Csak hogy ezt is megoszthassam végre...

A hazamenetelt arra is kihasználtam, hogy átadjak egy megkésett karácsonyi ajándékot a már eddig is nagyon hálás közönségnek bizonyult unokahugicámnak, Szofinak: ezúttal egy falvédő készült az ágya mögötti falra, és - amellett, hogy az inspirációt a szuperszép, frissen felfedezett boltból származó cicás anyag nyújtotta - igyekeztem kiegészítőként visszanyúlni azokhoz az anyagokhoz, amit az első patchwork-munkámhoz, Szofi takarójához használtam.

(A bolt, ahol a cicást vettem, egyébként azért óriási, mert gyönyörű - bizonyára elfogult vagyok a csodaszép anyagokkal szemben - és okos: olyan ötletük támadt, ami szerintem fantasztikus. Teleaggatták a kirakatot szebbnél szebb anyagokból varrt mackókkal, amiket el is adnak, de a lényeg, hogy bemész, kiválasztod az anyagokat, és ők abból megvarrják neked a teljesen egyedi mackót. Óriási!)

A "mű" (mármint az enyém, nem a mackók :)) az elképzeléstől a gyakorlati alkalmazásig:

Kigondoltam, hónapokkal később megtaláltam AZ anyagot, lerajzoltam,

cafatkákra vágtam egy halom, a takaróval harmonizáló anyagot, varrogatás közben szigorúan Juanest hallgattam, hogy kellően latinos, érzelmes, pörgős, feldobott is maradjak ;)

 elképzeltem, a cicák miként fognak vigyázni a kicsi lányra, és hogy mennyi mesét, történetet lehet majd róluk költeni (nekem is voltak kedvenc mintáim, figuráim, amikre azóta is szívesen gondolok)

 Balit élő bemutatóállványként használtam, hogy elkészülhessen a fotó a kész munkáról,

elröptettem Barcelonából Budapestre, hazavonatoztattam Pécsre, "Isti papával" lécet faragtattam bele, és felfúrattam a falra, hogy aztán a Kisasszony kifejezze a tetszését, amiért az egész naaaagyonis megérte! :)

 ...miközben a Bátyus is vigyorgott (szigorúan az ő falvédője előtt), mint a jóllakott elsős nagyfiúk ;)