"Mia"

Ma reggel óta mondja, hogy Mia!!!
Csak hogy félreértés ne essék, semmi félreértés nem esett, a cicát maúnak, illetve 2-3 napja cicának hívja, a Mia nem mást illet :)
Mondjuk még van mit tisztáznunk, mert amikor "ki-kicsodát" játszunk, ő még mindig baba, amikor pedig miázott, rám és Balira is Miát mondott :) De vagy 50x elismételte a nevét!

Karácsonyi cukibaba (videóval)

Jó régen jelentkeztem, sajnálom is, de volt itt rohanás. Pedig nem vittem túlzásba az ünnepi előkészületeket sem, és Mia is volt, hogy szuperül aludt. Persze nem mindig, de ha igen, igyekeztem én is. Aztán persze volt itt még pici Bali-tanfolyam is, de az ünnepekre ott is szünet van.
Lezajlott a Karácsony, előtte babaoltások, kicsi köhi, buszozás közben hányás (csak az utazástól, és szerencsére következmények nélkül), szájra esés, lábikó megnyomás, úgy hogy karácsonyra a kis drága elég sok ponton kékes-lilás lett, én meg úgy éreztem, hogy elsüllyedek, pedig senki nem látta rajtunk kívül, de olyan látvány volt pár napig fürcsi előtt, mintha bántalmaznánk szegényt :(
De a kisasszony kiegyensúlyozott, és elégedettnek, már-már boldognak tűnik, és egyre bővíti a cukiságlistáját.

Az elmúlt 48 órában megtanulta kimondani a cica szót, és bár egyelőre nagyon hasonlít az órát jelentő tik-takra, már nem csak maúúúként emlegeti a Rosét ;) Szintén újdonság, hogy mondja, hogy enni, inni, sőt azt is, hogy ebéd(-d). Valamint további dolgok első két hangját, úgy mint apa do(-lgozik), do(-boz), szóval még keverhetjük is. A labda  dabdából abdává vált, és a lámpa ámpaszerűség névre hallgat. A környéken van pár utca, ahol 3-4 méterenként narancsfák szegélyezik az utat, és amellett, hogy nekem régi kedvenceim, Miának is nagy örömére szolgál, mert a beszédet a jeleléssel kombinálva közli minden 4. méteren, hogy narancsfa, avagy narancs van a fán: mondja, hogy na- és mutatja a fa jelét. Imádnivaló! És ilyenkor természetesen jó gyorsan is haladunk :D
A Karácsony egymás jegyében telt, nem főztem túl a dolgot, bár még így is lesz kidobni való étel, azt hiszem. Tegnap nagyot sétáltunk a belvárosban, ahol Mia megnézte a katedrális nagy Betlehemét tele beeee-kel, és élő (ijesztő) kakassal, és a  népsűrűség ellenére is talált helyet és alkalmat táncizni a harangjáték hangjára :)

Az ő fejlődését követni az igazi Karácsony! Szóval minden nap Karácsony <3

Babóca

A bejegyzés címe ezúttal nem Miára utal, hanem az ő kis kedvencére, Babócára (ahogy ő mondja Babó), a katicalányra. Épp nem a legalvósabb éjszakának indul ez a mai, mert idáig már 2x ébredt a ded, az utóbbi alkalommal már nagyjából visszaaltattam, mire észleltem, hogy tocsog a rugi, elcsúszhatott a pelusa, így nekiláttam a pelus és ruhacserének. Az elején meglepő módon még aludt, ami nála eleve fura, hiszen mozgattam, aztán amikor felébredt, azonnal vadul mutatta a katica jelét :) Egy ideje már jeleli, de ez volt az első alkalom, hogy valószínűleg az álmába engedett bepillantást... najó, csak közölte, miről álmodik, de ez olyan szép! Egészen meghatódtam.

És hogy honnan a szerelem? HÁT bizony, talán ebből a szempontból (is) megbuktam, de bizony Bogyó és Babóca rajzfilm formában lett sztár nálunk, és első alkalommal függőséget okozott. Nem vagyok a tv híve, sőt, és korlátozom is, de egyszerűen muszáj megengednem, hogy nézze, mert ott áll, mutogat, és sírva mondja, hogy Babó, amíg be nem adom a derekam.
Két tervem van: az egyik, hogy a BogiTimitől kapott Bogyó és Babócás babaétkészlettel terelek, amit már el is kezdenék, de mivel nálunk repkednek a babatányérok, inkább halogatom. A másik, hogy legközelebb hozok sok-sok BésB mesekönyveket, ezzel viszont várnom kell még egy picit.

Beszédfejlődés

Mikor megígértem, hogy továbbra is próbálom hetente megírni az újdonságokat, nem tudtam mit beszélek. Semmit sem csinálok, mégsincs időm...
Pedig történnek a dolgok: kicsi Mia összeszedte az eddigi legtöbb -itist : laringitis, Otitis és bronchitis. Szerencsére most már sokkal jobb, a kedve is a régi, és a tünetek is múlnak. Eddig kedvem sem volt semmi máshoz, de most már muszáj összeírnom a szókincset! Fantsztikusan fejlődik, nap(szak)ról napra többet mond, jelel, kommunikál.
Ő és a babái baba, már én se nyanyaaa  vagyok, hanem anya, esetleg aja, Bali régóta apa, a mamák mama a papák papa hívószóra hallgatnak. Elég zavaró módon sok szó kezdődik ma-val /má-val és pa-val pá-val, de nagyon kis ügyes. Megy a papu tudniillik a papucsból, és ha pipacsot lát a mesekönyvekben, hozza a papucsot ;) A cipőre is elkezdett papucsot mondani, de ennyi talán belefér. Állatokból nagy kedvenc a maú és a vavava, valamint a beee és a nyu(szi). Ha kaja közben vadul mutatta hűtőszekrényre, hogy má, akkor hűtőmágnest kér, ha tortát mond, általában a tortilla de patatasra gondol, amit szeret nagyon. Kajatémánál maradva továbbra is nagy sztár a bó(rsó), de szereti a baba(nánt),  a ma(zsolás panettonét) is, amiből gyakorlatilag csak a mazsit csipegeti ki mint egy modernkori hamupipőke, de szerencsére ha a szájába csipkedem, a kalács is jöhet. Megszerette a tésztát, amit kis akcentussal majdnem tökéletesen ejt is.
Imádja az el- igekötős igéket, és ki gondolná, hogy vki vagy vmi folyton edőt, ebújt, etűnt. Pedig így van.
Mesekönyvekből meséltet magának, és tudja mondani, hogy a maúsból, a vavavásból vagy épp a Pá(lKataPéteres) mondókásból. Igen gyakori még, hogy Bori(bon)t kéri. De szemen kell hogy köpjem magam, mert a tévéellenességem dacára már van, hogy én magam kapcsolok neki (Bogyó és) Babó(cá)t. Egyszerűen muszáj, mert képes kitartóan sírni, ha terelni próbálom mondjuk Bó(bitá)val, amit csak zene formájában szoktunk. Mond me-t, ha megy/menjünk, és hasonlókat. De ki ne hagyjam a hintát, a dabdát, ami labda és az ebbő(l) abbó(l)t. Szezonális újdonság a gyógyu(l), és ha már kifigyelte a gy-t, néha mondja a Bogyót is.
Jajj és mondja, hogy néni és bá (utóbbit a Mikulásra is.
Közben meg jelel szopit, még-et, fát, kukacot, tegnap este a katicát és az alvást. Meg ami még nem jut eszembe. Állati aranyos, és szerintem elfogulatlanul is értelmes!