Fiesta Mayor de Gracia 2013

Annyira hihetetlen, hogy már annak is egy éve, hogy Ágota barátnőm itt járt! Pedig így kell lennie, hiszen a Gracia negyedben nagyban folyik a fiesta, az egyesek szavajárása szerinti szemétfesztivál, amikor a városrész utcáit - az újrafelhasználás jegyében - hulladék PET-palackokból, papírból, dobozokból készült dekorációval öltöztetik be erre a kb. egy hétre. Tavaly már elcsodálkoztam rajta, mennyire komolyan veszik ezt a Graciában élők, de idén sem kellett csalódnom. Péntek este Mónival és Gáborral jártuk az utcákat és lestük a hihetetlenül komoly dekorációkat.

Íme a "Seat 500" katalán díszben :)

A Mafalda, azaz a képregényhős kislány utcája (amint a Gracia Fiestán megtudtuk, a legjobb barátja egy teknős lehetett, mert Mafalda mellett a fő dekorációt a teknősök adták itt):

Cukorkás-gumicukis tér:

(fáradtarcú Balival)

és édességet kedvelő lányokkal:

A sci-fi utca robotokkal, "fémbaglyokkal", "léghalyókkal", és "repülő idővel":

...és pihenni is kellett, elvégre késő lett közben

nehogymár féljünk!

És a végére egy kis street art

A legszuperebb élmény, hogy - bár jóval a meghirdetett program után értünk a helyszínre - végre élőben láttunk castellerst, azaz a Katalóniában oly híres emberi tornyokat, amikor az emberek egymás vállára állva alkotnak gyakran több emelet magas építményeket, melyek tetejét általában egészen aprócska gyerkőcök koronázzák.

Íme:

 És ahogy ott a téren időztünk, egy új torony épült, ezt már építkezés közben megörökíthettem :)

Ma majdnem kimaradt a varrás...

...de mégsem, mert amikor 2 órán belül harmadszor vertem le a kanapéról a távirányítót, eszembe jutott, hogy erre is terveztem valami megoldást varrni. Az eredmény a képeken látható, kanapékarfára akasztható, térképmintás anyagú távirányítótartó:

Reggel Barcelonaban

Arról már sokszor írtam, és biztosan fogok is még, hogy milyen a munka, mi változott azóta, mennyire örülök, hogy én is keresek valamit a konyhára, de még nem számoltam be a mindennapjaimba emiatt beköszöntött egyik jelentős változásról, a reggelekről.

Eleve óriási változás, hogy reggelente felkelek, és nem csak Balinak reggelit készíteni és aztán megint megnyugodni, esetleg visszaaludni, hanem elkészülni, elindulni, munkába érkezni. De ez csak az egyik vetülete az új reggeleimnek. A másik megtapasztalni a reggeli Barcelonát. Merthogy ez jó! Nem a hajnali kelés, azt nem tudom megszeretni, de az, amikor - különösen most nyáron - meglátom az első napsugarakat, az jó! Mivel nem nyílnak Kelet felé az ablakaink, az ember azt gondolná, először a kapuban ér a nap reggelente. De nem! Olyankor még eléggé lent van (lapos szögből süt) a nap, így világosban ugyan, de nem napon sétálok (rohanok) a metróig. Majd felszállok a sárga metróra, hat megálló múlva átszállok a pirosra, majd újabb 5 megálló múlva a város túlsó felében érek újra a felszínre, ahol már a metró lejárat (ebből a nézőpontból feljárat) lépcsősorának aljáról felpillantva eldől, mire számíthatok. Itt ér ugyanis először a reggeli napsugár. Ilyenkor még egész baráti, elsőre nem gyilkos, és a néha túlhűtött metrókocsik után igazán kellemes érzés ott, a metró kijárat lépcsőjén azt látni, hogy ma bizony süt. Igaz ugyan, hogy amikor már mondjuk öt perce álldogálok, várakozom a buszra, amivel végül elérhetek a munkahelyemig, már kevésbé kívánom a "melengető", szédítően tűző reggeli napot, de első látásra mégis olyan megnyugtató!

Aztán ott van a reggelben az a lehetőség is, hogy láthatom ébredni a várost! A házban azidőtájt mikor kelek-indulok, rajtam kívül a szinten lakó egyik szomszéd és egy másodikon lakó bácsi mocorog még, aki ilyenkor viszi le a kutyáját. Így amikor az orrom előtt viszik el a liftet, általában nem meglepetés, ki volt az. Fogadni mernék rá, hogy a szintünkön lakó szomszédnak szintén Dolce Gusto kávéfőzője van, mert kb. negyed órával idulás előtt menetrendszerint megszólal. 

A házunkból kiérve az első sarkon szokott eldőlni, időben indultam-e: ha a kávézó/bár lépcsőjén ül a kisegítő bácsi, még abszolut időben vagyok, hisz még vár a tulajra. Ha már nagyban pakolja ki az asztalokat, necces, sietnem kell, de még van esélyem odaérni, viszont ha már vendég is ül az asztaloknál... Ilyen csak egyszer volt, és nem késtem túl sokat, de az előjelek nem hazudnak...

Amíg a metróhoz elérek, itt a környéken jellemzően a kávézói alkalmazottakkal, a pékségben dolgozókkal, és a kivétel nélkül minden nap aktív utcaseprőkkel találkozom. A metrólejárt környéke már sejteti, hogy azért van élet ilyenkor is, de csak a metróban lent válik egyértelművé, hogy a fenti, alvó város alatt azért ilyenkor is nyüzsög a föld alatti élet: a metróban mindig vannak ismerős arcok, de tömeg is - különösen a piros vonalon. Eleinte sokszor láttam egy pasast az egyik megállóban (mindig ugyanabban), aki mindig csak ott ült a padon, néha feltett lábakkal, és nem szállt fel a szerelvényre. Róla azt gondolom, jólszituált hajléktalan, és amióta nem látom, azt remélem, lett végre valahova hazamennie. Remélem!

Amikor a metróról buszra szállok, már ébren a város, a buszon általában már kollégák is vannak, és velük (vagyis inkább csak velük párhuzamosan, mert ritkán beszélgetünk) ébredezem tovább én is. Zenére vagy ha ezen már szerencsésen túljutottam (két átszállás után már nem is olyan nehéz ám ébren lenni), olvasok!

És igen, ezzel elértem a munka és a reggeli utazásaim egyik nagy előnyéhez: újra olvasok! Sokat, és ezt (is) szeretem :)

Mária mennybemenetele - avagy egy munkaszüneti nap mára

Örülök, hogy Spanyolország tradicionálisan elég vallásos, és az osztrákokhoz hasonlatos módon itt is munkaszüneti nap egy jó csomó olyan vallási ünnep, aminek a nevét korábban képtelen voltam megjegyezni.

Kifejezetten jól jött ez a mai szünnap, kicsit sok volt ez a hételeje munkában, de így mindjárt nagyobb kedvem van visszamenni: ha az embernek csak 8:30-tól 15:00-ig kell dolgoznia, ráadásul utána rögtön következik a hétvége, sokkal könnyebben csúszik a munka! Remélem, nem gyűltek össze kezelhetetlen mennyiségűre az ügyek...

Kihasználva az ingyen időt, varrtam: már régen tervben volt, de most belekezdtem, megcsináltam. Egy varrószobai, falra akasztható rendezőt álmodtam meg sok pici fakkal, amibe a varrással, varrógéppel kapcsolatos cuccokat gyűjthetem. Különösen a varrógéphez kapott, ill. extán utánrendelt talpakat akartam szépen, átláthatóan tárolni. És ha már belekezdtem a patchwork-gyártásba, miért ne lehetne ez is ilyen stílusú?

Ez sikerült:

Közelről a varrógéptalpaknak dedikált rész, amire különösen büszke vagyok, mert az átláthatóság jegyében végül (egy nem mai, de attól még éppúgy) hirtelen ötlettől vezérelve átlátszó műanyag zsebecskéket applikáltam rá, hogy ha már megvettem ezeket a kütyüket, legalább méltó módon tároljam és szükség esetén tényleg meg is találjam őket:

Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, mert - bár talán kissé l'art pour l'art, vagyis varrás a varrásért termék - hasznos, kedves, és legfőképpen mert végre valóban elkészült, méghozzá 100%-ban az én kezem által :) 

Régen mutattam ugyan képet a kis kreatív kuckómról, de azóta kicsit jobb lett a hangulata, amin az sk. felújított szék és az új rendező is sokat dobott :) Íme:

 

 Ó, és a szerdán megtalált kis barátom: már régen megírtam, hátha bevonzom magamnak, hogy csiptetős lámpát szeretnék a varró szobába, mert az icipici asztalra ugyan nem állíthatok asztali lámpát. Hát most - ugyan nem az utcán, és nem is ingyen - megtaláltam, és jutányos áron be is újítottam ezt a kis darab vidámságot, valamint bele egy energiatakarékos, ledes égőt:

Annyira belefeledkeztem a mai varrásba, hogy Bali fél három szólt, hogy szívesen enne valamit, addig alig keltem fel a gép mellől...

"Ebéd" után aztán kimentünk a partmenti parkba, ahol Balázs-Andi-Borsó, azaz a teraszbirtokos kiscsalád és Csabi éppen az új dilit tesztelték: Csabi vett egy ... hevedert, aminek az a funkciója, hogy két fa közé feszítsék, és aztán rajta próbáljanak egyensúlyozni. Szóval ki kellett próbálni:

Persze a kép nagy meló és odafigyelés eredménye mindkét esetben, mert -mint kiderült - ez a "hevederezés" bizony piszoknehéz sport, ezért úgy kellett vadászni a pillanatot, amikor nem kétoldalról támogatják az embert, hogy egyáltalán fel tudjon egyenesedni :) Kapaszkodás nélkül nagyjából másfél másodpercig bírtunk fentmaradni, ebből egy másodperc volt a felemelkedés :D

Na, most viszont megyek aludni!

Szilu szülinap

Ó, már megint eltelt egy év, az unokaöcsém, Szilárd ma 7, azaz hét éves! Naggggyon kemény, el sem hiszem, de ezúton is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, SOK BOLDOGSÁGOT, A NYÁR MARADÉK RÉSZÉRE JÓ IDŐT, STRANDOLÁST ÉS VIDÁMSÁGOT KÍVÁNOK, hogy aztán szeptemberben jól induljon a suli! :)

Édes kicsi szívecske, "naffiú", hiszen én még emlékszem, hogy az IKEÁban kaptam a hírt, hogy most már tényleg mindjárt megszületik, és arra, hogy rohantam haza Pécsre, hogy megnézzem az akkor még legkisebb családtagot, aki pillanatok alatt és kitörölhetetlenül úgy elfoglalta a szívem csücskét, hogy aki azóta oda be akar kerülni, annak már nagyon magas követelményeknek kell megfelelnie :)

Szóval, Szilu, komoly nagyfiú, Isten éltessen sokáig!
A fülhúzás távolról is jár:

...és utólag természetesen az ajándék is!

mittaláltam...

http://divany.hu/eletmod/2013/08/06/tevhitek_a_cukorrol/

Túrógombóc-Pluto

Nos, a túrógombóc elkészült, tejföl(-szerűség) bekeverve, a kóstoló Pluto tányérjáról rejtélyes módon eltűnt, már csak Bali hiányzik a vacsihoz :)

Jön haza a férjem!

Bali ma utazik haza! Mármint vissza hozzám Barcelonába :) 

Szegény, hívott, hogy délután öt helyett este fél nyolckor száll majd fel a gépe: öröm a szívásban, hogy legalább találkozott ismerősökkel, így talán nem annyira unatkozik!

Én meg arra gondoltam, meglepem: túrógombócot fogok főzni... Legalábbis ha találok túrót (valami olyasmit) ilyen ad hoc módon a Lidlben, és abból összeállnak a gombik. A gombóc apropója, hogy a napokban volt 6 éve, hogy találkoztunk (TE JÓ ÉG, 6 ÉVE, 6!),  és meg akarom neki mutatni, hogy a 6 nem sok, még gombócból sem :) Na nem mintha az ellenkezőjére csak célzott is volna, de mégis! Így legalább vicces: majd tálalok neki 6 pici gombócot, és ha elég kicsik, még talán repetát is kér majd :) Remélhetőelg nem csak a gombócokból (rossz esetben a tejbepapi szerű tejfölös kupacokból), de az évekből is.

Vajon hiteles lesz a "győzködésem", ha ide is felposztolom, hogy mennyire döbbenetesen soknak tartom a 6 (azaz hat) évet? :D

Na, megyek is, csekkolom a Lidl mai kínálatát!

Régi szék újratöltve - vagyis újratöltése folyamatban...

A bejegyzés, és főként a képek feltöltése előtt két dolgot kell megjegyeznem:

Az egyik, hogy még nem végeztem a "munkával", így a képek (amik amúgy sem túl élesek, hiszen csak telefonnal kattintgattam) közbenső állapotról árulkodnak.

A másik - az antikvitásokért aggódók megnyugtatására -, hogy a feldolgozott szék feltehetőleg régi minták alapján kevésbé régen utángyártott, könnyűfából készült, és amúgy is erősen szúette darab, ami elég rozoga volt ahhoz, hogy előző gazdái a kuka mellé állítsák anélkül, hogy becsüshöz szaladgáltak volna vele.

Szóval - kihasználva a Bali hazalátogatása miatt felszabadult időt - tegnap nekiláttam a már májusban begyűjtött, és azóta is kelletlenül hánykódó "antik" szék újjá varázsolásához. Megjegyzem, hogy már májusi hazalátogatásunk után megragasztgattam a törött részeket az apa-féle szuper faragasztóval, de sajnos a szék stabilitásán ez mitsem segített :( El kellett könyvelnem, hogy ha valaha lesz is ebből valami, akkor sem funkcionálhat majd soha ahogy kellene, tekintve hogy 30-40 kilónál nehezebb személyt nem szívesen engednék ráülni. Persze 30 kiló alattit sem olyan könnyű szívvel...

Az sem adott különösebb lendületet a felújításnak, hogy Bali közben kb. 6-szor mondta, hogy dobjuk ki inkább, ezzel nem érdemes időt pazarolni sem. Én viszont a fejembe vettem, hogy ha másnak nem is, az ágy mellett ruhatárolónak tökéletes lesz, kiváltva ezzel a szoba koncepciójába kevésbé illő műanyag-aluminium összecsukható széket. 

Az egyik nagy kedvencem, a Csak szex és más semmi című film óta tudom milyen fontos, hogy közöljem a motivációt, így megmutatom, számomra melyek voltak azok a képek, amelyen nem engedtek eltávolodni a tervtől, és azt sem hagyták, hogy bárki lebeszéljen a fehérre festésről:

A képekért köszönet a pinterest.com-nak, és az azon pinelgetőknek

Szóval vagy 3 hete vettem egy doboz festéket (ezúttal a magasfényű helyett csak selyemfényűt), valamint pár csiszolópapírt, és vártam a megfelelő időt. Egész tegnapig, amikor is a "csajos délelőttömet" (Vass Virág, Celine Dion, Vonda Shepard és némi arcápólókence társaságában délután 4-ig) követően elővettem a hozzávalókat, és belecsaptam, azaz belekentem a lecsóba... és ez lett belőle:

A részletek közelebbről:

(Nem olyan kicsit, mint egy gonoszul vigyorgó fej?? Remélem, nem lesznek tőle rossz álmaim)

Ami miatt nincs ez még kész, az hogy - ahogy az illusztráció mutatja is - még valószínűleg le kell kennem egy réteg festékkel a jobb fedés érdekében, és a terv szerint erre is csinálnék párnázatot, fixen ráapplikálnám, szóval az még majd dob a dizájnon (és a motivációkra is jobban hasonlít majd) :)

Emlékeztetőül ilyen volt:

Na, ha ilyen állapotban állt volna az ágyam mellé, attól biztosan rosszat álmodtam volna! Nem tehetek róla, nem szeretnék ilyen bútorok között élni... Felújítva egészen más! Még ha kellően szépen el tudnám sajátítani azt a technikát, amivel shabby chic-essé lehetne varázsolni...

Egyedül a városban

Bali kedden hazautazott.

Kedd és szerda voltak nálunk a munkahelyen az ehavi (ahavi, óhavi = júliusi) zárás miatti hosszú napok, amikor reggel fél 9-től este fél 8-ig dolgozunk. Ez általában 2 vagy 3 nap havonta... Elég nagy szívás, de mindenképpen fárasztó. Főleg így, hogy már élesben csinálom a dolgokat, amikbe még mindig beletanulok... Azaz ott tartok, hogy az alapok és az elmélet, az elvek megvannak, a kivitelezéssel vannak még problémáim. Napról napra fejlődök, érzem, de még mindig csiga a tempóm Edináéhoz képest, aki tegnap és ma különösen meglepett egy skilljével, vagyis az egyik feladatunkban tanúsított borzasztó gyors tempójával. Mert nem lehet, hogy én csak marha nehezeket választok ebből a bizonyos fajta feladatból... Basszus, sokat kell még dolgoznom ezen a felpörgésen! Pedig nem pihenek, nem igazán relax-hangulatúak a napjaink. Sőt mostanában komoly volt a feszültség. Pedig bennem még csak ezután kezd majd igazán növekedni a feszkó, ahogy fogynak a napok Edina esküvőiszabijáig...

Na ennyit a munkáról!

Mert más is van ám! Nem is igazán a munkán kívül: csak annyi, hogy kitaláltam, hogyan fogom magam visszatartani a kéretlen (és természetesen fizetetlen) túlóráktól, legalábbis amíg Bali nincs itthon. Nagy találmány, mint a spanyol viasz, amit újból és újból fel lehet találni. Szóval a nagy újítás, hogy programot szervezek. Mára, a MEC-es (hóvégi zárás) napok utáni első napra például fodrászt terveztem. Ja, és el is mentem! A magyar fodrászfiúnál, Krisztiánnál már egyszer jártam, és akkor igazán meg voltam elégedve, mert szakmáján belül a párját ritkítja abból a szempontból, hogy ha azt kéri az ember, ne vágjon sokat, azt meg is fogadja :) Olyan érzésem támadt a vágás után, a tükörben hátulról is alaposan megnézegetve a frizurám, hogy még talán hosszabb is lett. Pedig nem, hiszen az jóval több időbe telt volna :) És pénzbe is... Na mindegy, mostanában szeretem, ha hosszú (nemcsak félhosszú vagy ilyesmi) a hajam, úgyhogy ez dicséret ám, nem gúnyolódom, még ha úgy is tűnik, akkor sem!

Úgy terveztem, hogy tényleg időben el kelljen indulnom a munkahelyről, hogy odaérjek az időpontomra, és ez bevált, még ha kb. negyed órát rá is húztam a munkaidőre.

Vágás után sétálgatni támadt kedvem, ami nagy eséllyel úgy jött, hogy egyik bolt csábított a másik után, és mire felocsúdtam, hogy haza is kéne menni, már eljutottam a Placa Espanyától a Placa Catalunyáig (mivel hiányzik a spanyol "ny" a magyar billentyűzetemről, inkább katalánul írtam, azért a c a placában, holott az sem helyes, hiszen a katalán sz-hangot a "farkas"C betűvel írják, ami viszont szintén hiányzik a billentyűzetemről... Nem is érdemel ennyi szót, de nem akartam, hogy szó érje a ház elejét helyesírásilag, holott amúgy is mindig hemzseg az irományom a hibáktól, mivel nincs kedvem visszaolvasni... Mintha elkalandoztam volna ebben a rövidke zárójelben...), ami egyszerűen kifejezve hosszú távnak számít. Mellesleg időben sem volt kevés, hiszen fél 10-re értem haza, így azt hiszem, fényesen sikerült a "Balihiányt pótló" estém. 

Bali közben ma Egerben strandolt az unokaöccsével, -hugával, és gyakorolt azokra az időkre, amikor majd mi is gyerekkel járjuk a várost :) Igazán szívesen lettem volna velük inkább!

Holnapra valami kis shoppingot tervezek, mert ma annyi üzlet kirakatán lestem csak a százalékjeleket :) Az igazi leárazások mondjuk szerintem még egy kicsit később kezdődnek, de már most is sok szépséget lehet jóval olcsóbban kifogni! Valami helyes lábbelit még el tudok képzelni. Illetve a 120. kis felsőcskémet, avagy a 35. sálacskámat is... Na, majd meglátjuk! Lehetséges, hogy inkább kiegészítem a sminkes alapfelszerelésemet a Mónitól ellesettek alapján. Merthogy hétvégén volt megint "sminktanfolyam", ezúttal Móniéknál friss limonádéval, sok sminkfortéllyal és a végén egy az én arcomra Móni keze által varázsolt sminkkel.

Hétvégére alapos és átfogó lakáspucerálást tervezek, és remélem, hogy esténként majd az itteni barátokkal szervezünk valamit, illetve hát biztos, mert az egyik lányzó haza-/elköltözik, és hát el kell búcsúzni méltón, nincs itt mese!

Dejó, hogy a péntek igazi mesebeli rövidnap a munkahelyemen: mindösszesen 3-ig dolgozunk, és azt már a múlt héten elhatároztam, hogy ha hétköznap túlórázom is néha, a péntekeket megtisztelem, és bizony lelépek időben!

Jaj, még a munkáról annyi, hogy ma este odajött hozzánk a menedzserasszony (amúgy egy igazi nagszájú, de szerintem abszolut jóindulatú és kedves nő, aki az átlag spanyolhoz képest legalább 4 nyelvvel többet beszél folyékonyan!), hogy közölje, értékeli az igyekezetünket, az extra effortot, amit tettünk, és a számok szerint jobb hózárást sikerült kerekítenünk, mint az előző hónapban! Ez marha jól tud ám esni! Még úgy is, hogy tudom, ez nem elsősorban nekem köszönhető, hiszen ha csinálom is, lassan amit csinálok, mégis jó sokat tettem hozzá :) Örülök!

És annak is, hogy - akár a munkának, akár a kicsit mérsékeltebb cukorfogyasztásomnak köszönhetően - mintegy 4 kilóval könnyebb lettem az elmúlt 2 hónap során. Nem mintha ez látszana rajtam, vagy ha látszik is kicsit, csak annyi, hogy nem extrapufi vagyok, mint 4 kilóval ezelőtt. Főleg az a jó (és egyben meglepő is) ebben, hogy nem volt megterhelő, talán azért, mert nem erre koncentráltam :)

"Bréking nyúz": most kaptam a hírt, hogy megvan a holnapi shoppingpartnerem Móni személyében, ami duplán jó hír: egyrészt folytatjuk a hagyományt, hogy amikor Bali kiteszi a lábát a városból, mi vásárolni indulunk, másrészt így tuti időben le kell lépnem a munkából! Csúúúcs :)

Illusztrációként pedig fogadjatok el egy képet a mai sétámról, vagyis a sétám során megörökített épületről, ami mellet 600-szor is elmentem már, mégsem fotóztam még sosem. Pedig hangulatos!

Ó, ahogy elnézem, meg kell törölgetnem a telefonom lencséjét, ez a kép már-már annyira homályos, mint pl. most a kontaktlencsém, 18 óra viselés után...