 2-2 nap választja el, Dávid 18-án, Nimrod pedig 22-én született. És mellesleg az anyukáikkal naponta sokszor rongyosra chat-elem az ujjaimat. Jó kis délután volt!