Ha már a terhességnél tartottam, és ha már úgysem tudok aludni éppen, akkor ezzel folytatom. Nem mintha ez az egészen személyes vetülete másokat kellene, hogy foglalkoztasson, de ha már írtam olyat, amiről nem beszélnek a terhességgel kapcsolatban, legyen olyan is, amiről viszont rengeteget.
A nem alvás elég sokakat érint. Engem szerencsére ifjúságom során egésze jól elkerült ez a probléma, de harmincon felül már azért nem voltam hétalvó. Most meg már annyi sem. Tök ritka, hogy sikerül annyit (mármint 7 órát) aludni, azt viszont általában nagyon mélyen, jól alszom le. Mióta tudom, hogy babát várok, kicsit magam alatt vágtam a fát, mert elég korán elkezdtem nagypocakra gyakorolni. Úgy értem, hogy próbáltam leszokni a hason alvásról, meg a háton alvásról, meg a jobb oldalon alvásról, merthogy ezeknek mind megvan a maguk ellenjavallata terhesek számára. Szóval már látszódó pocak nélkül is viszonylag hamar beiratkoztam a zombiképzőbe, mára pedig olyan tökélyre vittem, hogy például most is álmatlanul maradtam. Mondjuk ebben a maiban van némi butaság is, mert délután - pont a jobb alvás érdekében - beszereztem egy terhes/szoptatós párnát, azt a teljes alakosat, amire oldalt fekve a fejtől a lábig mindenemet ráhajthatom, vagy éppen fotelt formálva beleülhete, vagy akár... de ez nem is érdekes. Szóval megvettem, és mikor elmentek a délutáni-esti vendégeink, Andiék Borsó babával, gondoltam, azon melegében ki is próbálom, Bali még rá is kérezett, hogy akkor már fel sem kelek-e, én meg rávágtam, hogy ugyaaaan... aztán jött a cica is, odabújt hozzám, nem volt szívem (meg amúgy kedvem sem, mert kissé elfáradtam) rögtön felkelni, és hát úgy esett, hogy hosszú órákkal később 11-kor lepődtem meg, hogy hoppá, ugyanabban a pózban sikerült maradni. Na azóta viszont akárhogy próbálok, akárhogy hajtogatom a csodapárnát, nem megy az alvás....
De amúgy is necces, mert ahogy előre figyelmeztettek a terhes-appjaim, valóban (elég korán) eljön az idő, amikor az ember éjjelnte 3-szor kel simán csak, mert pisilni kell. Igazából gyakran csepeket csak, mégis halaszthatatlannak tűnik. Nekem közbejátszott a köhögős betegség is, ami miatt volt, hogy ha már úgyis felkeltem, akkor már ébren is kellett maradnom, mert kicsit hörögtem, kicsit elkapott a kohögés roham, kicsit dorolmbolásszerű hangok jöttek fel a torkomból, és akkor még csak megfázva sem voltam. Micsoda szerencse! Még a köhögős-ülve alvós időszak "vívmánya" volt, hogy valami ideg becsípődhetett vagy valami más megrándulhatott amell alatt az oldalamban, így akkor sem tudtam a bal oldalamon feküdni, amikor már a köhögés hagyott volna nagyjából vízszintesbe ereszkedni. Nem mondom, hogy lehetetlen, de heteken át ülve aluni azért rohadt nagy szívás.
Amikor a köhi (egy kövér hónap-másfél hónap alatt) kb elmúlt, jött a "dátha", ami ismét nem kedvezett... hát semminek. Így alakul mostanában, merthogy a náthához becsatlakozó újabb (kevésbé görcsös) köhögés még mindig nem hagyott el. De ez már tényleg jobb, csak még fel kell jönnie a maradék mindenfélének, ami az elmúlt hónap(ok)ban még nem jött fel... Remélem, hogy lesz ez még jobb is, mielőtt elkezdődik, amire a terhes-appok szintén figyelmeztetnek, hogy már a hátfájástól nem tud aludni az ember lánya.
Mostanában az éjjeli (rövid) ébredésekben is próbálom meglátni a jót, például, hogy alkalmanént olyankor is érezhetem a baba rúgásait. És ez tényleg jó! Egyelőre nem érzem zavarónak, nagyon ritkán fordul elő, hogy a rossz pozíció elleni tiltakozásak tudom be az aktivitásait, így ritkán kell miatta változtatni a helyzetemen, még ritkábban felállni, és nem is olyan erősek a mogások, hogy kirúgják az oldalamat :) Igazából ez nagyon jó ám!
Kicsit rosszul is érzem magam, hogy egy szimpla kis tünetből hosszú bejegyzés lett, de hát ha ezzel még kicsit el is álmosítom magam, az kész siker! Meglátjuk, de egyelőre nem ragadnak lefelé a szemeim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése