Múlt héten kezdődött.
Volt persze előtte is pár elejtett szava, amit csak anya (ti. én) hallott, csak anya értett, csak anya érzett fontosnak és igaznak, mint a "hélláaa", ami az adott kontextusban egyértelműen "én lábam" volt (csak annyira kell hozzá erős képzelőerő,mint a finn kalában halat látni...
De most... Mia egy ideje, de kifejezetten csak múlt héttől, reggelente nem csak gurgulászott és delfin hangon sikonyált, hanem halandzsa nyelven beszélt. Volt amit kérdő hangrenddel, volt amit kijelentőben. Hol hosszabb, hol rövidebb "mondatokban". És ezt aztán minden nap legalább kétszer gyakorolta, mígnem ezen a héten rágyúrt az igazi szavakra.
Valószínűleg csak beleképzeljük és csak véletlen, de ezen a héten Mia bizony értelmes szavakat mondott, ráadásul nagyon az adott helyzetre illőeket :
Tegnapelőtt este az elalvós szopi előtt Balázs tartogatta, és mivel én még a megérdemelt joghurtomat ettem, Bali mondta kis türelmetlen babesznek, hogy ha azt mondod mama, tuti iderohan hozzád. Mondogatta neki, és egyszer csak Mia is mondta :) Így lettem én rögtön mama anya helyett, de cseppet sem bánom. Aztán persze rögtön lett papa és baba is még az evés előtt :) Anya meg olvadt ezerrel!
Ma séta közben,hazafelé pedig egyfolytában azt dünnyögte, hogy hamamm, mama és szépen tátogott és cuppogott hozzá. Kutya legyek, ha nem azt jelezte, hogy enne már! (kínai horoszkópom szerint már úgyis kutya vagyok).
Én pici ügyes babám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése