Kicsit olyan nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek alapon és kicsit azok kedvéért is, akik azt gondolják, hogy két pozitív bejegyzés közötti időben színtisztán és kizárólagosan csupacuki dolgok történnek, de főleg azon félrevezetetteknek, akik azt gondolják, jó anya vagyok:
Mia újabban nem eszik. Néha napszakonként vagy naponta váltogatják egymást a jobb és rosszabb étkezések, de úgy egy hete sajnos állandó dráma van. Tudom, persze, hogy ez életkori sajátosság, de ma pl. odáig fajult a dolog, hogy az amúgy kedvenceit sem ette, sem kanállal etetve, sem kézből, sem kézzel hagyva, míg a a kanál közelítésétől hüppögve sírt, hogy végül tényleg sehogy máshogy nem tudtam kizökkenteni a sírástól fuldoklásból, mint szoptatással.
Együtt sírtam vele, pedig alapvetően nem pártolom azt sem, hogy előtte hagyjam beborulni a nem éppen pozitív érzelmeimet. Mert én ugyan valóban nem vagyok egy konyhatündér, de neki tényleg a legjobbat akarom, és most nagyon nagyon nagyon nem megy. Azt éreztem, hogy kajával a kezemben én vagyok számára az ördög, a mumus, a farkas, a "mukucs Jóska", minden, amivel gyereket valaha is ijesztgettek, és ettől rámdőlt a Világ!
Persze poénból korábban is mondtam már olyat, hogy befizetem a bölcsibe csak a kajálások idejére, mert nem ez az első rémes alkalom, de most nagyon rámtört, hogy valamit talán valóban elrontottam. De nagyon. Helyre kell hoznom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése