És mint 8 hónapos nagylány túl van (lekopogom) az első lázzal járó betegségen. Az úgy volt, hogy múlt héten náthás lett, ahogy azt már írtam, de egyrészt az orvos szerint csak megfázás, másrészt hétvégére jobban volt, úgyhogy már mentünk parkba mindenfelé, persze óvatosan, mindig az ő igényeit sorolva előre. Aztán a hosszú hétvége utáni kedd reggelre belázasodott. Hát megterhelő volt mindannyiunknak! Szeretnék büszke lenni a helytállásomra, de egyik éjjel szó szerint kidőltem. Sok volt a nemalvás, az állva ringatás, amit mind önként vállaltam, csak egy ponton túl nem bírtam. Ráadásul mindez hétköznap, így Bali munka előtt nem tudta kipihenni magát. Mindegy, mindez nem számít, csak jobban legyen a tündérem! Ma már második napja nincs láza, és bár náthás és köhög, remélem, hogy a gyógyulás útjára lépett! Az elmúlt napokban még sokkal anyásabb volt, rendszerint nem sikerült a nappali alvások során (sem) letenni ni, és ébren is sokszor csak karban volt jó. Anya karjában.
De közben végig cuki volt ám. Főleg akkor sikerült fotózni, amikor mégis le tudtam tenni, de így is volt bőven édes pillanat, amikor gyakorolta az ülés, térdelés, állás, mászás, lehengerlés művészetét:
Már nem csak segítséggel /ráccsal /kapaszkodva tud felülni, simán hasizommal+egy támasztó kézzel (saját) megoldja. Az állást én még visszafognám, de nem nagyon lehet, a karomban is kinyomja magát.
Boldog 8 hónapos szülinapot, Miuska!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése