Amikor kiköltöztünk, nagy vonalakban úgy határoztunk, hogy amíg külföldön élünk, igyekszünk viszonylag gyakran hazalátogatni, 3-6 havonta rövidebb időre hazautazni, de a lehetőségekhez, céljainkhoz, munkahelyi körülményekhez képest, és kizárólag kényelmesen, sose kényszerből szeretnénk azért Spanyolországot megismerni, és az innen közelebb lévő/olcsóbban megközelíthető más európai utazásálmainkat is megvalósítani. Nagyjából másfél éve megegyeztünk Balázzsal, hogy ha a tél meg is marad az ünnepek miatt hazautazási célnak, nyáron pedig jellemzően minket látogatnak meg gyakrabban barátok, családtagok, azért tavasszal és ősszel "tanulmányi" kirándulásokat fogunk tenni a magunk okulására és szórakoztatására. Így utaztunk rögtön akkor, az elhatározás melegében Párizsba, tavaly áprilisban Sevillába, és ősszel mentünk volna ugye Északra. Utóbbit átütemeztük (még most sem tudni mikorra :)), de most jött az ötlet, és gyors elhatározás, április elején utazunk Rómába!
Róma, ó Róma... Akkor még nem blogoltam, de 2006. szeptemberében legalább ennyire izgatott voltam! Akkor a Lányokkal határoztuk el magunkat, és vágtunk bele négyen egy ötnapos, de egy életre emlékezetes kalandba! Azelőtt még sose repültem, és ott (vagy lehet, hogy már közvetlenül előtte Prágában?? Ez kérdéses, de mindenképpen akkortájt) kezdtük el együtt módszeresen irtani az "én még sosem" kezdetű frázisokat :) Mennyi emlék! És Róma! Óriási élmény! Arra készülve vettem meg annak idején az első digitális fényképezőmet, aki ezek szerint idén 8 éves lesz, és - bár majdnem annyira kötődöm hozzá érzelmileg, mint Laptopkához - ezzel el is érte azt a kort, amikor szükségessé válik a lecserélése. Na persze, ha nem láttam volna azt a helyes halványrózsaszín-metál, kicsi, ám okoska Canont a céges webáruház oldalán oly nagy kedvezménnyel, simán hagynám, hogy első és eddig egyetlen digitális fényképezőm egyetlenemként érje el a 10 éves kort...
Szóval Róma, véletlenül a szülinapomat is ott töltjük! Olyan szuper, úgy várom, hogy Balázsnak is a szíve csücskévé tegyem azt a történelemtől és hihetetlen hangulattól pezsgő várost, ahol minden más helynél nagyobb létjogosultsága van egy Vespa robogónak, a pizzaevésnek, a lattéknak, a gladiátorimitátoroknak és számomra a "besenyők" emlegetésének :) :D ;) (jelentkezzen, aki vette az utóbbit!). És persze szükséges is visszamenni oda, hiszen annak idején felkészülésként (hiszen oda nem lehet felkészületlenül menni) sokat forgatott útikönyvből, fotók alapján a spanyol lépcsőt szúrtam ki lehetséges kedvencnek, aminek a hangulatából viszont akkor kicsit elvett, hogy a lépcsősor tetején álló templom homlokzata felújítás alatt állt, és az állványzatot az építkezéseken szokásos zöld (zöld???) háló (volt háló?) borította, pedig annak idején még Audrey Hepburn is itt fagyizott a "vakációja" alatt - akkor bezzeg nem volt felújítás... (Amúgy ez rám elég jellemző, amikor Velencében voltunk Balival, akkor a sóhajok hídját újítgatták...) Talán majd most! Hmmmm...
És mennyit fordult azóta a Világ! Akkor mind a csajokkal mind a négyen szingliként utaztunk, a karrierünket egy éve építgettük Budapesten, ahová az egyetem végeztével a munka miatt kerültünk fel (na, ez alól Réka barátnőnk azért kivételt képez), és ahol hetente legalább egyszer (de inkább sokkal többször) összejöttünk, netán éjszakába nyúlóan buliztunk a másnapi munkanap ellenére (vagy éppen azért?). Talán nem túlzok, ha azt mondom, most mindannyiunk élete egészen más fázisban van.
Búcsúzóul pár emlékezős-inspirációs fénykép Laptopka D:\képek\2006.09.22-27. RÓMA mappájából:
Hogy maradhatott ennyire a felszín alatt, hogy olyan nagyon vissza akartam oda menni???
Hű, és ahogy most válogattam, eszembe jutott az a csodás, de borzasztó fárasztó utolsó nap, amikor a Bennet-lányokat megszégyenítően sok sétától szanaszét törte a lábam a szuperkényelmes cipőm, este az isteni vacsival és a szuperhelyi étterem a túláradóan kedves teljes személyzettel, akiknek azóta sem küldtük el a fényképet :D Hahaha! Emlékeztek, Lányok? :-) :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése