Tegnap/ma - ezt sosem tudjuk eldönteni - ismertük meg egymást Balázzsal pont 5 éve. Közösen úgy fogalmaztunk, hogy ez még gombócból sem sok, ezért fogtuk magunkat, és végre tényleg ellátogattunk a Port Olimpic kikötő éttermeihez. Eddig is többször akartunk ott vacsizni, de egy sima estevalkalmával talán mégse, máskor meg mindig közbejött valami, pedig olvastam és mondták is, hogy ott híresen jó halételek vannak.
Na, most alaposan kipróbáltuk, és nem kellett csalódni: ha lehet, még jobbnak bizonyult, mint amit elképzeltünk/remélni mentünk. Na jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy nem a legolcsóbb helyet választottuk, de ott a hely menüjét ettük (nem az a sima napimenü), és mind mértékre, mind ízletességre felülmúlta a vágyainkat. Az a helyzet, hogy elég későn kaptam észbe, hogy fényképezni kellene/kellett volna, így csak a főételem van meg :( De az biztos, hogy aki jó tapasokat és finom főételt akar egyszer enni, annak ezt ki kell próbálnia. Úgy kezdődött, hogy egymás után 5-6 féle tapastál jött ki kezdve a katalán kenyérrel (=paradicsommal bedörgölt, kicsit olivaolajas pirított/máskor nem pirírott kenyér), olivabogyival, picipulpóval (ennek a nevét nem jegyeztem meg, mert eddig nem ettem belőle igazán finomat, itt meg angol étlappal leptek meg, amit, nem értem, hogy lehet ez, de kevésbé szoktam érteni, mint a spanyolt), zöldpaprikával, sonka- és kolbásztállal, egy naaagy tál salátával rákocskákkal és parmezánnal (ez annyira meglepett az ízharmóniájával, hogy teljesen elaléltam tőle). Én ezen a ponton mondtam Balinak, hogy teljesen elteltem. És még ki sem mondtam, amikor az utolsó tapafalatkák, a sült fokhagymás rákocskák kiérkeztek. És ugye már kikértük a menünket, úgyhogy már meg sem lehetett állítani, jött a főétel, Balinak entrecot (ami valami steakféle), nekem a képen látható halacska, ami nem tudom, mivel érdemelte ki az angol nevét, amitől bűnfejnek kell hívni...
Nagyon fincsi volt mindkettőnké, szóval borítékolva volt (már jóval ezelőtt), hogy pukkadozva fogjuk elhgyni a színt, és még hátra volt a deszert... Itt mondjuk ejtettek egy hibát, Balinak egy választható másikat sikerült kihozni, de már belekóstolt, mikor megbizonyosodott erről, meg nem is vagyunk igazi reklamálósok (valójában, ha otthagyjuk, akkor sem lett volna semmi bajunk, úgy is pozitív élmények hadával lépünk haza). A süti közben csak úgy gratis kaptunk még egy tányérnyi egyéb süteményt, nem jöttünk rá, minek, és hogy ki bírja még azt is lenyomni... Ettem én már életemben rengeteg finomságot, és amúgy is általában élvezem az ízeket, de vagy a sokfélesége miatt, vagy a külön-külön is jó fogások harmóniája miatt, esetleg a fincsi bortól... azt hiszem ez maradandó gasztróélmény lesz a kis életkénkben :)
Az étteremből hazafelé meg is beszéltük a Balival, hogy ezért megérte lehúzni azt az öt évet együtt :D :) Ez is így van, de azért nem kell kétségbe esni, mi pontosan tudjuk, mekkora szerencsénk van egymással, mert bár látszólag csak végigbohóckodjuk az együtt töltött időt, együtt tesszük ezt, és megnyugtató, hogy együtt lehetünk ilyen dinnyék :) De a kajáért is megéri! ;)
Utána hazaandalogtunk a tengerparton, és néztük a szép teliholdat, amit talán a telefonnal lőtt kép nem ad vissza elég jól...
Nagyon jó kis este volt! De Bali, ha ezt olvasod, akkor szólok, hogy ha ilyen vacsikat tolunk, jövőre kétszer ekkorák leszünk :) De persze azt is együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése