Macseklány

Rózi reményt ad arra, hogy egyszer visszatalálunk mi még önmagunkhoz >^.^<

10 hetes szülinapos

Rohan az idő... De legalább ma nem aludtam át 7:15-öt... Ahogy 6:15-öt és 5:15-öt és a többit se nagyon. Vannak ilyen éjszakák na...

Blogajánló

Mint azt talán már említettem, és nyilvánvaló is, mostanság igen sok időm van szoptatás alatt és utána (altatás címén)  a kanapén / hintaszékben internetezgetni. Telefonon, persze, mert arra alig szoktam emlékezni, a laptopomat mikor kapcsoltam be utoljára. Eleinte sokat bújtam a Facebookot, hiszen az app ott virít mindenkinek az okostelefonján, aztán egyszer (úgy egy hete) nagyon berágtam rá, és uninstalláltam (már ha van ilyen magyar szó; ti. leszedtem) az egészet Messingerestül. Így legalább Miáról sem vonhatja el a figyelmemet a sok hülye értesítés, és akinek fontos, hogy elérjen, annak vagy megvan más elérhetőségem, vagy megtalálja a módját.
A lényeg, hogy még a "facebookos időkből" ismerem, de azóta közvetlenül a neten figyelem azt a blogot, ami rendszeresen megnevettet, és ami megérdemli, hogy ajánljam. Egy Hollandiában élő magyar lány írja, aki épp most ment vissza dolgozni a 4 hónapos babája mellől, és akinek ez a szörnyű körülmény cseppet sem vett el a humorérzékéből. Egyes bejegyzéseken sírva röhögtem, így annak ellenére, hogy csak nem régóta követem, már több mint egy évet visszaolvastam.
Olvassátok szeretettel Ti is a Fapiac-ot!

Arcocska, ami rabul ejtett

Mia ma kapta meg a 2 hónapos oltásokat, és igazi hősként viselte, csak röviden sírt nagyon. Ráadásul már 3 napja nem találkoztak az apukájával, és emiatt sem volt látványos kiakadás. Mindezekért, és mert nekem is jól esik, jár a kényeztetés: most akkor is itt alhat a karomban, ha máskor ilyenkor vacsiznék, macskát etetnék, főznék, babaruha súrolnék stb...

Szép dolog látni, ahogy fejlődik! Már ügyesen tartja a fejét, hason fekve átfordítja a másik oldalra, a játszószőnyegen fekve és a pihenőszékben gyakorolja a szem-kéz koordinációt, háton fekve ütemesen rúgdos, mintha muszáj volna (ezt ismerem a pocakomból), a kis kezeit fogva felhúzza (inkább felhúzatja) magát ülésbe, közben szépen tartja a fejecskéjét, és míg pár napja csak észrevette a cicát, most már figyelmesen nézi, ha pár méterre tőle halad el. Rosé egyébként szintén több érdeklődést mutat iránta. Ahogy kinyílik számára a Világ, úgy engedékenyebb velem: ma például már úgy zuhanyoztam (hipergyorsan), hogy ő ébren volt, és a fürdőszoba ajtajába állított pihenőszékben próbálta elérni az ívre akasztott játékokat. Ja, és szabályosan tereferél velem :) Igaz, ezt még csak mi ketten értjük, és viszonylag kis szókincsből gazdálkodunk, de határozottan beszélgetünk. Jó is az, mert egyszer egy repülőre várva néztem egy anyát a tizenéves gyerekeivel igazán értelmesen társalogni, és akkor esett le, mennyire jó ez. Hogy őt (legalább is akkor éppen) nem a tiniknél szokásos "Anya haggyámá!"-val illették, hanem kicsi felnőttként, értelmesen beszéltek vele. Biztos jut nekem majd a haggyámából is, már csak ha magamból indulok is ki (ugye Anya? :)), de talán egyszer majd tőlem is elirigyeli valaki a pici kozmopolita lányommal való viszonyomat egy reptéri váróban!

Messzire jutottam a gyönyörű kis pofit nézve :-D Sokszor történik meg, bevallom, hiszen a kanapéra szögezve van időm gondolkodni :-)

Ma nincs séta

Megbeszéltem egy közös tilitolizást egy kismamatársammal, akivel egyébként is elég nehezen jön össze a találka annak ellenére, hogy egész közel lakunk. Hát ma is már elsoroltam minden bajomat, hogy napos helyre menjünk, mert hideg van,hogy a közös ebéd nem tuti, hogy nem viszem a beígért smoothie-t, mert az plusz tíz perc. Majd ezeken túllépve, babát nyakig bebugyolálva, overálba és babakocsiba téve elindultam. Egészen a liftajtóig jutottam, ugyanis nem jött. Rángattam egy ideig, hátha vki becsukja a nyitva maradt ajtót, majd elterveztem, hogy leüvöltöm annak a fejét, aki úgy hagyta (na persze, spanyolul, mi? :-D). Aztán babakocsi vissza a lakásba, baba (már türelmetlen) kivesz, indulás előbb fel majd lefelé, hogy bezárjam azt az ajtót. A földszinten találtam azt a szívhez szóló üzenetet, amin az áll: veszély, ne használd a liftet, két emelet között maradt!"
Ebből 1) ma nem lesz séta, és 2) egyetlen szomszéd kiosztása sem segít ki... A
Hát szuper... Remélem, a holnap délutáni oltásra már tudom babakocsival vinni Miát (továbbra is egyedül)...

Kanapéfogság :-)

Van az a szituáció, amikor az ember lánya (itt az anyja) a kanapén reked. Szerencsére velem ez nagyon jó társaságban esett meg. Mondjuk azóta beesteledett, és tök sötét lett...

Tiszta ősz lett mára

Mia már 9 hetes

Hihetetlen, hogy telik az idő...

Ezzel a szülinappal kezdetét veszi egy kihívás: Baliapa ma 3 napos céges útra megy London mellé. Mű pedig kettesben vizsgázunk Miussal baba-anya létből. Lesz közben hétvége és hétköznap (nem mintha ez egy ekkora csecsemővel számítana, ha Apa nincs a városban), lesz súlymérés és oltás is, szóval éles próba.

Kicsit izgulok, de tudom, hogy menni fog! Egész héten edzettem, egyedül fürdetést gyakoroltam, mert az volt az egyetlen, amit mindig Bali csinált, méghozzá nagyon jól, és bár Mia nagyon szeret fürdeni, nekem nagy izgalom volt átvenni. Eddig azt magyaráztam be magamnak, hogy Balázsnálam a nagyobb kezei miatt biztonságosabbnak érzi a kicsi,de kiderült, hogy én is jó vagyok ;-)

Balázs gondos férjként tegnap este rántotthúst csinált. Mint kiderült, nekem. Hogy legyen kajám, amit ő távol van. Teljesen meg voltam lepve, főleg hogy nem akart belőle vacsizni sem. Hát nem drága??? (Köszönöm!!! <3)

Biztosan nem lesz könnyű, régen sem volt jó egyedül, de biztosan ügyesek leszünk. Hiszen most már nem vagyok egyedül, itt van velem a kislányom! :-)

A fenti kép (függöny fel! címmel) ma reggel készült, pár perccel a 7:15-ös szülinap előtt, és szerintem hihetetlen. Azóta az ég alja kicsit melegebb sárgára, a "felhúzóban lévő függöny" pedig gyönyörű kékes-lilás-rózsaszínes átmenetbe váltott. Csak megörökíteni nem tudom, mert Mius karban, Bali készülőben...

Boldog születésnapot Mia baba!

Na, nem tudtam megállni, íme egy-egy fotó rólunk most ;)

Két hónapos szülinapos babám

3 óra múlva 2 hónapos lesz a babám, ami nyilván hozzájárul ahhoz, hogy megfeledkeztem a kiköltözésünk 4. évfordulójáról november 17-én. Hát úgy tűnik késik az évi mérleg is, de sebaj idén úgyis cica- és legfőképp babaközpontú lesz az is :-)

Babás cikk :)

Hát ezt a linket most kaptam Esztertől, az egyik itteni mamatársamtól (2 nappal idősebb a fia Miánál), és annyira megnyugtatott, hogy meg kell osztanom:
Cikk, ami felvidít, mert nem rontom el Miust :)

8 hetes mosoly

Reggel, kicsivel 8 óra előtt erre ébredtem :-)
Ez sajnos egyben azt is jelenti, hogy ismét átaludtam Mius születési percét, de nincs mit tenni, ki kell használni minden adandó alkalmat, ha az ember igény szerint szoptat... Ma így jött ki. Boldog 8 hetes szülinapot Mia babának!

Hétköznapjaink BABÁVAL /2. rész (folytatás)

Azt hiszem, sokszor lesz még ilyen, amikor a gondolat közepén kell abbahagynom az írást. De sebaj, ez, az írás végső soron nem szükséglet!

Szóval egy átlagos hétköznapunk (vagy akár hétvégénk) mindenféle rutin nélkül zajlik. Mia már 7 és fél hetes, és bár furcsának tűnhet, hogy nem alakult ki igazi, szoros értelemben vett rutin, velünk ez a helyzet. Mondjuk az is igaz, hogy szigorú vagyok, azt nem veszem rutinnak, hogy mindennap megyünk sétálni, vagy hogy minden nap 6-8 között este füdetés van... Vannak tendenciák, és vannak extrák is, de sebaj, alakul, és addig is jól elagyunk. Nem mondom, hogy mindig móka és kacagás, mert bizony a kialvatlanság és aggodalom gorombaságot szülhet (részemről), de azért egyre jobban értjük és ismerjük egymást.

Múlt héten először és azóta még egyszer séta közbeni kávéra vetemedtem (csak az íze kedvéért, ha már koffeinmentes), ezen a héten pedig 3 mérföldkövet is letettünk Miussal: egyik nap megvolt az első délelőtti főzés, amit gy kiviteleztem, hogy Mia közben édesen szundikált a saját szobácskájában; tegnap ugyanilyen ügyesen végigaludta, hogy kiporszívóztam a fél lakást (a másik fele túl közel volt, és beszűrődött volna a zaj, így csak a legkoszosabbakra koncentráltam); ma pedig 2 adag mosásra és a laptopom bekapcsolására és bankadatok letöltésére használtam az alvásidőt. Ha már itt tartunk, most épp felébredt, de olyan cukin nézelődik, hogy inkább pár percre hagyom még. Mellesleg úgy láttam, nagyon koncentrál, úgyhogy talán meglepit is rejt nekem a pelusba, mire visszanézek rá :)

Ami még menő volt (sokminden más mellett), hogy múltkor éjjel aludt 5 órát egyhuzamban, ami azért nagyon hihetetlen, és tapasztalatlan anyukaként nemcsak meglepő, hanem ijesztő is volt. De jókedvűen ébredt, szóval ez is a haladás jele.

A mit szeret, mit nem kérdésre egyértelmű válasz, hogy a fürdést nagyon szereti, mert sosem sírt még, mindig figyel közben, és eléggé belelazul. Ha sír, az is csak a törölközés közben fordul elő, hiszen vízesen akár fázhat is pár percig.
Már szabad mondani, hogy szereti a babakocsis sétákat, hiszen az esetek 90%-ában elalszik alattuk. Ami ebben különösen nagy dolog, hogy sikerült vele megszerettetni a mózeskosár felsőrészt is, mert előtte csak és kizárólag az autós ülést volt hajlandó elviselni a babakocsi vázán.

Szereti az egri nagyszüleitől kapott játszószőnyeget, és bár igazi játékhoz még elég kicsi, már nagyon próbálkozik a zizegő-csörgő alkatrészek elkapásával.

Közben, jelentem, visszaaludt, így írhatok tovább abban a biztos tudatban, hogy nem tart szörnyű anyának amiért nem vettem fel, hiszen nem sírt egy pillanatot sem. Egyben ez azt is jelenti, hogy már másodszor elaltatta magát a kiságyában, ami szintén nagy dolog!

Szereti még a szobácskájában az ágya fölé akasztott színes lámpafűzért, ami már egészen a kezdetektől feltűnt neki, de ahogy élesedett a látása még inkább látható volt.

Szeret továbbá minket :) amit abból vélek felfedezni, hogy egy hirtelen jött sírást simán el lehet múlasztani egy kis játékos mosollyal, puszi osztással, ölelgetéssel. Felismeri Balázst is, amikor hazajön, és mókázik vele. A B-betű mindenféle magánhangzókkal való megzengetése például irtó jó játék: Bali összevissza, én a magánhangzókat sorba véve mondom, dalolom, neki, hogy bababábá bebebébé bibibíbí...stb, és ezt nagyon szokta értékelni. Szereti az altatók éneklését is, bár ahogy egyre több időt tölt ébren, egyre kevesebb lehetőség marad rá. Szinte nekem hiányzik... Balázs specialitása egyébként a Süsü zenéje és különböző kocsmadalok, amik pont úgy megfelelnek, mint a klasszikusabb dalok.

Szóval mindig van valami új, valami jó, és igen, közben adódnak nehezebb pillanatok, fárasztóbb napok is. A hajnal 3-4 körüli etetés után például egy ideje nehezebben alszik vissza (karban), és letenni elég nehéz: vagy rögtön felébred, vagy átnyöszörög egy félórát félálomban szegényke. Na ilyenkor nehéz kipihentnek tűnni reggel, amikor Balázs felébred, de altalában 10-11 körülre már megerőszakolom magam annyira, hogy sétára induláskor a lépcsőházban szembejövő szomszédokkal elcseverésszek, ha éppen úgy adódik. És hat mióta Mia van, gyakrabban adódik úgy, mert hát a baba vonzza a kéréseket, beszélgetéseket.
A héten egyik nap bevittem Miust Bali munkahelyére meg... bemutatni, és ott is learatta a csodálatot, bár kicsit kevésbé voltak érdeklődők, mint vártam. Balázs szerint más gyerekeivel is ilyen... kimértek, illetve azért nem kezdtek viccelődni, mert tisztelik őt :D Ezt persze csak poénból mondja, sőt egyáltalán nem arról van szó, hogy ne lettek volna kedvesek, de a házbeli (igaz, idősebb) szomszédok jobban rárepülnek Babácskára.

Rutinunk tehát nincs, de egyre jobban hozzáedződünk (a nulláról) a szülő léthez, és talán azon is kezdjük túltenni magunkat, hogy az első 6 hétben túlzottan sokat segítettek nekünk a nagymamák. Ja, mert előbb az én aztán Balázs anyukája segített nekünk heteken át, így esélyünk sem volt hozzászokni a terheléshez. Ők minden házimunkát átvettek, és még a babát is szuperül ellátták-szórakoztatták (már amikor hagytam ugye), így ma két hete kezdtünk igazán összeszokni , és elkezdeni felnőni a feladathoz. Na ahhoz képest szerintem borzasztó jól haladunk! Bali még fájlalja kicsit, hogy kevesebb idő van sportolni (nekem ez persze fikarcnyit sem hiányzik), de ezen is csiszolunk majd még. Egyelőre meg beérheti apuci is azzal, hogy éjjel alhat, hiszen csak enni kel a pici, általában könnyebben visszazuhan álomországba, abban meg úgysem igazán tud segíteni.

Igazi csoda ez a gyerek (gondolom, mindegyik), és érdekes nézni, ahogy egyre inkább foglalkoztatja a külvilág. Bontogatja a személyiségét, és eddig különösen tetszik, amit benne látok... Igaz ugyan hogy a részre nem hajlással nem vádolhatnak :D Elvarázsol ez a pici lány! Ahogy egyre többet figyel és fog fel a Világból, belőlünk. Ahogy egyre több ruhácskáját növi ki, pedig még nincs két hónapos. Ahogy van, és hagyja magát szeretgetni. Ahogy alszik. Tényleg egy kis tündérlány!

Az anyaság (és nyilván az apaság), bevallom, nem könnyű, de itt ez a kis törpe, aki mindenért kárpótol!

Élni (és ébren maradni) az ilyen pillanatokért!!!

Baba vs. Cica

Nem egyszerű problematika a cica-baba kérdése. Rosét nagyon szeretjük, és egyetlen pillanatra sem merült fel, hogy a babavárás vagy születés miatt neki a továbbiakban ne lenne helye a családban. Viccesen mindig úgy emlegettük, hogy kistestvére születik.
Ugyanakkor viszont terhesség alatt - jobb félni és megelőzni alapon - átadtam Balinak az alomtisztítás feladatát, és elterveztem, hogy milyen korlátokat kell felállítanunk Rosécica számára. Úgy mint a babaszobába lépés tilalma onnantól, hogy megérkezett a szőnyeg, vagy hogy majd nem alhat velünk egy ágyban, ahogy korábban mindig tette. Még azzal is kacérkodtam, hogy visszaszereljük a beköltözéskor levett ajtókat. Hát csúnyán elbuktunk... Az ajtókkal nullánál, az egy ágyban alvást az első Miussal itthon töltött éjjelen, a babaszoba tilalmát pedig azóta folyamatosan. Nem nagy gond ez, hiszen nem csinál ő semmi bajt, de mégis,  nehogy véletlenül ráfeküdjön, vagy a szőrére allergiás legyen a "hugicája".

Ami viszont nagyobb bajom, hogy Rossika lelkét bizony nagyon megviseli a kistesó, illetve, hogy nem ő van már a középpontban, és sokkal kevesebb időt töltünk, elsősorban töltök vele én. Mert hát azért macska után, baba előtt csak kézmosás szükséges, Babácska csak a karomban van kb.... Kb. mindig.

Erre válaszul Rosé spontán szankciókat eszelt ki. Egyrészt nem alszik a lábamnál csak ünnepi alkalmakkor, másrészt letámad. Letámadja a lábamat babaringatás közben, felugrik a kezem után, és ami a legszörnyűbb, időnként (gyakran) már akkor is karmol és harap, amikor direkt vele szeretnék foglalkozni :(

Így most erősen olyan rossz anya érzésem van, meg olyan mintha legalábbis kitettem volna az egykor imádott cicám. Pedig nem, és terveim szerint Babácskával is majd összeeresztem, csak még várjuk ki, amikor Mia kellően nagy lesz, kicsivel nagyobb mint Rosé.

Aludj szépen, Kedves!!!

7 hetes boldogságunk

Történelmi (sajnálatos) pillanat, hogy 7 hete most először átaludtam a vasárnap 7:15-öt, igyekszem most utólag köszöntöttem kicsi Miát a "szülinapján".

Ami viszont erre módot adott, az az az örvendetes tény, hogy Mius a hétvégi két éjszakát 3 x 4 órás etetési közzel aludta át (mármint csak 4 óránként evett, és közben javarészt átaludta az időt).  Az egyetlen gyengébb pont ebben a hajnali 4-es etetés, ami után tegnap is, ma is nehezen aludt vissza, így mi nagyok azért nem alhattunk végig ;-) Gondolni sem merem, hogy ez már mindig így lesz, de fejlődésnek mindenképp jó :-)

Gratulálok kicsi lányom!!!

Szülés előtt - közben - és utána

Mielőtt helytakarékosság miatt törlöm ezeket a képeket a telefonomból (mentés után), hirtelen úgy gondoltam, egy bejegyzést szentelek az ilyen volt- ilyen lett állapotoknak. Bár a pózok közel sem azonosak, mind én vagyok. 

Ez az anyás szelfi a szülés előre kiírt időpontja előtti napon készült: 

Már itt is nagyon szülni akartam legalább egy hete.
A következő már a szülést közvetlenül megelőző (a szülésznő szerint még nem szülési) fájdalmak kezdete után készült. Annyira, hogy ezt követően, 13 órával és 11 perccel később, másnap reggel világra jött Mius.

Itt éppen már epidurális érzéstelenítéssel vajúdok... Egészen tűrhető képpel. És mellesleg az emlék is jó. Ezt követően, nem egészen 3 óra múlva már kibújt Mia. 

 Ez pedig a szülést és a babesz orrának, légcsöveinek leszívására tett halvány kísérlet után közvetlenül készült:

Utána még szívtak párat az orrán, és próbálták felmérgesíteni is a kicsit, hogy jobban sírjon, de ő túl nyugis volt még ahhoz, hogy a tüdejében maradt folyadékot maradéktalanul felsírja. 

Séta a parkban, novemberben

Beköszöntött a november is, egy durván esős nap után rengeteg napsütéssel, kellemes meleggel (éjjel azért már 13-15 fokra hűl), számomra pedig az első babakocsival parkban sétálós koffeinmentes kávéval <3

Különleges emlék, mert a chiringuitós fiú, akitől a kávét vettem egészen kedvesen eldiskurált velem Miusról kezdve azzal, hogy az enyém-e, mert nem látszik meg rajtam, hogy szültem!!! Na itt dőlt el, hogy bizony én még nagyon sokszor visszamegyek oda ;) Nem úgy mint abba a másikba, ahol évekkel ezelőtt két (lány) vendégemmel együtt meghívott minket a csaposfiú egy-egy pohár sangriára, kedvesen elbeszélgetett velünk, majd mikor megtudta, hogy csak a vendégeink turisták, én itt élek, felajánlotta, hogy összebújhatunk néha :-D Mikor mondtam, hogy nade kérem, boldog házasságban élek, mondta, hogy nem baj, nem kell megtudnia. :-D Hoppá! Akkoriban már tudtam, hogy itt nagyon nyíltak (nyílt szívűek)  az emberek,  ráadásul az a fiú dél-amerikai volt.
De a lényeg, hogy ez a mostani csapos fiú a parkban csak nagyon kedves volt.
A kezdő bók (talán nem is annak szánta, de mindegy, jól esett) után folytatta a baba nevével, és mikor meghallotta, hogy Mia, elkezdett viccelődni vele, hogy úgy mint enyém (mia a birtokos névmás női alakja, azaz enyém spanyolul). Mikor mondtam, neki, hogy nem is, mert az enyém, akkor elkezdte mosolyogva ismételgetni. A hab a tortán hogy egy percen belül elkezdődött a rádióban egy dal, aminek a refrénje "Mia Mia Mia miaaa..." volt, így igazi nevetősre sikerült a búcsú, és a fiú hangosan utánunk dalolta, hogy Mia Mia Mia miaaa :-)

Megtaláltam a dalt, Julio Iglesias, Fuiste mia (enyém voltál): Itt meghallgatható ;)

A kép nem ott készült, csak ugyanazon a napon a parton.

Jótanácsok várandósoknak

Nem szoktam ebből a szempontból osztani az észt, és itt sem célom, hogy teljeskörű információt adjak "mit kell tudni a szülés és gyermekágy időszakról" témakörben, de van pár most terhes barátnőm, akiket már most fárasztok a kéretlen jótanácsokkal. 
Nem azokkal, amiket mindenhol megtalálni, hanem azokkal, amiket a tapasztalat szült annak ellenére, hogy az előbbiekben nagyjából mind elolvastam a terhesség utolsó két hetében. 
Leszel mókás és talán megbotránkoztató is, de vállalom.

Kezdem azokkal, amiket már ma megfogalmaztam Móni barátnőmnek:

1. A terhes applikációk után (ez akkor a 0. jótanács) a terhesség vége felé tölts le összehúzódás számláló applikációt. Amikor eljön az idő nehéz arra koncentrálni, hogy épp az órára pillants a kellő időben, a kontrakciók elején és végén is. Más kérdés, hogy nekem például a durvább fájásoknál annyi erőm nem volt már, hogy az app start -stop gombjait nyomogassam.

2. Szülés után (érdemes az első nap) tölts le babatrekkelő (szoptatós, peluscserés) telefonos applikációt, a jegyzetfüzet és /vagy toll sosem lesz kéznél, a telefon meg, ha már úgyis ott van, jó a szülés utáni depresszió ellen, tudniillik nem nagyon mész sehová, otthon ülsz majd legalább félig fedetlen keblekkel. Én csak az etetést, peluscserét, a Baba hőjét és hetente a tiszta súlyt jegyzetelem, többre nem is nagyon lenne érkezésem, de nem hülyeség a gyógyszeradás, séta, alvás, egyéb alapbeállított funkciók követése sem.

3. Rakj órát abba/azokba a szobá(k)ba, ahol szoptatni tervezel, mikor ott a baba már nem lesz időd beszerezni. Mondom ezt annak ellenére, hogy telefonos szoptatós applikációt használok (és nagyon élvezem)

4. Szerezz be szép pizsiket (nem árt ha olyanok, amikben ajtót is nyithatsz) , az első hónapokban a legjobb barátaid lesznek.

5. Amikor pedig cuki rucikat veszel a babádnak, gondolj arra is, hogy kizárólag a térdzokni marad 10 percnél tovább a baba lábán. Legyen egy törpe leggings /farmer / másegyéb lábfej nélküli viselet bármilyen cuki, utálni fogod, amiért a hozzá adott szintén hipercukker zokni folyton leesik az igen mozgékony babalábakról.

6. Pelusból sosem elég! Sem az eldobhatósból, amit ráadsz, sem a textilből,  amit alá vagy rá teszel, törlöd vele, stb. A sima fehér bőven megteszi, ha valamiből, akkor a nagyból érdemesebb a gyönyörű és drága verziót venni. Tökéletes az olcsó fehér is,de ha elcsábulsz, tudd, hogy a lakáson kívül úgyis csak a nagyméretű lesz látható harmadik személyek számára (úgy mint takaró).

7. A papírbugyi (tudniillik szülés után) óriási kincs, és mindig túl kicsi. A kórházi tartózkodásra a lehető legnagyobb méretben érdemes venni, mert az eggyel nagyobb méret még túl kicsi lesz, és az elején mások fognak segíteni felhúzni. Én ezt követően 2-3 hétig (amíg el nem fogyott a készlet) ezt hordtam. Jobb mint mosni...

8. Postpartum betétből van vastag és még vastagabb, szárnyas és szárny nélküli. Én azt gondoltam, a szárnyas, viszonylag vastag lesz a befutó. És tényleg. Két hét múlva!  A kórházban a legeslegvastagabból kettőt raktak az amúgy is kicsinek bizonyult papirbugyiba.

9. A házhoz szállítás király! És ha nem kell a kapuba lemenned, hogy beengedd a szállítót, még jobb! Szóval használd ki a lehetőséget,és rendelj online, néha még olcsóbb is, máskor csak nagyot kényelmes. Én a terhesség végén, amikor már lépni ismerjük nehéz volt, kezdtem el, és most főleg a pelust rendelem. Meg persze a macska almot, de az nem terhestopicba váló.

10. Vegyél a babaszobába mindenből olyat, amit megálmodtál, a babának lehet, hogy tökmindegy, de a te lelkedet megnyugtatja, akárhányszor bemész oda.

11. Ha van rá mód, csináltass babafotókat, hogy emlékezz milyen icipici volt. És a fotózás közben legyenek izzasztó meleg, nehogy megfázzon a legnagyobb kincsed!

+1. Élvezd ki a babázás minden pillanatát, lesd sokat a babád, mert nagyon gyorsan megy az idő és ő gyorsan változik. Mia most 6 hetes, de hogy hová tűnt ez a 6 hét???

Baba vs. Cica

Rosé elfoglalta a vállra vehető babahordozót (a piros izé a háttérben), de Mia baba nem bánja, amíg a kaja színvonalas marad ;-)

Csecsemőkor hajnalán -6 hetes boldogság

Mia perceken belül betölti a 6 hetet, ami egyben azt is jelenti, hogy magunk mögött hagyjuk az újszülöttkort, és ránk köszönt a csecsemőkor. 

Így tehát Mius nem csak az első ruhácskáit és a nullás pelust nőtte ki (utóbbit hetekkel ezelőtt), hanem egy kort is!!! 

De lehet, hogy rosszul figyeltem Anyura, mert Wikipédia szerint másként vannak a határok. Tökmindegy! 

Boldog szülinapot kicsi babám!