Csipcsip

Tegnap éjjel Mius nemigen tudott visszaaludni, már harmadszor próbáltam visszatenni, és újra felsírt. Amikor beértem hozzá, hirtelen nagyon aktív volt, mutogatott az ablakra, és akkor megszólalt: "csipcsip... Repült...ide".
Álmodhatott a lelkem :)
Érdekes, hogy reggel, már a mi hálónkban megint ezzel nyitott. Akkor már ébren volt, és tudtam, hogy nem fog visszaaludni, úgyhogy beszéltettem, és azt is hozzátette, hogy Miához repült az a csipcsip. Remélem, nem rémálom volt, csak nagyon felvillanyozta!
Nagyon édes dolog, hogy a katicás álom után (amikor jelelte a katicát), most megint bepillantást engedett :)

Másfél éves Gyönyörűségem!

Ugyan csak reggel 7:15-kor tölti be, de muszáj felköszöntenem a VILÁG LEGESLEGESLEGTÖKÉLETESEBB EMBERÉT:
MIA, TE VAGY A MINDENEM! SZERETLEK, BOGÁRKÁM <3

Mia "mondóka"

Igazából nem mondókázni akarok, csak eszembe jutott rögzíteni pár szupercuki Mia szöveget /kifejezést, mert abból múltkor nem sikerült eleget.

Ma szuperszép, napos, szélcsendes időnk volt, és a késői reggeli után a tengerpartra indultunk "homopozni" így:

"Pajtja medünk, szajadunk!" (megjegyzem, az r-ek nyilván nem tökéletesek, de nem is teljesen j-k, szóval ennél szebben mondja)

Aztán van nekünk a lakásban előszobánk, furdőnk, hálónk, babaszobánk, "mappalink" és "komhánk" :)

Sokat idéz Bogyó és Babócából, de tőlünk is: teljesen jellemző az "anya mondta jézusmária", illetve az "anya mondta perdona", továbbá nagyon édesen kérdi, hogy "mi történt?"
Pár napja ízlelgeti a kuncogott kifejezést, ami miául kicsit inkább "cuncogott".

Sokszor előfordul, hogy ha kettesben megyünk sétálni, rávágja, hogy "bóba megyünk" , és ha akkor megkérdezem, mit vegyünk ott, a válasz szinte mindig "TEJET", minden hangot erősen megnyomva és mosolyogva, mert nem (vagy inkább főleg nem) a tej a lényeg, hanem a szép boci a tejesdobozon. Ugyanezen okból sokszor a mit rajzoljunkra is TEJET a válasz, és hát szerencsére tetrapakkot egész jól rajzolok :D

Nagyon szépen ki tudja fejezni magát, de persze amikor ezt vki előtt kéne prezentálni, sokszor inkább nem mond semmit. Nem baj, picike még!

Ja, van a magyar babák közül egy Gabriel nevű kispajtása, akit rajta kívül senki nem hív Gabikának, de ő konzekvensen. Pedig sosem hívtam azelőtt így én sem.  Mondjuk ebben a becézésben lehet, hogy a keresztanyukája neve szintén közrejátszik.

Ma este nagyon cuki volt, a kutyusos csörgőt, akit egyébként peluscsere közben ő is tisztába tesz, megtörölget és bekrémez (nem csak a popsiját, de a pocakját, arcát, és szemcseppentés óta a szemét is) tartotta, adott neki egy puszit, és mondta, hogy "puszit nyomott a kobakjára... Mia
...kutyusnak". A kobak is Bogyóéktól jött, plusz ma a "teltelomban" néztünk egy szintén mai képet, ezt

és mondtam neki, hogy anya puszit nyomott Mia kobakjára. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan átülteti.

Szintén rém cuki, amikor vmi hoppá szituációban azt mondja, "hoppápó".
Ezt a kiegészítést vasárnap reggel írom, amikor is tőlünk szokatlan módon mindketten megpróbáltunk még aludni /ágyban maradni, miután ő felkelt. Erre ő visszaslattyogott a hálóba a mappaliból, és mondta, hogy "anya is játszik. Bemegyünk mappaliba." Ezt rögtön azután, hogy odanyújtotta nekem a cicás xilofon egyik ütőjét. Ja és azután, hogy felszólításunkra szólt a cicának "csitt" :) Én nem is lehetnék boldogabb!

És persze most mondja sorban a cukikat, amiket amúgy mindig elfelejtek, pl a "tamtampácsot", ami kalapácsot jelent.
Azt is nyomja, hogy "nemke' csejéni pelusát Miának", pedig reggel azért csak kéne, és amikor kaki készül /van a pelusban, azt már hetek óta jelzi. Általában csak "kaki" felkiáltással, de volt már hogy "kakit nyomtá'" kifejezéssel, és olyankor amúgy nem is bánja a peluscserét sem. Másban is előfordul, hogy egyesszám első személy helyett egyesszám második személyt használ, pl amikor a csípőm felé nyújtózkodik, hogy "emellek!", nyilván nem ő akar engem felemelni :)

Mondatokban beszél

Hetek lemaradását megint nehéz volna egy bejegyzéssel behozni, de bizony muszáj megírnom, hogy Mia bizony mondatokban beszél. Hetek óta igazából. Olyanokat, mint (az egyik első maradandó) "kislány mondta pampam",  "doktornéni megvizsgálta néniket, bácsikat", de idéz a nagy kedvenc Bogyó és Babóca ezer részéből, "adjátok vissza (a kalapot), az nem egy csónyak, hanem a gombájé" ;), "Vendel beleszáguldott a tüskés bokorba", "Babóca meglocsolta a tulipánjait". Most épp azzal gyönyörködtettük bennünket, hogy "Mia nagykislány, nemtom", ugyanis Bali könyvekből játékcsúszdát épített, és napokkal ezelőtt mondtam neki, hogy ezen ő nem tud lecsúszni, mert nagykislány. Mindenre odafigyel, arra is, amit nem gondolnánk, és a megfelelő szituációban előveszi. Illetve az esti szopi közben, ahelyett, hogy elaludna. Nekifut a legnehezebb szavaknak is, és legtöbbször meg is értjük.
Az egyetlen olyan szó, ami érthetetlen módon kusza maradt annak ellenére, hogy bonyolultabbakat gond nélkül kiejt, az (a Boribonos) Annipanni neve, ami töretlenül "Apimp".
Jellemző szava a "MINDENT",  csupa nagybetűvel, mert úgy is mondja. Amikor hazaérünk valahonnan, szokta mondani, hogy "Heó cica, megjöttünk!" Kezd kikopni az edőt, ebút, ement, hiszen meghaladta ezt a fokot. És a papírsárkány is papír... sárkány már a sárkánykány helyett. Múltkor a napraforgós mesét akarta olvasni, és mondta, hogy "napvijág", úgyhogy az értelmezés is egész helyén van. Felsorolni is lehetetlen, mennyi mindent tud már. Hihetetlen, és nagyon jófej persze! És még csak most lesz másfél éves.
Gyönyörűen rajzol... Mármint gyönyörűen fogja a ceruzát és a filcet, váltott kézzel, de az elmúlt 3 hétben kifejlesztette a már egész felismerhető csigát is.

Amikor mással rajzoltat, és kérdezzük, hogy mit rajzoljunk, mindig úgy kezdi nagy mosolyogva, hogy "napot"! És egy darabig így is folytatja.
A tavasz első betegsége meghozta a porszívóhasználatot, mármint, hogy elfogadja, sőt...

"Szeretlek"

Tegnap este fürdés után egy elég összebújós, ölelgetős pillanatban mondtam Miusnak, hogy szeretem, és persze, tudom, hogy most van az az időszak, amikor mindent ismétel jelentésre tekintet nélkül, de akkor is szívmelengető volt hallani az ő pici nyelvén, hogy "szeletlek"!
Egyszer napokkal ezelőtt már mintha ismételte volna, de akkor le sem esett, és főleg nem hittem el.

A rossz hír, hogy hajnalban köhögni kezdett és hangosan veszi a levegőt, amitől én frászt kapok, úgyhogy ha felébred, irány a doki! :-(
A tegnapi nap elég rendhagyó volt, csipegetős aligevős plázaebéd után elaludt a babakocsiban!!!, amire legalább fél de inkább háromnegyed éve nem volt példa. Így amíg aludt tologattam, míg végül az állatkertben kötöttünk ki. Ott ébredt, aztán játszóztunk ott, később pedig egy bababarátnőjével találkoztunk a parton. Persze most azon ölöm magam, hogy ha simán hazahoztam volna és felébresztem, akkor biztos nem jön ez a kehe. :(
Drukkoljon mindenki, hogy ne legyen semmi komoly!