Nem tudok sok újdonságról beszámolni, nagybetűs hétköznapok, és nyugis hétvégék váltakoznak, és kiugró események nemigen történnek. Kezdünk reményt veszíteni, hogy valaha találunk egy helyes, cukierkélyes, jó lakást, így pl. erre a hétvégére nem is szerveztünk lakásnézést. Láttunk persze már jókat, de vagy a hely, vagy a benapozottság, máskor a hangulat, vagy a felszereltség nem meggyőző, szóval semmire nem szántuk el magunkat. Zajlik persze az élet, de olyan igazi élményekről majd csak az utazás után tudok beszámolni, ami nem is lesz már olyan nagyon messze, hiszen egy hét múlva ilyenkor már 24 órája Rómajárók leszünk :) Várom nagyon! Ennek örömére "Rózsika", a szuperszép, rózsaszínű fotómasinám kapott memóriát, nehogy véletlenül valamit törölnöm kelljen az utazás során. Nagyon durva micsoda memóriakártyák vannak ma már. Az új szerzemény "csak" 8 GB-os, abból sem választottam hipergyorsat, inkább az olcsóságra apelláltam, ha már amatőrként úgyse veszem észre közöttük a különbséget, de ennél kisebbet nem is árultak a FNAC-ban, a számomra legmeglepőbb a 64 gigás, illetve talán még nagyobb is volt. Na, aki olyat használ, annak sosem kell törölnie/cserélnie :) Na jó, biztosan kell, de nem egy 5napos kirándulás alatt.
Tudom, hogy azt írtam, nincs miről beszámolnom, és ényleg, de ha már elkezdtem, akkor jönnek a gondolatok, ha még annyira nem is világmegváltóak...
Ma rosszabb idő volt, pár napja lehült az idő, és ma még a nap sem sütött annyira. Bali elkezdett szerelni, és hiányoztak a "perecivós" csavarhúzók, szóval elmentünk venni párat. Na jó, preciziósat, ha muszáj...
És ha már ott jártunk, a pláza másik 2 emeletét is töviről hegyire bejártuk: véletlenül szembejött egy helyes felső, egy szép sál (sálmérgezésem van, és szerintem Bali egyszer ki fog vágni az összessel :D), és egy hiánypótló kistáska is. Eközben Bali bogarászott a csavarhúzók között, és bevásárolt holnapra 2 halacskát is, amiktől viszont őrülten félek, mert úgy láttam, nincs vágás a hasukon, azaz belezni kéne. Nade hogyan? Tudom, hogy erre is találok youtube videókat, de vajon akarom én??? Dehogy akarom. Remélem az éjszaka folyamán valahogy megoldódik ez a dilemma: mondjuk a halak döntenek úgy, hogy kibeleződnek maguktól, vagy netán reggel arra ébredek, hogy a vágás mégis ott volt azokon a doradakon. Merthogy ilyen nevű halacskát választott az én uram, ami az okos internet szerint magyarul aranydurbincs vagy tengeri keszeg névre hallgat. Ettünk már ilyet, és nagyon finom, az elkészítésétől nem is remegek nagyon, nade pucolni??? Eddig mindig sikerült ezt megúszni a piacos halakkal, legyen most is úgy!
Kajatéma, de másként: ma olasz étteremben ettünk, hogy melegítsünk Rómára. Én teljesen húsmenteset választottam, hiszen böjtölök, és sikerült is egy nagyon jó tésztát kifogni. Bali staeket kért sült zöldségekkel. Beszélgettünk, dicsértük a kaját, és egy óvatlan pillanatban elfogatam Balitól egy falat húst. És basszus le se esett akkor, csak vagy 10 perccel később, hogy most tettem tönkre hetek lemondását, és vágtam félbe a böjtömet... Pedig még rendelésénél is, meg amúgy máskor is mindig észben tartottam, csak pont akkor... Szóval valami válogatott gonoszsággal akartam megbüntetni magam, és hosszas mérlegelés (úgy 1 perc) után úgy határoztam, hogy akkor most Húsvétig se hús, se csoki! Nem mertem hozzácsapni, hogy semmilyen édességet nem eszek, mert az nem menne most, de nem eszek táblacsokit, szelet csokit, kocka csokit, gömbölyű csokit és háromszögcsokit sem. Kemény vagyok? Szerintem őrülten, és szinte semmi kétségem afelől, hogy a Húsvéti sonkát torma helyett idén csokiba fogom mártogatni. Na jó, szemernyi azért van. Vagy a másik lehetőség, hogy ezalatt kitalálom, hogy nem is szeretem a csokit, és megtanulok nélküle élni.
Hogy eltereljem a gondolataimat az új táskám képével búcsúzom, ami reményeim szerint méltó lesz arra, hogy átvegye kategóriájában elődje, a pár hete végleg kihajított Desigual táskám helyét (szegényke nagyon kopott már, pedig annyira én volt). Az új is színes, ráadásul szitakötősen színes:
búcsúkép a régi kopottról :
és a reménybeli előd (sokkal olcsóbb is volt, tiszta haszon):
közelebbről, hogy a szitakötők is látszanak (ó, mintha még az én piros szitakötőm is ott lenne ti. amit még 2011-ben fotóztam, és ami a blog fejlécében is szerepel):
Ja, és kedden levágattam a hajam, most ez vagyok én (a magyar sztárfodrász, Krisztián persze kicsit bogyorabbra szárította eredetileg, de nekem ennyire telik a kézügyetlenségemtől):
