Tegnap volt egy hete, hogy Mia almaszószt /pürét /reszelt almát utólag szűrőn áttörve kóstolgat, és hát volt ilyen meg olyan napja, de amikor jobban elfogadta, mint előtte az alma levét, sem volt túl lelkes. Én bíztam a banánban, mert ez így túl melósnak tűnt ahhoz, hogy végül ennek a mini mennyiségnek a nagyját is én egyem meg. Tegnap hétvégén jött várva várt banán, és nem volt sokkal jobb. Aztán tegnap még kevésbé tolerálta, majd ma szinte egyáltalán nem nyitotta ki a kis száját a kanál közeledtével. Csalódás persze, de én nem akarom erőltetni, hogy az evéshez véletlenül se fűződjön negatív érzése. Anyut is leszereltem, mert ő azért még próbálkozott volna.
Aztán mielőtt - immár szokás szerint - magam ettem volna meg a "maradékot", azaz pépesített mennyiség minusz 2 mokkáskanál, hirtelen ötlettől vezérelve belemártottam az ujjam, és bedugtam Mius szájába, aki örömmel nyalta, szopogatta ezt követően még 8-10 mártás erejéig.
Puff neki, nem akar kanállal enni. Annyi baj legyen, én sem azzal eszem a banánt :D
Lehet, hogy így egyelőre nem kajálunk nyilvánosan, de legalább kiderült, hogy szereti a banánt :)
Én végülis mindig csak azt mondtam, hogy nem baj, ha nem úgy megy mint az átlagnak, csak tudjam mindig a megfelelő alternatívát kínálni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése