Ranglétra :)

Itt az ideje a második ledolgozott hét mérlegének, nem is késlekedem vele:

Korán kell kelni, kivéve ha Bali, az uram úgy dönt, elvisz mocival, akkor ugyanis húsz perc alatt beérek a munkahelyemre, míg 2 metróval és 1 busszal mindez kicsit több, mint egy óra. Ennek is van ugyan előnye, mert ismét elkezdtem olvasni, ahogy régen a villamoson tettem. Szóval nem igazán bánom.

Megtaláltam a céges automatában a 35 centes kávét, ami még elég híg és "tejes" ahhoz, hogy meg tudjam inni, ez napi 40-80 cent spórolást jelent :) Igazán boldoggá tesz. Ja, és a pénzes kávé ürmében az öröm, hogy elhasználhatom a felgyülemlett 5 centes készletemet! Nagggggyon menő!

Áthelyezésemnek (a német csapatból a svájciba ugyebár) köszönhetően úgy száguldozom felfelé a ranglétrán, hogy arra kell csak odafigyelnem, nehogy orra bukjak a nagy igyekezetben, ugyanis azon felül, hogy az engem tréningelő lányzó elmegy egy másik csoportba, tegnaptól a másik senior csapattag is feladta a harcot - ő szülni megy. Mondta ugyan előre, hogy nem szeretne sokáig dolgozni a hasára tekintettel, de annyira hangsúlyozta, hogy ő a tréningelő lány elmenetele után is itt lesz, és válaszol a kérdéseimre, hogy én naívan feltételeztem, legalább egy hónapot dolgozhatunk így együtt, mielőtt új csapattaggal bővül a kör. Azaz épp hogy nem bővül, hanem most leszünk (a bővítésig) kevesebben a mi kis svájci (-magyar) csapatunkban. Három fő helyett kettő dolgozik majd, mindketten újak vagyunk a saját pozíciónkban. Well... Erre mondta az anyukám, hogy ennél nehezebb helyzeteket is kellett már kezelnem? Hm? Majd megoldjuk, nem pánikolok. Azaz csak annyiban, hogy ma este elkezdtem rendszerezni a tréningem alatt összemacskakapart jegyzeteimet, hogy legalább annyit tudjak majd, hova nyúljak, ha egyedül kell mindent csinálni...

A tréningem remek, a csapatból távozó lengyel lány a kalauzom, és tényleg ügyes, tényleg csak rám koncentrál. Annyira, hogy a tréningem alatt a csapat egyetlen igazán dolgozó tagja totál elhalmozódott, szegény. Ő a magyar lány, Edina, aki egyébként fiatal, kedves, és sokat biztat, hogy ne érezzem magam olyan gyogyósnak, mert állítólag mindenki ennyit kérdez, mikor elkezdi ezt a munkát. Ezt azért nem hiszem el, de én az a biztosra menős fajta vagyok: ha megkérdezem, elmondják, jegyzetelek, már fél siker. Szóval amíg lehet, kérdezek, aztán majd lesz, ahogy lesz!

Érzem, hogy tágul megint a fejem: ott az SAP, amit sosem használtam, most pedig a support pozícióban használatoson kívül a következő szint funkcióit is próbálják a fejembe szuszakolni; és ott az excel is, amit ugyan használtam, de a jogászok inkább a word-használatukról híresek, semmint a táblázatkezelésről, úgyhogy amikor párhuzamosan 15-20 excel sheeten dolgozom, akkor rendesen meghazudtolom korábbi önmagamat! :)

Nagyon durva, hogy a héten elhangzott a számból - külföldiül ugyan, de tagadhatatlanul és őszintén -, hogy "azt a számlát már lekönyveltem"! És valóban, és azóta már nem is egyet. Nem csak validátorként, de immáron manuálisan is könyveltem, a céges szakzsargon szerint MIRO-val, amit a spanyolosabb ajkúak fonetikusan, az "angolszászabbajkúak" pedig "májró"-ként ejtenek, és valójában az SAP egyik jelentős bugyrát jelenti. Szóval könyveltem! Remélem, nem sok rokon, barát és ismerős kezéből esett most ki veszélyes szóró-vágóeszköz, igazán nem akartam riadalmat okozni :D

Annyi számot látok nap mint nap, hogy lassan elhiszem, hogy ezek bizony tényleg a barátaim!

Teszteltem a céges étkezés lehetséges variációit: ettem a kantinban (mikrókkal, tányérokkal, evőszközzel felszerelt helyiség, ahol a kollégák ismeretlen elvek szerint rendeződve ülnek), ettem a legközelebbi étteremben, és ettem egy kicsit távolabbi helyen. Egy alkalommal a közeli bárból elvitelre kértem a kaját, és bevittem a kantinba, ami szintén bevett szokás itt; egy alkalommal pedig - szégyen és gyalázat, tudom - a cégnél kihelyezett automatából vettem egy háromszög szendvicset, és az épület körül sétálva fogyasztottam. Igazából elég igénytelen kis lény vagyok, úgyhogy egyszer-egyszer még ez is meg fogja tenni, ha rászorulok.

A hideg-melegvíz automatának továbbra is csak a hideg verzióját aknázom ki, mert most még megosztom az asztalomat a tréninget tartó lánnyal, és addig nem szeretném telepakolni a fiókokat teafilterekkel stb, szóval ez még a jövő zenéje...

Bevallom, a házitündérkedésben romlottam, ezt már ennyi idő után is látni, de az eheti lustaságom leplezhetem: nem azért nem porszívóztam, mert lusta vagyok, hanem a részleges áram nélküliségünknek köszönhetően. Szerda este egy ártatlan villanykapcsoláskor ugyanis lecsapódott a biztosítékunk, és ugyan a konnektorok áramellátását Bali vissza tudta szerezni, a plafonba szerelt lámpákba csak a ma este érkezett villanyszerelő tudta visszalehelni a lelket. Ezúton is Isten áldja Xavit, a lakás tulajdonosát, aki vita nélkül állta a költségeket. És Isten Áldja Balit, aki egy nap késéssel ugyan, de megoldotta, hogy ne kelljen többször hideg vízzel zuhanyoznom :) Merthogy a villanyon kívül még a cirkót is kivontuk a forgalomból eredetileg... Szóval a sötét miatt nem tudtam takarítani :D

Visszatérve a munkahelyre: hozzá kell szoknom még, de szerintem jó lesz nekem! Kedvesek az emberek, normálisak a munkakörülmények, kieshet a kezemből a ceruza a munkaidő végével (főleg ha már be is leszek tanulva), a fizetés sem rossz, elfoglalom magam.

Alapvetően elégedett vagyok! Ezen a helyen sokan panaszkodnak arra, hogy uncsi a munka. Hát nekem eddig egy kicsi unalom sem jutott, mert ha éppen nem tudtak mondjuk velem foglalkozni, és az agy nélkül végezhető munkafolyamat is elfogyott, akkor mindig valaki megszólított, és véletlenül sem azon a nyelven, amin az előző emberrel folytattam a beszélgetést. Folyamatos agymunka ez még nekem, ha csak a nyelvek közötti váltásra gondolok is, de nem bánom, ha fejlődik a spanyolom is, az meg külön öröm! Feltehetőleg nem mindig lesz ilyen izgis, de most még minden kattintásomra oda kell figyelnem. Hogy ezt nyomatékosítsam, elárulom, hogy minden felhasználó nevemben és/vagy jelszavamban van legalább egy, de inkább kettő sz-betű, ami azért izgis, mert - a nevemet tekintve nem meglepő módon - ezt a betűkombinációt általában (kvázi) vakon szoktam begépelni. Na már most a cégnél nem magyar billentyűzet van, nyilvánvalóan, ami egyben azt is jelenti, hogy az és az y betűk előszeretettel járatják velem a bolondomat :) :D Ez sem akkora gond, csak figyelnem kell, mert a kedves informatikus fiú csendben megsúgta, hogy nem ciki, hogy mindig csak másodszorra sikerül belépnem, csak igyelezzek többször nem rontani, mert harmadjára a rendszer kizár. Hát... majd igyekezni fogok!

Hát ez van srácok!