Mostanában megint az átlagosnál kicsit többször került sor valamiből az elsőre: nem kell nagy dolgokra gondolni, apróságok, de hát nem csupa apróságból áll az élet? Ezek annyira apró elsők voltak, hogy nem is igazán tudom felidézni, csak a megállapítás maradt utánuk, hogy "megint egy első". Például tegnap az egyik nem pofonegyszerű könyvelésben mutattak valami trükköt a svájci okosok, aztán szintén tegnap megvolt az év (Úristen, 2014 van!!!!) első déután 3-ig tartó munkanapja - na azt nagyon szerettem! Igaz maradtam kicsit tovább, de nem haltam nagyon bele, és még így is világosban távoztam a bányából.
Rövid munkanapokra kifejlesztett kényeztetés, hogy nem egyenesen haza utazom, hanem közbeiktatok egy belvárosi bolyongást/sétát/vásárlást. Most is ilyet akartam, aztán előbb lebeszéltem magam róla, mondván az mindig pénzbe kerül nekem (ha nem másért, mert új TMB/BKV-jegyet kell elhasználnom), és nem mellesleg óvatlanul úgy indultam el a cégtől, hogy pisilnem kellett. Szóval sietős volt... Aztán időközben annyira sietős lett, hogy realizáltam, ezzel én már nem érek haza. Így lett (nem, nem az első nyilvánosan pisilésem, dehogy!), hogy a buszozás után, de még a metrózás előtt felkerestem a város egyik legnagyobb áruházának (a plaza Catalunya El Corte Ingléséről van szó) mosdóját... És ha már ott jártam, és ebben az áruházban mindent meg lehet venni, hát tettem egy kisebb kört, szigorúan csak az alsó szinteken, a luxusszámba menő, de legalábbis luxus árban árusító boltok emeletét, csak a mosdó miatt kerestem fel [megjegyzem, meglehetősen vicces dolog Burberry üzletet (inkább standok ezek, falak/határolók nélkül) tenni a mosdó mellé, de így legalább meg merem közelíteni azokat a méregdrága ruhákat is]. Na és itt jön az első, mert a parfüméria/kozmetikumok között körözve rábeszéltem magam, hogy itt az ideje az első piros körömlakknak! Ágota barátnőm szerint minden nő életében eljön a pillanat, amikor meg kell vennie az első piros magassarkúját, de szerintem ez nekem nagyon nem mostanában fog eljönni, ha egyáltalán, eddig borzasztó távol állt tőlem a piros körömlakk is, így erre szelidítettem a kijelentést. Mostanában annyi lány, a legkedvesebbek és visszafogottak is gyakran festik pirosra a körmüket, úgyhogy egy ideje foglalkoztat a gondolat, de a tettek mezejére csak most léptem. És ha már megvan, és a hétvégénk is 3 napos, este ki is pingáltam a... igen, megint az egész kezemet kifestettem a béna kis ujjaimmal, hogy frissen úgy néztem ki, mintha puszta kézzel téptem volna ki egy puma szívét. Na, de mára nagyjából lekopott/lemosogattam a felesleget, és hm... szokatlan, de nem egyértelműen rossz... Egyértelműen szoknom kell még, de kétségtelenül nőies. Na ja, mi ha nem a piros körömlakk??? Most is, ahogy gépelek, csak úgy virítanak a körmeim... Mintha nem is az enyémek lennének :D
De akkor is kipipáltam még egy elsőt, és talán majd ki is viszem őket a szabad levegőre, ahol más is megláthatja :)
