53 hetes totyogónk

Ma alaposan megcsúszott a nagy szülinap utáni, vasárnapi bejegyzés...
De ha már vártunk vele, Mius produkált is: ma már 3-4 -re bővült a kapaszkodás nélkül megtett lépések száma, és már igazán akarja is, "szalad" felénk, nem csak véletlenül lép kettőt! Fantasztikus érzés! Egyben döbbenet, hogy már ilyet tud az én nagykisbabám...

Ma nem mellesleg találkoztunk, és végre beszélgetni is tudtunk a drága, nászutazós Toncsi barátnőmmel és férjével, akik ma Mia (séta-)tempójához lassultak a rohanós városnézés után. Mia teljesen felpörgött, majd napok óta először rendesen ebédelt és vacsizott is! Hiába, kellenek neki a friss arcok, új élmények!

Este voltunk megint csúszdázni, és ezúttal sikerült felvenni, milyen csudiönálló már :)



Változás lesz a blogon, hogy ezentúl szülinapot évente (vagy max havonta) köszöntök neki ;) De remélem, azért a heti beszámolót tartani tudom!

Tegnap megünnepeltük a barcelonai 1 éves magyar babák közös szülinapját, itt a közeli libás parkban jártunk, és ettünk felnőtt- és babatortákat :)

Továbbra is nagyon élvezzük a babák és mamáik társaságát, még ha többségük mostanság el is kezdi a bölcsit.

Na jó, úgysem bírom magamban tartani...

Bizony Mia első szülinapját üljük ma... Mostanában még alusszuk, már aki. De úgy izgulok! És közben emlékezek... Hihetetlen, hogy már egy éve történt mindaz... Hihetetlen, hogy ma, nem egészen 5 óra múlva betölti az egy évet az én édes kicsi lányom!!!
Biztosan mindenki ezt érzi a sajátjánál, de azért csak elmondom, hogy mindjárt kiugrom a bőrömből. Várom, hogy felköszönthessem, várom, hogy lássa az ajándékait, várom, hogy szétkenje a bababarát tortáját... Tortáit. Merthogy dehogy tudtam lefeküdni, amíg el nem készültem a nem egy, hanem mindjárt két tortájával. Ja és nem várunk senkit :D Csak nem igazán bíztam benne, hogy elsőre sikerül valamelyik recept, plusz ma érkezett a nászutas Toncsi barátnőm által leszállított meggy, amiből gyorsan kigondoltam egy második variációt.
Így most készült egy zabtejbegrízes-meggyes és egy avokádó-banános almarózsákkal. Mindkettő tojásmentes, csökkentett cukortartalmú, egyik nád- másik barnacukorral készült. Ja és az egyik a szuperegészséges quinoalisztből (képek az előző bejegyzésben). Szóval igyekeztem kitenni magamért, de arra vagyok igazán kíváncsi, Mia mit szól mindehhez.
Tik-tak... Most persze megint olyan lassan telik az idő, mint epidurállal a hátamban telt...

Valami készül

De hogy mi is pontosan?  Mondjuk úgy, hogy egy éve ilyenkor nagyon nem ilyeneken járt az agyam...

52 hetes, majdnem szülinapos kiscsibe

Mekkorát változhat az ember élete egy év alatt...
Lehet, hogy hagytam el jó szokásokat, de biztos, hogy ezért a fantasztikus kis Különbségért megérte! Van egy 52 hetes, 2 nap híján 1 éves, tüneményes kislányom, aki ma 7:15-kor is a karomban van, szopizva alszik, és édesen szuszog. Mia babám, te vagy a legnagyobb ajándék, akivel az élet, a Jóisten megörvendeztethetett!

Kicsi csibészkém! Kicsi Szív! Boldogságom!
Remélem, tudok elég jó lenni Neked!

Játszótéri meglepetés party

Bali szülinapjára egy kis meglepi bulit szerveztem a ház mögötti játszótérre, hogy ne legyen gyanús, és bár -ahogy az ilyenkor lenni szokott - a vendégek késtek, Bali aznap előbb ért haza, azért nagyon jól sikerült.
A helyzet fonákja, hogy fénykép alig készült, mert én ugráltam, Bali meg méltán élvezte, hogy van kivel beszélgetni.
Mindegy, a gesztitorta, ami előtte délelőtt felvitte a vérnyomásom, mert két tejszín is kicsapódott,  végül tök más krémmel készült, mint terveztem, de mindenki kérte a receptet ;)
Ilyen szörnyű kreatív dologra, hogy tortát süssek, is már régen vállalkoztam, de megérte, mert így kipróbáltam egy tojásmentes piskóta receptet Mia szülinapi tortájához is, és az ünnepelt is csípte nagyon.
Isten éltessen, Bali!

Lábik

51 hetes szívecske

Nincs mentségem, lanyhul a figyelmem (figyelmem?), ma szimplán elfelejtettem 7:15ig közzétenni a szülinapi bejegyzést... Pont az igazi szülinap előtt :(

Kicsi babikánk most is hipercuki, tegnap barátnőzött az 5 hónapos Lilivel.

Amúgy meg ácsorog, lépett is egyet kapaszkodás nélkül!!!

Na a kép pont nem erről szól, de mentségem, hogy még csak rövid időt tölt úgy.
És cuki!
Boldog szülivasárnapot

Apával kéz a kézben

Az apával való séták romantikája tetten érthető itt. Anya nem igazán erőlteti a kézen vezetést, már csak az egészségügyi vonzatai miatt sem, de mivel az idő nagyrészét mi töltjük kettesben, azért apa vezetgetésének sem lesznek káros következményei.
És hát imádnivaló!!! <3

5. fogacska, első kettes.

Áttört a jobb felső ketteske is, ami már kb két hete mindenórásnak tűnt, és ami feltehetőleg a pár napja tartó nemevésért is felelős. Most bezzeg megette szépen az ebédet, és még utánaküldött vagy 50szem zöldborsót is. Édes ez a gyermek! Ez az ebédelős élmény pedig már nagyon kellett, már kezdtem rosszul lenni tőle.

Kis játékkal később pedig a babát ölelve szopizta álomba magát :)

Édesem édesen alszik - 50 hetesség éjszakáján

Elkezdem írni a vázlatot, hátha átalusszuk 7:15-öt ;)
Kicsi Mia épp alszik, én a kezdeti (igazából már állandósult) fáradtság után úgy felébredtem, hogy így fél 1 táján sem alszom... Szupi! De a lényeg nem ez!

(közben meg is volt az első ébredés egy elég ijesztő "Nenenenenenene"-vel, ami remélem, nem valami szörnyű élmény jele, inkább csak az általános tiltakozás mondjuk a tisztába tétel ellen)

Szóval 50 hetes... Hihetetlen, hogy már majdnem egy éves! Közben olyan ügyes, okos, hogy akár kevésnek is tűnhet.

Ma előszőr Apáját is igazán "megpuszilta Mius: jó nyálasan, de a gyönyörű az volt a dologban, hogy alvás előtt, még a szőnyegen játszott Balival, és levezetésként, a tőle való elköszönéskor mondtuk neki, hogy puszi apának (nekem is még csak kb 2 puszikísérlete volt a csecsemőkoriakon túl szóval inkább csak mantraként), és ő egy kis fáziskéséssel oda is bújt apa arcához, és adta
Olyan szívet melengető!

Alvás terén is ügyesedik, bár pont nem ez a hét a valaha volt legjobb, de határozottan van javulás. Nem mellesleg kezd átállni a nappali egy alvásra, ami egyelőre még kis ügyeskedést igényel a részemről, de rajta vagyunk.

Nagyon gyakorolja az állást, egyre többször engedi el a kapaszkodót, és ügyesen vált pozíciót, ha már elég: letérdel, leül, az esetek nagy többségében nem esik, de tényleg óvatosan is csinálja, úgyhogy büszke lehetek!

Fejlődik a cicával való kapcsolatuk is, Rosé néha engedi magát utolérni és megérinteni, tegnap 5 másodpercnél is tovább tartott ez az engedékenység :)

Gratulálok, Picikém!!!

Nem bírok vasárnapig várni velük

...mert minek a kép, ha nem oszthatom meg? Én pici lányom az elmúlt egy hétben:
Folytatta a szenvedélyes hintázást, immáron a csak "TA" helyett hntát mond, ahogy a lámpa PA-ja is mpára változott kb 2 napja.
Újra belevetette magát a babatalik és a parki óriásbubik világába, amellett, hogy az új játszóterek új ismeretségeket hoznak magukkal.
Tologatja itthon is a székeket, dobozokat.

Megtanult a kb 20-25 centi magas matracunkról secperc alatt le és arra visszamászni,  eme új tudást pedig a játszótéren a csúszda létrájára való felmászásban kamatoztatta: 7 lépcsőfok, és ő még ment volna, ha le nem veszem. 5x.

Borsót eszik. Nem zúzva, szemesen, szemenként :)

Jó tesóként viszi a cica után a labdáját, majd a sajátját is nekiadja.

Újra pancsizott a kerti medencében, és ezúttal nudizott a fűben.

Olvas. Már nem csak meséket és Agatha Crristie-t, de mindent, amit még dobozokban talál.

Ügyesen issza a vizet pohárból, csőrös pohárból, sportkupakos palackból, ez utóbbi az új kedvenc.

Miközben szélsebesen mászik, gyakran feláll, és időnként megfeledkezik a kapaszkodásról, és áll :) Olyan ügyes. És nem elesik ám, hanem ügyesen leül, ha már nem megy, és/vagy megijed.

A labdát ügyesen gurítja, ami nem új, de egyre ügyesebben eltalálja a címzettet is.

Kicsomagolja a bevásárolt dolgokat, és rögtön minőségellenőri feladatait is ellátja. A póréhagyma jobban bejött, mint a répa. Nyersen, közepesen retkesen.
Odavagyok egészen!!!

Ja, ez itt az aktuális polgárpukkasztás, megbotránkoztatás, és magamnak kikérés, mert igen, még mindig szoptatok, és ezt nyíltan vállalom, szégyenérzet nélkül, ha kell, akkor nyilvánosan is, és nem, nem azért,, mert így (nekem??? Ezt nem is értem) egyszerűbb, hanem mert Mia a fontos, és számára az anyatej és az ahhoz való hozzájutás fontos. De nyugi, ahogy az ábra mutatja, már erősen hezitál, hogy víz vagy szopi :D