Kamasz cica

Óriási hír van, Rosénk messzemenően kifinomult divatérzékkel bír:

És ha még azt is elmondom, hogy ezen kívül szívesen rágcsálja a NafNaf táskámat és övemet is, mivel mindkettő bőr, nyilván sokat javít az állagukon...
Mostanság Ciculi szolgáltatja a témát, semmi kétség, de ez így van, nem fogom letagani :) Azért azt mókás figyelni, hogy ahogy rácuppanok valamire, úgy alakul a blog is ideiglenesen kicsit tematikussá: ha varrok, anyagokat, párnákat, takarókat posztolgatok, ha cica kerül a házhoz, vele kapcsolatban írok le mindent :)

De Roséval kapcsolatban tudatosan jegyzem fel az infókat, mi van, ha elfelejtem mindezt? Honnan tudhatnám, mikor voltunk itt vagy éppen ott vele? Mint most például állatorvosnál, megint, és először az életben végre oltáson :) Nagyon büszke cicamama lehetek, mert a kisállat tökéletes nyugalommal, és teljes csendben viselte a szurit. Súlymérésnél nyafogott kettőt, de biztos nem úgy fogta a néni, ahogy mi szoktuk... A hír, hogy a kislány ismét hízott, most szerdán, tehát 9 hetesen és egy naposan 1,1 kg volt. Azaz nagyon esélyes, hogy mára megduplázta azt a súlyt, amivel 4 hete hozzánk került. Tudom, hogy a cicák gyorsan fejlődnek, nőnek, de ez hihetetlen, erre nem számítottam. Mármint minden nap látom, és nem tűnik fel a méretváltozás, csak a növekedés bizonyos aspektusai (pocakméret, hosszúság), méginkább az, hogy ügyesedik: ahogy már nem a kanapé oldalára ugrik fel, hogy aztán a karmaival húzza fel magát, hanem már egészen konkrétan az ülőfelületre landol, méghozzá felülről. A székre sem a kaparó-asztallábakon mászik fel, hanem felugrik. És sajnos az asztalra is továbblépked, amit próbálunk módszeresen tiltani. Persze elég nehéz úgy, hogy a nap világos felében dolgozunk, a sötét felében alszunk, és ő saját belátása szerint dönt a szabad-nem szabad kérdéskörben.

Visszatérve az oltás témára érdekesség, hogy az oltási könyvébe (nem tudom, így hívják-e, de a kis füzetre gondolok, ahova az oltást is bejegyezték, beragasztották a vakcina matricáját, feljegyezték az adatait) azt jegyezték be, hogy blanco-rubio, azaz fehér-szőke :) Vagyis nem meglepő, hogy állatorvos néni mindig értetlenül néz, amikor azt mondom, a neve Rosé, mint a bor. Egyrészt a rozé itt rosado, a vörös cicát meg szőkének mondják. Teszem hozzá, otthon is sokan sárga cicának mondják a vöröset, nekem mégis csak vörös marad :)

Tudom, hogy már íram, de akkor is megint meglepett, hogy itt nem kötelező a veszettség elleni oltás. Na nem mintha életem során egyetlen macska veszettség elleni oltásánál is asszisztáltam volna, sőt akármilyen oltásánál... Csak ugye ha egy pórázon sétáltatott kutyát kötelező ellene beoltatni, mert az utcán összeszedheti, akkor vajon a macska (na nem a kizárólag szobacica) talán méginkább veszélyeztetett, nem? Ez volt az én logikám, de ki tudja? Apropó, azt nem kérdeztem meg, hogy kutyát sem kell-e... Na mindegy, a lényeg, hogy Katalónia hivatalosan veszettségmentes, de oltatni kell a cicát, ha kiutazunk vele az országból. Erre Rosénknak vajmi kevés esélye van egy jó ideig, úgyhogy most egyelőre nem terheljük vele a pici szervezetét, max én leszek ugyanolyan veszett, mint ő: megrágcsálom az összes pléd csücskét, felugrálok a falra, és retteghet tőlem minden cipőfűző. Csak nem lesz baj!

Oltás után picikém "anyás" volt, egy szokásos estéhez képest módfelett sokat aludt az ölemben, majd pár órával később az kezdett furcsa lenni, hogy fájlalja az olalát, ahova az injekciót kapta, illetve azon a helyen egy vélt vagy valós púp is megjelent. Szerintem ott volt, és érintésre felnyávogott, és egyáltalán nem feküdt rá. Pánikomban lázmérőt ragadtam, és a "hátsó hóna alá" téve én bizony megmértem a lázát. Fogalmam sincs, hogy kellett volna, de a lába és a hasa között 38,6 fok meleg volt, ami teljesen normálisnak számít macsekéknál, szóval kicsit megnyugodtam. Főképp amikor lefekvésidőre felébredt, és ismét olyan kis rossz lett, mint szokott.

Ez a kaland nem is volt tehát kaland, de nem az a kaland, amit akként élünk meg? Az én szűrőmön keresztül ez tök izgis volt.

Amúgy cicácska továbbra is elkényeztetett kisasszony, mindketten keressük a kegyeit: amikor játszana, egyszerre vagyunk a játszótér, a pajtás, és a játék áldozata, amikor simi kell, abban is partnerek vagyunk, ha kakis fenékkel távozik a macskavécéből, egyikünk mindig előkap egy nedves törlőkendőt/vattát, hogy a lehető legkevesebb szennyeződéssel járjon az élet. Vannak már közös játékaink, Bali a kezes játék alanya és tárgya, azt csak ők ketten tudják tökéletesen előadni: igazából ez a támadó pozícióban álló, valóban nagyon félelmetes kéz letámadására, a félelem támadással törénő lelpezésére irányul, ahogy próbálgatjuk megfejteni. Apropó, erről van videóm is, majd megpróbálom ide feltölteni:

Ehhez képest velem a minden lyukba beleférő kisegeret játsza nagy sikerrel, valamin én vagyok ugye az, akivel úgy általában mindent meg szabad csinálni.

Nagyon jópofi!