Ennek a bejegyzésnek más címet én naggggyon más tartalmat szántam...
Petiék (a bátyámék 2 gyerkőccel) látogatását (legalábbis érkezését) kellene leírnom, és teljes feltöltődésemről hírt adnom, de ami történt, arra egyrészt nem számított egyikünk sem, másrészt alapjaiban változtatta meg a nyaralás hangulatát: ma, a harmadik itt töltött napjukon Petitől ellopták a pénztárcáját a metrón. Természetesen pénzzel és iratokkal (szerencsére csak az övével, a család többi tagjáé máshol volt) és bankkártyákkal együtt. Mélységesen dühítő és elszomorító... Ráadásul az eset után a metró egyik munkatársa jól elirányított minket egy távoli rendőrségre, majd onnan át máshová, megint máshová, és kb. másfél óra metrózás és séta után ugyanott kötöttünk ki, ahonnan elindultunk, mire végre - hosszú várakozás és nyelvi nehézségek árán - végre a 3féle rendőrség közül a megfelelő felvett egy jegyzőkönyvet, amivel majd a konzulátusra kell mennünk ideiglenes útlevélért, majd - gondolom - a biztosítóhoz is, és még ki tudja hány helyre...
Istenem...
Mindezt a két picivel...
Most ott tartunk, hogy egy halvány remény van arra, hogy a zsebes a pénz kivétele után eldobja a tárcát, és ha vki megtalálja, leadja a metrónál, akkor talán visszakerülnek hozzánk a dolgok, de ez elég halvány... A rendőrségi bejelentés ideje alatt én visszamentem oda, ahol történt, beszéltem egy biztonságis emberrel, az irodán is megkérdeztem, sőt átnéztem a kukákat (itt köszönöm meg annak, aki kitalálta, hogy ne vödrökben gyűjtsék a szemetet, hanem átlátszó nylonzsákokban), és beszéltem a takarítónénivel is...
Tudom, hogy erről senki sem tehet, de szörnyű rosszul érzem magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése