Dia de San Joan /San Juan /Szent Iván éj

Szent Iván éjről (mi az?) hallottunk már sokat, nyári napforduló, sötéség és fény harca, korábban talán írtam is róla valami kicsit (itt), hogy itt ez, vagyis ahogy a keresztény országokban szokás, szent János napja miként ünneplődik. A barcelonai eseményről/szokásról részletesebben, angolul például (itt) is olvashattok, ami a fontos, hogy már ebben a cikkecskében is azt ajánlják, hogy mivel aludni nemigen fogsz ezen az éjjelen, inkább csatlakozz a 70.000 partyzóhoz. Mivel korábban nem részleteztem, megemlítem, hogy itt az alap, hogy június 24. munkaszüneti nap. Ennek mindenki nagyon örül ugyebár, ez van ma, juppi nem dolgozunk! A megelőző éjszakán, azaz tegnap/ma hajnalban jó spanyol/katalán/pogány szokás szerint tipikus a régi dolgok elégetése (itt ugyan tilos a parton tüzet gyújtani, csak engedéllyel lehet erre vetemedni, úgy rémlik, még ezen a napon is), valamint még jellemzőbb az emberek agyának petárdákkal történő szétbombázása... Na a megfogalmazásból talán már érezhető, hogy a tavalyinál is, de még inkább az első ilyennél is jobban utáltam ezt az ünnepet. Nem a hagyománnyal van nekem a bajom, csak azzal, hogy hetek óta kisgyerekek hadai vágnak az orrom előtt és a sarkamban a földhöz apró pici és kicsit nagyobb petárdákat, apukák és nagypapák hétvégente tanítgatják csemetéiket arra, lehetőleg hogyan ne röpítsék le saját kezüket az ünnepen, de tegnap aztán igazán elereszteték magukat. Nyilván macseklady miatt is kicsit érzékenyebb lettem rá, mert cicus eleinte remegve bújt el a közeli petárdahangok elől, de komolyan nem megy a fejembe, hogyan élik túl épp ésszel a kisbabák ezt az éjszakát, ami egy otthoni átlagos Szilveszter éjjel duplája/triplája. Mi próbáltuk előbb bezárni az ablakot, de lévén 30 fok meleg, azt sem sokáig bírtuk, tehát maradt az, hogy cicával bevonultam a kizárólag a "lichthofra" ablakos kisszobánkba. Ott is hallatszott ugyan, de sokkal inkább el tudtam vonni a figyelmét, főleg, hogy Balázs tévéhangokkal tompította tovább a durrogtatást. 

Rosé kisasszony paplanos hangtompítóban :)

Akkor telt be a pohár, amikor már az amúgy üveggel fedett lichtfofról is égett "lőporszag" áradt be a lakásba... Én nem hiszem el ezeket, komolyan egész nap, de főleg este 8-tól hanjnali 3-ig tartott a szezon, nem mintha most reggel 10 körül nem durrogtatnának, de már csak percenként kettőt-hármat, és nem mindet a közvetlen közelünkben. Pár óra elteltével ciculi mintha akklimatizálódott volna, de komolyan tartottam a maradandó fülkárosodástól.

Tudom, hogy inkább el kellett volna menni, ki a partra és ott élvezni az ünnepet, esetleg valamelyik szervezett programra benevezni, de valóban kicsit megteltem, és kicsit sem éreztem vonzónak a lehetőséget. Remélem, a srácok éjjel ellőtték a lehető legtöbb petárdájukat, és ma már nyugodtabb éjszakánk lesz!

Ami mégis jó ebben az ünnepben az a Coca de San Joan, egy tipikus édesség (méregcukros,mint itt általában), természetesen a munkaszüneti nap, valamint hogy hihetetlen módon másnapra valóban eltakarítják a fejvesztett party és petárdázás nyomait.

Tudom, kicsit a köztisztasági vállalat rajongójának tűnök majd megint, de tényleg csodálom őket a látható erőfeszítéseikért, a valóban rengeteg kihelyezett szelektív hulladékgyűjtőért és az utcákon valóban szinte folyamatosan dolgozó sepregetőikért, kukásaikért, parkgondozóikért, és úgy általában. A TV-ben nyomatják a reklámot, hogy ha csak egy üvegről is van szó, tedd az a megfelelő helyre, és igazuk van! Pedig egyébként nem kis feladat ám ez! Múltkor a kis spanyol kolléganőmmel került szóba ez a téma, meg hogy itt aztán igazán könnyű leválogatva kidobni a szemetünket, és megemlítette, hogy a spanyolokban azért van nagy ellenállás, mert korlátolt módon ezügyben is féltik a munkahelyeket: egyesek azt monják, ők csakazértis a vegyes kukába öntenek mindent, különben a szemétleválogatók (mert itt ilyen munkakör is van ám!!!) elveszítenék a munkájukat. Szóval van itt is mi ellen küzdeni, szó se róla, de nagyon jól csinálják, mert külvárosban, belvárosban egyaránt elérhetőek a közelben a szelektív konténerek, és igen hatékony módon, gyakran ürítik is őket. Remélem, a parton ma gyorsan végeznek, mert tervezünk ma fürdést.

Ja, és Rosé ma 10 hetes!

Növekedés

Ezt szerettem volna megmutatni, mert jól mutatja az együtt töltött idő alatti gyarapodást: az első kép öt és fél hetesen készült majdnem egy hónapja, az utolsó 2-3 napja (a középső meg a kettő között, de a jelenhez közelebb).
Azt is hozzá kell tenni, hogy a teste mellett az esze is nagyon nő, és szerencsére a cukisága nem csökken. Előfordulhat, hogy kívülálló számára 3-5 héttel ezelőtt aranyosabb volt, mert kisebb, de nekünk, a szüleinek egyértelműen kedvesebb: ahogy ő is egyre inkább hozzánk szokik, úgy szeretjük mi is jobban őt. Tisztázni szerettem volna, mert azt hiszem, ez kimaradt, hogy Rosé teljesen szobatiszta, sőt, azt a három alkalmat leszámítva, ami még az első közös hetünkben történt, sosem WC-zett máshova (szerintem akkor is inkább izgalmába, semmint szándékosan), pedig ez napi sok-sok alkalmat jelent ám. Mondjuk ösztönözzük is még erre a példamutató viselkedésre, mert amikor itthon vagyunk, a nagydologért "cserébe" jutalomfalat jár :) Talán kissé túlzás, de nálunk bevált. Már azzal sincs gond, hogy magától nem jut eszébe az alomra menni, most már teljesen üzembiztosan használja a macsekklót immár fedelestül, ajtóstul.
Imádnivaló kis teremtés, egy teljes, tökéletes kis személyiség. Örülök, hogy összetalálkoztak a világaink :)

Majd' elfelejtettem

Még múlt hétvégén történt, hogy Rosé a parkban járt, és találkozott az itteni barátainkkal, köztük Borsóval, az egyéves nagylánnyal :)

Merthogy van ám nekünk kiscicahámunk is, nehogy cicalányunk megpattanjon. Hozzá kell tenni, a fű számára egészen új élmény, amiből lehetőleg inkább nem kér, sőt, ha teheti, inkább bent alszik a hordozójában :)
Ja, és egyelőre azért a gyerkőc elől még bújik egy kicsit, de reményeink szerint jó barátnők lesznek ;)

Kamasz cica

Óriási hír van, Rosénk messzemenően kifinomult divatérzékkel bír:

És ha még azt is elmondom, hogy ezen kívül szívesen rágcsálja a NafNaf táskámat és övemet is, mivel mindkettő bőr, nyilván sokat javít az állagukon...
Mostanság Ciculi szolgáltatja a témát, semmi kétség, de ez így van, nem fogom letagani :) Azért azt mókás figyelni, hogy ahogy rácuppanok valamire, úgy alakul a blog is ideiglenesen kicsit tematikussá: ha varrok, anyagokat, párnákat, takarókat posztolgatok, ha cica kerül a házhoz, vele kapcsolatban írok le mindent :)

De Roséval kapcsolatban tudatosan jegyzem fel az infókat, mi van, ha elfelejtem mindezt? Honnan tudhatnám, mikor voltunk itt vagy éppen ott vele? Mint most például állatorvosnál, megint, és először az életben végre oltáson :) Nagyon büszke cicamama lehetek, mert a kisállat tökéletes nyugalommal, és teljes csendben viselte a szurit. Súlymérésnél nyafogott kettőt, de biztos nem úgy fogta a néni, ahogy mi szoktuk... A hír, hogy a kislány ismét hízott, most szerdán, tehát 9 hetesen és egy naposan 1,1 kg volt. Azaz nagyon esélyes, hogy mára megduplázta azt a súlyt, amivel 4 hete hozzánk került. Tudom, hogy a cicák gyorsan fejlődnek, nőnek, de ez hihetetlen, erre nem számítottam. Mármint minden nap látom, és nem tűnik fel a méretváltozás, csak a növekedés bizonyos aspektusai (pocakméret, hosszúság), méginkább az, hogy ügyesedik: ahogy már nem a kanapé oldalára ugrik fel, hogy aztán a karmaival húzza fel magát, hanem már egészen konkrétan az ülőfelületre landol, méghozzá felülről. A székre sem a kaparó-asztallábakon mászik fel, hanem felugrik. És sajnos az asztalra is továbblépked, amit próbálunk módszeresen tiltani. Persze elég nehéz úgy, hogy a nap világos felében dolgozunk, a sötét felében alszunk, és ő saját belátása szerint dönt a szabad-nem szabad kérdéskörben.

Visszatérve az oltás témára érdekesség, hogy az oltási könyvébe (nem tudom, így hívják-e, de a kis füzetre gondolok, ahova az oltást is bejegyezték, beragasztották a vakcina matricáját, feljegyezték az adatait) azt jegyezték be, hogy blanco-rubio, azaz fehér-szőke :) Vagyis nem meglepő, hogy állatorvos néni mindig értetlenül néz, amikor azt mondom, a neve Rosé, mint a bor. Egyrészt a rozé itt rosado, a vörös cicát meg szőkének mondják. Teszem hozzá, otthon is sokan sárga cicának mondják a vöröset, nekem mégis csak vörös marad :)

Tudom, hogy már íram, de akkor is megint meglepett, hogy itt nem kötelező a veszettség elleni oltás. Na nem mintha életem során egyetlen macska veszettség elleni oltásánál is asszisztáltam volna, sőt akármilyen oltásánál... Csak ugye ha egy pórázon sétáltatott kutyát kötelező ellene beoltatni, mert az utcán összeszedheti, akkor vajon a macska (na nem a kizárólag szobacica) talán méginkább veszélyeztetett, nem? Ez volt az én logikám, de ki tudja? Apropó, azt nem kérdeztem meg, hogy kutyát sem kell-e... Na mindegy, a lényeg, hogy Katalónia hivatalosan veszettségmentes, de oltatni kell a cicát, ha kiutazunk vele az országból. Erre Rosénknak vajmi kevés esélye van egy jó ideig, úgyhogy most egyelőre nem terheljük vele a pici szervezetét, max én leszek ugyanolyan veszett, mint ő: megrágcsálom az összes pléd csücskét, felugrálok a falra, és retteghet tőlem minden cipőfűző. Csak nem lesz baj!

Oltás után picikém "anyás" volt, egy szokásos estéhez képest módfelett sokat aludt az ölemben, majd pár órával később az kezdett furcsa lenni, hogy fájlalja az olalát, ahova az injekciót kapta, illetve azon a helyen egy vélt vagy valós púp is megjelent. Szerintem ott volt, és érintésre felnyávogott, és egyáltalán nem feküdt rá. Pánikomban lázmérőt ragadtam, és a "hátsó hóna alá" téve én bizony megmértem a lázát. Fogalmam sincs, hogy kellett volna, de a lába és a hasa között 38,6 fok meleg volt, ami teljesen normálisnak számít macsekéknál, szóval kicsit megnyugodtam. Főképp amikor lefekvésidőre felébredt, és ismét olyan kis rossz lett, mint szokott.

Ez a kaland nem is volt tehát kaland, de nem az a kaland, amit akként élünk meg? Az én szűrőmön keresztül ez tök izgis volt.

Amúgy cicácska továbbra is elkényeztetett kisasszony, mindketten keressük a kegyeit: amikor játszana, egyszerre vagyunk a játszótér, a pajtás, és a játék áldozata, amikor simi kell, abban is partnerek vagyunk, ha kakis fenékkel távozik a macskavécéből, egyikünk mindig előkap egy nedves törlőkendőt/vattát, hogy a lehető legkevesebb szennyeződéssel járjon az élet. Vannak már közös játékaink, Bali a kezes játék alanya és tárgya, azt csak ők ketten tudják tökéletesen előadni: igazából ez a támadó pozícióban álló, valóban nagyon félelmetes kéz letámadására, a félelem támadással törénő lelpezésére irányul, ahogy próbálgatjuk megfejteni. Apropó, erről van videóm is, majd megpróbálom ide feltölteni:

Ehhez képest velem a minden lyukba beleférő kisegeret játsza nagy sikerrel, valamin én vagyok ugye az, akivel úgy általában mindent meg szabad csinálni.

Nagyon jópofi!

8 hetes kiscicánk

Rosé ma 8 hetes! Szülinapja van :) Amikor elhoztuk az eredeti anyukájától, a doktornéni szerint még túl kicsi volt bármilyen kezeléshez/szurihoz, egyáltalán a macskáknál szokásos beavakozásokhoz, így a mai napot kellett megvárni az első igazibb állatorvosos kalandhoz. Ma este mentünk is, együtt várakoztunk vagy 6-8 kutyussal és egy másik cicával, nagy élmény volt, főleg a szabályosan röfögős bulldoggal. Aztán jött a mérlegelés, ahol is kiderült, hogy a konyhai mérlegünk nem hazudik, Rosé cica valóban 0,95 kg, ami 2,5 hét alatt bizony 30 dkg hízást jelent. Doktornéni szerint ez így rendben is van, még nem túlsúlyos, felesleges aggódni (merhogy én közben megriadtam ettől a súlygyarapodástól), de megint megmutatta a babahájat, ami kapcsán párhuzamot vont a cica-poci alsó harmadában található hurkácskák, és a körte alkatú hölgyek idomai között :D Nagyon jópofi!

Aztán jól nem kapott most sem szurit, mert előbb a féregtelenítés: 3 napon keresztül (napi 1x) egy pasztát kell a szájába nyomnunk, és a negyedik napon akár jöhet is a böki. Szóval akkor jövő hét elején esünk túl ezen.

Meglepetéssel hallgattam, hogy itt idén nem kötelező a veszettség elleni oltás, mert tavaly óta egyetlen esetről sem szereztek tudomást, Katalónia veszettségmentes, csak ha kiutaztatjuk innen, akkor kötelező. Van itt ilyen kombinált oltás, szerintem az lesz neki, de meghallgatjuk a doki nénit is, mert csak jobban tudja, hogy egy más cicákkal nem találkozó kiscicára mi lehet veszélyes és mi nem.

Amúgy a cicc közben még jobban a szívünkhöz nőtt, és bár tegnap már volt egy éjszakánk, amikor kizártuk a hálószobánkból, nem is tudom, hogy élhetnénk nélküle. Olyan kis aranyos, okos és önálló, mégis néha cicababás, és mindig zabálnivaló. Egyértelműen tudja, mikor hívjuk, bár ugye az adott hangulatától függ, hogy odafigyel-e. Vannak bevett játékaink (mármint a játékra, mint cselekvésre gondolok), vannak szokásai, amikről még érdemes volna lenevelni, és biztos lesznek olyanok is, amikről még nem is tudunk. Izgulok pl. hogy mit fog szólni az új lakáshoz, és hogy tartjuk majd távol az erkély öngyilkosságra alkalmas szegleteitől. Remélem, hogy nagyon okos lesz abban is, mert amilyen gyors, megfogni úgysem lenne esélyünk. Szerencsére az állatboltokban kapható mindenféle macsekháló például, talán az lesz a megoldás, hogy még ha akarja se tudja levetni magát a mélybe.

Jajj, nagyon szeretjük ezt a kis picicicát!

Ami közben kimaradt...

Kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy azóta sem kerítettem sort a kimaradt beszámolók pótlására, ezért csak gyorsan a legfontosabbak:

Április utolsó hetében Éviék látogattak meg bennünket, ezúttal nem csak Matyit, a nagyfiút, hanem Annát, a kislányukat is magukkal hozva. Szerintem megint sikerült jó benyomásokat szerezni a városról, bár ezúttal már közel sem tudtam annyira ellátni a vendéglátói feladataimat. Amikor előzőleg voltak nálunk, bizony még nem dolgoztam, és körbekalauzolhattam őket a városon, míg most nemhogy csak dolgoztam, de hónapzárás lévén alig voltam itthon :(

Azért az egyetlen hétvégi napnak és május 1-jének köszönhetően kicsit mégiscsak együtt lehettünk, remélem, nincs harag, hogy csak annyit. Ahogy elmesélték, azért most is sikerült bejárni a belváros és a Güell Park (immár valóban fizetős részben, ez szívás) környékét, a partunkat és a környékünket, velünk pedig a Montjuïc meghódítása volt a program.

Néhány kép a készletemből :)

 Matyi és az elmaradhatatlan pescadito frito :)

 Játszótér,

 ugribugri a parton

 Supermario

 Telefericezés a Montjuicre

 Bubizás

A látogatás végén Éviékkel együtt utaztunk haza, és kiélveztük anyáink igazi, cuccos húsleveseit, túrógombócait, és válogatott finomságait, a család szeretetét, és lopva pár barát társaságát is. Ezúttal 8-9 napot töltöttünk otthon, megosztva az időt Pécs, Eger és Budapest között, de még ez az idő is elégtelennek bizonyult... Bizonyos szempontból visszasírom azokat az időket, amikor munkanélküliként rá-ráhúztam egy hetet a hazautazós alkalmakra. Kicsit jobban belefértek a dolgok, és főként az emberek. Van olyan barátnőm, akivel 2,5 éve nem sikerül találkoznom (nyilván minden időzítés kérdése, de egész egyszerűen nem lehet jól időzíteni).

Azért az unokaöcsis, -hugis bunkiépítés nagyon bejött, még jó, hogy az belefért az időkeretbe :)

  

Valamint Éviéknél az új kiscica keresése is :) A miénk szerencsére nem olyan szekrénymániás, vagy lehet, hogy ezen képessége még csak most kezd kifejlődni :)

Mióta visszajöttünk, itt váltakozott az "ősz", a tavasz, és végre beköszöntött a nyár is. Most jó itt, kezd igazi nyaralóidő lenni, és a nyár meghozta számunkra a következő nagy változást is: két nappal ezelőtt Balázs lefoglalózott egy új albérletet! Még nem igazán merem elhinni, szerződés ugye még nincs, így itt még nem mondtunk fel, de ha igaz, júliusban költözünk az új helyre. Lesz ott nekünk egy szobával több, a hosszú folyosónkkal kevesebb, egy fürdőkáddal több, és még a konyha is nagyobb, ami viszont a lényeg: lesz végre erkélyünk!!! Nem nagy, de itt ugye semmi nem volt, úgyhogy már nagyon kívántuk, főleg, hogy egy évet töltöttünk az effektív (eredmény szempontjából kevésbé effektív) lakáskereséssel. Sajnos a közvetlen környékünket el kell hagynunk, de ez is a Sant Marti nevű városrész/kerület (barrio) része, szóval azért nem messze. Tegnap elsétáltam onnan ide, és háztól házig kényelmes sétával fél óra. A partunktól is el kell köszönnünk, de lesz másik part, sőt kikötő a közelben, ráadásul a közvetlen szomszédunkban lesz a Parc de la Ciutadella, ami (annak ellenére, hogy egyetlen vendégünkkel sem volt idő még megnézni) az egyik legszebb és legnagyobb park a városban. De hát jut eszembe, írtam én már róla: ez az, aminek egy része park óriási sárkányos szökőkúttal, csónakázó tóval; a másik vége állatkert; és valahol a kettő között található a katalán parlament is :) Fricska a politikusoknak? Nem tudom, de jó lesz nekünk!

Ha valakit jobban is érdekel, ezen a térképen jelöltem a költözés adatait:

innen-ide

Balázs munkahelye még közelebb lesz, ami már szinte pofátlanság, de az enyém is könnyebben, gyorsabban megközelíthető onnan, hiszen a piros metró egyik megállója nagyon közel lesz, így egészen biztosan 1 óra alá csökken az odaút, csak egyszer kell átszállnom, még ha csak buszokkal szeretnék menni, akkor is rövidebb! Izgatottan várjuk! Én pláne, mert csak a hirdetést láttam, mivel csak ebédszünetben lehetett megnézni (még bent lakik az előző szerencsés), így csak Bali dönthetett. Mármint én mondtam, hogy ha neki megfelel, foglalja is le, mert a hirdetés alapján nekem nagyon tetszik.

Bútorzottan béreljük, a bútorok nem a legújabb divat szerintiek, sőt a hidegburklat sem, de úgyis az általunk betett dolgok teszik majd a mi álomlakásunkká :) Ez a tapasztalatunk, és ebben bízunk is. 

Hogy ne csak mindig a macska legyen...

Múlt hétvégén a parton döglésből felfelé sétálva, a Rambla de Poblenou-n, vagyis a "mi Ramblánkon" egyszercsak egy vonóshármassal/trió, mittudoménminekhívják találtuk szembe magunkat, és ehhez hasonló szépségeket játszottak:

Nagyon jót tett akkor rögtön a lelkemnek, és már akkor meg akartam osztani a videót, de Rosé elhozatala óta ismét túlterhelt a telefonom memóriája, a képeket áttenni a gépre, onnan a blogra... na ez ilyen lassan ment...

Olyan jó, hogy itt még a külvárosban is történnek ilyenek! Na nem mintha Pécsett a "NEVKÓ"-ban nem lennének rendezvények ugye, de ez azért így más.

Egyébként azn a hétvégén a cicajátékbolt felé menet a partról hallottunk meg valami naaagy koncertet, és mint kiderült egy laza kétszínpados szintipop-rendezvény záróhétvégéje zajlott éppen. Mondjuk oda eszembe nem jutott befizetni, de az is itt volt kint nálunk, szóval zajlik az élet errefelé is.

A cicagyerek első hete nálunk

Letudtuk az első hetet együtt a mi kis tüneményes cicalányunkkal, és hát egy élmény volt. Az első hétvége ismerkedés, helyhez és kézhez valamint hasamon és ölemben alváshoz szoktatással, és némi játékkal telt.

Rosé ügyesen használta a cicaWC-t, bár a kezdetektől fogva mindmáig úgy érezzük, ha nem hívjuk az illemhelyre, nem is bonyolítaná a folyóügyeit. Vasárnap este bizakodással voltunk, hiszen minden alkalommal beletalált a megfelelő helyre, még ha a cicaWC tetejét le is szereltük, hogy hasonlítson a korábban általa már használthoz. Aztán hétfőn reggel is odakaksizott, de a következő percben már a fürdőszoba szőnyegre pisilt. No még ilyet?! De balesetek ugye előfordulnak; cicát a WC-be, fürdőszoba szőnyeget a mosógépbe, aztán induljon a nap! Majd kedden reggel cicakaki ismét a macsek-klóba, egy perc múlva pisi a kanapé egyik díszpárnájára (véletlenül az én és egyben Rosé egyik kedvencére). OK, baleset, sebaj, macsekot az illemhelyre, párnát, huzatot a mosómasába, és induljon a nap! Amúgy mindkét nap probléma- és balesetmentesen folytatódott. Balázs volt olyan áldozatkész cicapapa, hogy ebédszünetben hazaugrott egy vizitre, és meggyőződött róla, hogy nem dőlt össze a ház, cicc is él, minden oké.

Szerda és csütörtök idill (leszámítva persze, hogy addigra valamennyi testrészem tele lett apró pici karmolás- és harapásnyomokkal, ami bocsánatos bűn, ugyanis játék és szeretgetés közben szereztem valamennyit), csak péntek reggelre tartogatott nekem egy kis szívatást: cicakaki a cicaWC-be, majd játék az amúgy tiltott zónának számító ágyunkon, amit balga módon arra az időre elnéztem neki, amíg a ruhákat hajtogattam. Nem kellett volna, egy óvatlan pillanatban elpisilte magát a kedves, csak hogy a 220x220 cm-es takarónkat tömködhessem bele a mosógépbe, míg őt újfent a cicaWC-re raktam...

Csak az az idegesítő a dologban, hogy mindegyik félre sikerült alkalom előtt odakirándultunk vele az illemhelyre, és úgy lőtt ki onnan, mintha csak kínoznánk ott őt. Hát... ez vele jár. De hogy mivel is? Hát azzal a kis szeretet-szőrgomolyaggal, ami a cica maga; a reggeli és esti simulásokkal; a hosszú ideig tartó, fáradhatatlan drombolásokkal, a játékos estékkel. Szóval azért ez megéri ám, főleg úgy, hogy tudjuk, minden nappal okosodik a kicsike :)

Búcsúként egy játéks videó:

(azóta beszereztünk egy pálcán lógó egérkét is, ami nagyon jó vásárnak bizonyult :))

Ja és a referenciaadatok:

Rosé egy héttel az ideköltözése után 780 g (a konyhai mérleg megbízhatóságával számolva), tehát 130 g-ot hízott a kis pocakos :D