Kicsi Mia épp alszik, én a kezdeti (igazából már állandósult) fáradtság után úgy felébredtem, hogy így fél 1 táján sem alszom... Szupi! De a lényeg nem ez!
(közben meg is volt az első ébredés egy elég ijesztő "Nenenenenenene"-vel, ami remélem, nem valami szörnyű élmény jele, inkább csak az általános tiltakozás mondjuk a tisztába tétel ellen)
Szóval 50 hetes... Hihetetlen, hogy már majdnem egy éves! Közben olyan ügyes, okos, hogy akár kevésnek is tűnhet.
Ma előszőr Apáját is igazán "megpuszilta Mius: jó nyálasan, de a gyönyörű az volt a dologban, hogy alvás előtt, még a szőnyegen játszott Balival, és levezetésként, a tőle való elköszönéskor mondtuk neki, hogy puszi apának (nekem is még csak kb 2 puszikísérlete volt a csecsemőkoriakon túl szóval inkább csak mantraként), és ő egy kis fáziskéséssel oda is bújt apa arcához, és adta
Olyan szívet melengető!
Alvás terén is ügyesedik, bár pont nem ez a hét a valaha volt legjobb, de határozottan van javulás. Nem mellesleg kezd átállni a nappali egy alvásra, ami egyelőre még kis ügyeskedést igényel a részemről, de rajta vagyunk.
Nagyon gyakorolja az állást, egyre többször engedi el a kapaszkodót, és ügyesen vált pozíciót, ha már elég: letérdel, leül, az esetek nagy többségében nem esik, de tényleg óvatosan is csinálja, úgyhogy büszke lehetek!
Fejlődik a cicával való kapcsolatuk is, Rosé néha engedi magát utolérni és megérinteni, tegnap 5 másodpercnél is tovább tartott ez az engedékenység :)
Gratulálok, Picikém!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése