Mondatokban beszél

Hetek lemaradását megint nehéz volna egy bejegyzéssel behozni, de bizony muszáj megírnom, hogy Mia bizony mondatokban beszél. Hetek óta igazából. Olyanokat, mint (az egyik első maradandó) "kislány mondta pampam",  "doktornéni megvizsgálta néniket, bácsikat", de idéz a nagy kedvenc Bogyó és Babóca ezer részéből, "adjátok vissza (a kalapot), az nem egy csónyak, hanem a gombájé" ;), "Vendel beleszáguldott a tüskés bokorba", "Babóca meglocsolta a tulipánjait". Most épp azzal gyönyörködtettük bennünket, hogy "Mia nagykislány, nemtom", ugyanis Bali könyvekből játékcsúszdát épített, és napokkal ezelőtt mondtam neki, hogy ezen ő nem tud lecsúszni, mert nagykislány. Mindenre odafigyel, arra is, amit nem gondolnánk, és a megfelelő szituációban előveszi. Illetve az esti szopi közben, ahelyett, hogy elaludna. Nekifut a legnehezebb szavaknak is, és legtöbbször meg is értjük.
Az egyetlen olyan szó, ami érthetetlen módon kusza maradt annak ellenére, hogy bonyolultabbakat gond nélkül kiejt, az (a Boribonos) Annipanni neve, ami töretlenül "Apimp".
Jellemző szava a "MINDENT",  csupa nagybetűvel, mert úgy is mondja. Amikor hazaérünk valahonnan, szokta mondani, hogy "Heó cica, megjöttünk!" Kezd kikopni az edőt, ebút, ement, hiszen meghaladta ezt a fokot. És a papírsárkány is papír... sárkány már a sárkánykány helyett. Múltkor a napraforgós mesét akarta olvasni, és mondta, hogy "napvijág", úgyhogy az értelmezés is egész helyén van. Felsorolni is lehetetlen, mennyi mindent tud már. Hihetetlen, és nagyon jófej persze! És még csak most lesz másfél éves.
Gyönyörűen rajzol... Mármint gyönyörűen fogja a ceruzát és a filcet, váltott kézzel, de az elmúlt 3 hétben kifejlesztette a már egész felismerhető csigát is.

Amikor mással rajzoltat, és kérdezzük, hogy mit rajzoljunk, mindig úgy kezdi nagy mosolyogva, hogy "napot"! És egy darabig így is folytatja.
A tavasz első betegsége meghozta a porszívóhasználatot, mármint, hogy elfogadja, sőt...