Hétköznapi élmények, PicNici holnap

Azt vettem észre, hogy most megint egy kicsit nehezemre (nehezebbemre) esik leülni összeírni az élményeimet. Ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek élményeim, max. nem áll össze egy-egy szép bejegyzéssé, ezért posztolgatok városrészismertetőket angolul :)

Élményeim abszolut vannak, a héten volt múzeumlátogatás, nyugalom és izgalom, vacsorameghívás és kávévendégüllátás, háziintercambió és még egyebek.

A holnapi nap egy sitgesi piknik körül forog majd, izgatottan várom. Még ma estig az sem volt biztos, hogy tudunk menni, de végül úgy alakult, hogy eleget tudunk tenni Nini meghívásának, és részt veszünk a pikNikin.

Ez amolyan otthoni nyárbúcsúztató is lehetne, de nagyon reméljük (szerintem okkal), hogy itt még ez a dátum korántsem jelenti a nyaralóidőszak végét. Az idő most ugyan kicsit enyhült, tegnap egy esős nap enyhített a melegen és a pálmafák szomján. De nekünk még azért lesz pár vendégünk, aki számít a tenger csekkolására, nem csak vizuálisan :)

Hát ennyi, az ihlet ma sem ült a vállamra galamb formájában, szóval nem erőltetném...

Majd talán holnap--- holnapután--- vagy azután, hogy Ágiék ittnyaralása keretében újabb élményekkel gazdagodunk!

"Barátkozás" Spanyolországban

Nyugi, nyugi, nem lesz ez a téma olyan komoly, aki olvas, úgyis tudja, hogy vannak itteni ismerőseink/barátaink (ki hogy hívja ugye), ez a bejegyzés egy minőségi cseréről fog szólni.

Még egy kulcsszó: röviden!

Méghozzá arról a technikai újításról és egyben ideológiaváltásról, amit az egyik intercambiós (aki még mindig nem tudja kívülről: intercambio alatt a nyelvcserés csoport értendő) pajtásunk ajánlott, és amit nagyjából 10 perce alkalmazok; arról, hogy átváltottam a facebookom nyelvét spanyolra :)

Ezzel az apró lépéssel ugyanis egyfelől nem kevés manapság használatos és kifejezetten divatos kifejezést tanulhatok meg, úgy mint megosztás, hozzászól, kezdőlap stb.; másfelől van egy óriási folyománya: egy kattintással lett 252 barátom :D A facebook spanyol változata ugyanis - az angolhoz hasonlóan - az "ismerős" helyett a "barát" (amigo) kifejezést alkalmazza az ismerőseim nyilvántartására, ami ugyan nyilván képtelenség, másrészt viszont ez a különbség nagyban kifejezi a magyar és a spanyol mentalitásbeli különbséget.

(Talán) Nem arról van szó, hogy előbb befordult, a végletekig zárkózott avagy antiszociális lény lettem volna, de amióta itt vagyok, azóta tanulom a nyitottságot, a közvetlenséget és a barátságosságot az itt élőktől. Mert ez itt valahogy a pozitív életszemlétet kifejeződése, az optimizmus és a vidámság egyik megnyilvánulása. Mindig rácsodálkozom! (De erről talán már korábban írtam is...) Egész egyszerűen mindig van egy kedves szavuk egymáshoz az utcán összefutva is, mindig mosolygósak, és ha valakit megismernek, nagyon hamar barátnak is tekintik.

És itt csatolnék vissza az alapgondolathoz, mielőtt még megszegem a "röviden" szóval tett ígéretem: pszichésen kényszerítem magam arra, hogy - ha nem is osztom meg fűvel-fával a legbizalmasabb dolgaimat - igenis próbáljam kicsit közelebb engedni az embereket, talán akár barátnak is tekinteni az "amigoimat" :) Na ettől még nem leszek örök locsifecsi...

Haha, mondom ezt egy blogon, ami pont a bennem rejlő, írásbeli dumagépnek enged teret :D

Nade ha már mostanában többekkel szóba került ez a téme, csak kiírom magamból :)

A Poblenou-ról, azaz a mi városrészünkről angolul

Na nem mintha a javát nem tudnám vagy érezném (és élvezném) minden nap, de azért jó ilyen kedveseket olvasni a szűkebb  lakóhelyemről:

Metro: Bogatell, Llacuna, Poblenou, Selva de Mar Essential: Fiesta Mayor de Poblenou (September) Famous for: its own Rambla In three words: crop, comfortable, human scale

Away from the crowded centre, the Poble Nou district is wonderfully located, overlooking the sea. Quiet and increasingly full of youth initiatives, is it an excellent starting point for visiting the city and staying near to the most beautiful beaches of Barcelona.

HISTORY: What is now one of the quietest district of the city, only a century and a half ago it was called the Manchester of Catalonia, with the greatest concentration of industry of the whole autonomous community.

ATMOSPHERE: The air we breathe in Poble Nou is not really metropolitan. It is located close to the sea, with its own Ramblamoving the center of gravity and creates a new, dynamic and more intimate one. It is quite easy to feel at home, relax, enjoy the green spaces and beaches. The center of Barcelona is just 20 min away.

PLACES: The Rambla of Poble Nou is a tree-lined avenue with outdoor bars and restaurants: it has nothing to do with the noisy and touristy atmosphere of the Rambla in the Gothic area. Everything here has more the size of a village - kind of intimate. Walking around for a beer on a Sunday is not to be missed. The historic cemetery of Poblenou is the oldest in town: it has undergone several renovations and is now part of a tourist route with the cemetery of Montjuic. Finally, the great advantage of living in an apartment Poblenou Barcelona is that you are just 5 minutes away from two of the most beautiful beaches in the city: Bogatell and Mar Bella.

Könyvcsere-csopi

Olyan büszke vagyok magamra:

Létrehoztam egy könyvcsere csoportot a barcelonai magyaroknak a facebookon :) Na nem mintha ez eddig nehéz lett volna, vagy annyira eredeti ötlet lenne, hiszen - mint utólag kiderült - az egyik magyar étteremnek van ilyen "szolgáltatása" is, viszont tuti van rá igény, mert már én is csereberéltem korábban, és mások is űzik ezt a sportot. Ha meg van rá igény, miért nem csinálnánk rendesen? Hát megcsináltam, igaz, a technika még nem fejlődött ki (csak pontosan 10 órája létezik ugyanis), de a lényeg, hogy létezik és informatív :)

Volt már néhány pozitív visszajelzés is, aminek különösen örültem... Ebből a szempontból olyan vagyok, mint egy kisgyerek, csinálom, amit kell (mellesleg jelen esetben, amit hasznosnak is találok), aztán várom, hogy mások örüljenek :D

Ja, és ezen kívül is nagyon helpful vagyok, mert a kapcsolati tőkémet (hát már az is durva, hogy nekem olyanom is van!!!) igénybe véve talán segíthettem/segíthetek egy verseskötet magyarra fordíttatásában :) Ezúton is köszi a fordítóbarátok (nem szerztetesek) visszajelzéseit, mert már akkor is haladás ez, ha a végén esetleg mégsem lenne belőle semmi. Én azért remélem!

Szóval nagyon elöntött a jóérzés tegnap-ma, mert ha már (még) nem dolgozhatok, akkor legalább másban (nyilván apróságokban) hasznosnak érezhetem magam. Hasznos... Hát igen, minden viszonylagos... De én most akkor is örülök! :)

Egyébként pedig... bár ezt már lehet, hogy írtam korábban is??? Vagy csak gondoltam? Mindegy! Azt találtam ki a munkanélküliségemre vígaszul, hogy ez nem más, mint amit korábban akartam. Igen, mert még az egyetem alatt volt egy pont (biztos vagyok benne, hogy Anyu különösen jól emlékszik rá), amikor borzasztó fáradtnak éreztem magam, és majdnem sikerült elintéznem magamnak egy szabad évet. Akkor nagyon azt akartam. Úgy éreztem (21-22 évesen, ami azért, lássuk be, durva), hogy nagyon elfáradtam, belefáradtam abba, hogy mindig a suli volt a lényeg, azzal érveltem gondolatban (és sajnos ez ki is hallatszott a fejemből...), hogy mindig jó tanuló voltam, mindig kicsit magasabban volt a léc, mint ahogy kényelmes lett volna, sokan mások a gimi után eljátszhatták, hogy még nem tudják, mit akarnak az életben, én meg egyik padból a másikba ültem. Ami valljuk be, teljesen természetes, és most már tudom, hogy így volt ez a legjobb, és borzasztó hálás vagyok mindenki támogatásának, segítségének és unszolásának, amiért nem hagyták, hogy elengedjem azt a bizonyos félévet. (Pedig mit meg nem tettem érte...) Viszont maradt egy beteljesületlen kívánságom, az az egy év; a mégis sikerült félév után még kettő sikerült, aztán gyakorlatilag el sem kezdtem munkát keresni, amikor kopogtatott egy remek munkalehetőség, amiből 2,5 dolgos év után egy másik remek állás újabb 2,5 évig, majd végül egy az eddigieknél is kimerítőbb év egy harmadik remek helyen. Nem ironikusan mondom ezt, tényleg mindegyik munkahelyem remek volt a maga nemében, és tökéletesen biztos vagyok benne, hogy tapasztalatszerzés szempontjából jobban nem is választhattam volna. Viszont tény és való, hogy pihenés nem sok volt benne. Egészen tavaly november 17-ig, amikor felültünk arra a repcsire. Tele bizonytalansággal, és csak egy icipici örömmel afölött, hogy most egy ideig tuti nem nyitom meg word-fájlok százait naponta.

A cél - a kezdeti csak a nyelvtanulásra koncntrálás mellett ill. után - mielőbb munkát találni nekem is Barcelonában. És ez még mindig cél, és nem adom fel, de talán nem túlzottan ezoterikus, és nem rezignált, ha azt mondom, ez volt az az év, amit 2003. telén majdnem szabaddá tettem magamnak.

Újabb barátnőzés Barcelonában

Az elmúlt hetem nagyon mozgalmas volt! Szerencsére! Merthogy már-már kezdtem lemondani róla, hogy valaki tényleg meglátogat, Ágota jött, és körbe-keresztbe-kasul-szanaszét szeltük a várost nap mint nap :) Azt remélem, hogy ő is élvezte (élvezted?), és hogy máris vissza szeretne jönni többi kedves barátnénkkal :)

Amellett, hogy ismét láttam újdonságokat Barcelonából, kiemelném azt is, hogy mennyire jó érzés átbeszélgetni egy hetet. Mert bár nem arról van szó, hogy itt amúgy ne lenne kihez szólnom, azért mégis merőben más olyasvalakivel csevegni, akivel fél szavakból (és agyműködésem deformitásának köszönhetően esetenként totálisan felcserélt szavakból :)) is megértjük egymást.

A reggelek általában erősen belehajlottak a délelőttbe (ahogy egyébként az esték is az éjszakákba), de miután elindultunk, már semmi sem állíthatott meg bennünket. Megtapasztaltuk a forróság azon szintjét, amit személy szerint elég nehezen viselek, ám - talán mivel jó társaságban repül az idő - most meg sem kottyant: bejártuk a várost és a hegyet (a Mont Juicet és Montserratot is),felfedeztünk jópár remek reggeliző és ebédelő helyet (igen, a háziasszonyi teendőkben kifejezetten alulmaradtam az elmúlt héten, így a főzésben sem remekeltem),belefutottunk egy igazi meglepetés-utcabálba, teszteltük a Gracia fiestáját (az egyik kerületnek most zajlott a fiestája, ami véletlenül a leghíresebb), természetesen ittunk az Espit Chupitosban néhány minikoktélt, és hősiesen viseltük az eredményét :) Nem olyat, rossz az, aki rosszra gondol! :)

Nagyon szuper volt, és feltöltődtem! Sok ilyet még!...és akkor itt a helye egy nosztalgiaképnek több mint 6 évvel ezelőttről:

Várlak Benneteket, Lányok! (és egyben megállapítanám, hogy egy napot sem öregedtünk azóta :) Hahaha, még ha Ágotának annyit emlegettem is, hogy érzem a korom.)

SZILÁRD SZÜLINAPJA

Mint már oly sokszor emlegettem, van ennek a külföldi életnek egy óriási hátránya. Egy, de az óriási: a távolság, ami megnehezíti azt, hogy pl. az év jeles napjain ott legyek, ahol szeretnék...

Ezekben a napokban több ilyen is van, több családi ünnep, két esküvő, amelyeken nem lehetek ott, de amit az összes közül kiemelnék, az bizony a Világ legédesebb unokaöcsikéjének (és egyben keresztfiának) a szülinapja.

Mert van Pécsen egy egészen kivételes kis ürge, az én naaagy unokaöcsém, Szilárd, aki pontosan ma ünnepli a 6. szülinapját.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, SZILU!!!

Ami egyfelől hihetetlen, hiszen csak most született, emlékszem a napra, amit nemcsak én drukkoltam végig érte Budapesten, de a teljes iroda is! Másrészről ez a mai szülinap számomra egy ezidáig megoldatlan probléma okozója is, mert nem lehetek ott, és nem "gratulálhatom meg" személyesen! Mert bár ma semmit nem szeretnék jobban, mint átölelni azt a kis lurkót, aki annyi, de annyi gyönyörű pillanatot, és egyben rengeteg vidámságot okozott már nekem, én bizony itt ülök a Barcelonában, míg ő valószínűleg pécsi otthona összes négyzetméterét cikázza körbe, oda-vissza, és várja a bulit, amikor végre egy halom ajándék csomagolását tépheti cafatokra.

Egyszerűen csodálom ezt a kisfiút! Több okból, hiszen nagyon szép és nagyon okos is, amellet, hogy vagány, aki ismeri az azt is tudja, hogy őrült huncut és igen, valójában nagyon sokszor rosszcsont, amit persze egy ekkora sráctól el is vár az ember :) De legjobban azért csodálom, hogy olyan önzetlen szeretettel fordul az emberhez. Önző leszek: hozzám :) Mert egészen pici korától érzi, hogy a Pécs-Budapest távolság és a viszonylag ritka találkozások ellenére én is a családhoz tartozom; és nem hinném, hogy tudatosan, de minden egyes alkalommal igyekszik bepótolni a lemaradást velem. Amit én nagyon díjazok :) Mert igazából meglepő, ahogy rám tud hangolódni, és ahogy kiköveteli a figyelmemet, amikor találkozunk. Remélem, ezen az azóta jelentősen megnövekedett távolság és az ezzel együtt sajnos ritkuló találkozásaink sem változtatnak majd ezek után sem.

Száz szónak is egy a vége, nagyon szeretem a keresztfiamat, és nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott a mai buliján :( Mert míg a család felnőtt tagjai és az összes barát megérti, hogy még a különleges alkalmakkor is bizony le kell mondaniuk a társaságunkról, addig egy kisgyerek ugyan hogyan értse meg azt, hogy a keresztannya még a szülinapjára sem tolja haza a képét, és nem akkor ad ajándékot sem, amikor annak a rendes ideje volna???

Szilárd és családja ugyan szeptemberben meglátogat minket Barcelonában (igen, a kis vagány felül a repülőre!!!), de ezt a köszöntés témát addig azért mindenképpen meg kell oldanom...

Balázzsal együtt boldog szülinapot, sok vidámságot, rengeteg ajándékot, jó szülinapi bulit kívánok Szilunak!

A mai séta

...és ha már úgyis szó esett róla, hogy alkalomadtán ma is előkapom az éppen nálam lévő fényképező alkalmatosságot, most bizonyítok! Ma épp csak telefon volt nálam, de a sonyericson márka megnyert magának, és gyakran a blogot is a mobillal elkapott pillanatokkal táplálom...

Szóval ma (ma ismét) egy újság után kutattam, amit haza kell juttatnunk valakinek, és ami állítólag itt kint borzasztó ismert, és minden nagyobb újságosnál van... Hát... Szilvi az elmúlt 2 hétben folyamatos jókedv tárgya volt az újságárusoknál, ugyanis a híreszteléssel szemben nem ismert lapról/katalógusról van szó, tegnap találkoztam az első emberrel, aki már hallott róla, és nekem már ez is elég volt a sok visszakérdés, értetlenkedés és viccelődés után... Ugyanis a lap neve láncot jelent spanyolul, így sokan azt gondolták, hogy nyaklánc/ékszerkatalógust akarok, mások egész egyszerűen csak közölték, hogy "¿queeee?", vagy csak annyit mondtak, hogy soha nem hallottak ilyenről. Aztán ma, kb. a 25. újságárusnál kincsre leltem, és végre megvehettem azt a bizonyos újságot :) Ha valaki ez után spanyol nyelvű lapot szeretne magának beszereztetni, az lesz szíves Cosmora, Vouge-ra, El Paisra és a hasonlóan elterjedt, az "El periodico" feliratú árusoknál is fellelhető cikkben gondolkodni, mert ez a hajsza elég alázós volt!

De nem is ez a fontos, hanem hogy a keresés során betévedtem pár könyvesboltba is (na azért ilyen már történt velem az életem során, és önmagában még ez sem akkora cucc), ahol ezt a másik kincset találtam :)Tudtam én, mert mondták, és olvastam is, hogy elég felkapott lett Márai a spanyolajkú piacokon, de így direktben még nem futottunk össze :) Más alkalommal találtam spanyol-magyar kisszótárt is, és már azon is elképedtem. Legközelebb mélyebben tanulmányozom majd a témát, mert ez már tavaly LA-ben is tetszett: beleolvasni egy külföldi útikönyvbe Magyarországról... Az amcsik csekély emlékezetem szerint többek között kiemelték, hogy a magyar nagyon büszke nép, a kalauztól elkezdve a tisztviselőig mindenki büszkén viseli az uniformisát :) Ezen amúgy nyilván jót derültem, mert ezt max. egy flipfloppacskeres, atlétás amcsi szörfös tartja olyan lényegesnek, hogy a magyar nép büszkeségét jellemezze ezzel. De tetszett azért. Majd megnézem, mit gondolnak rólunk a spanyolok...

Az újság utáni hajsza közben beékeltem egy pihenőt a már szeptemberben tüzetesen tanulmányozott Joan Miró parkban (nem ott, ahol a múzeum van - mondom ezt a már BCN-t alaposan ismerőknek). Itt a hangulat szokott megfogni, a tér, a növények és az egész, ahogy ott van...És persze itt a híres "nő és madár" Mirótól, ami nekem már csak azért is macska marad. Talán közelről nem annyira macskás, de nagyvonalakban igen, és még így is sokkal inkább macska, mint nő madárral... Azt hiszem, az igazi műértők itt hagyják abba a blogom olvasását :) Nem baj, akkor is vállalom: macska!Na meg a "helyi arcok" :)És a nap végére még egy gyors esti fürdő is jutott, hogy teljes legyen a kép (az ott Bali, amint éppen nem integet).

Propaganda megint, mert tényleg szeretem

Megint - mint minden "csakúgy sétálgatás" alkalmával - meg kellett állapítanom, hogy képtelen vagyok betelni Barcelonával! Itt élünk lassan 8 hónapja, és még mindig nem tudok szó, illetve esetenként fényképezés nélkül elmenni a szépségei mellett. Kifogyhatatlan, nekem megunhatatlan, szeretem!

Szeretem Barcelonát a partja miatt és a parkjai miatt.

Szeretem a nyüzsgéséért és olykor a csendes meghittségéért (igaz, utóbbiért nem a híres turistalátványosságokhoz kell elzarándokolni).

Szeretem, hogy benne van a kultúra, a pihenés és a szórakozás. Egyben. Egymás hegyén-hátán.

Szeretem a tömegközlekedését, a közbicajokat, és azt, hogy mindenki mozog: biciklizik/görkorizik/deszkázik/úszik/szörföl/focizik/kosarazik/rollerezik/fut. Fut gyerekkel/babakocsival/kutyával/ritkábban még járókerettel is. Mozognak a sport kedvéért és mozognak a helyváltoztatás kedvéért. Aktívabbak.

Szeretik a focit minden szinten: Barca szinten, klub szinten, iskolai, játszótéri és tengerparti szinten. Jó ezt látni, még így is, hogy én meg nem szeretem...

Szeretem a régit és az újat, a klasszikusat és a modernistát, a puszta köveket és a színes csempéket. Szeretem a pálmafákat, a mediterrán növényeket, és hogy valami mindig virágzik éppen. Szeretem a narancs- és mandarinfákat, amiről - bár az utcán van - az emberek nem veszik le a gyümölcsöt, a magnóliát és hogy mindezeket annyira rendben tartják.

Szeretem az utcán legelésző papagájokat (amit meglepő módon, asszem, középsuli óta először nem ly-nal írtam le :) ). Szeretem a sirályok hangját éjjelente. Még azt is, pedig az nem ám az, amit napközben lehet néha hallani! Hangos, szinte nyögésszerű, és sokáig aggódtam is az elején, hogy esetleg valakit kínoznak a szembeházban, de nem, megszoktam, és már hiányzik, ha nem hallom elalvás előtt.

Szeretem a sós tengervizet és a párás levegőt is, bár ez azért nyilván megosztó, de legalább nem száraz meleg van nyáron.

Szeretem a köztisztaságot, a szelektív hulladékgyűjtést, hogy éjszaka is dolgoznak a kukások, az utcaseprők és -mosók, valamint a - nagyon durva lesz!!! - tengerparti homokot, minden éjjel munkagépekkel elfésülgetők. Mert hiszen Barcelona népe nehogymár feltúrt homokba lépjen reggelente!

Szeretem, hogy szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, így szinte alig hordok kp-t, ami nyilván az én hülyeségem, de én nem szeretem... Ha esetleg agyonvágnak a pénztárcám tartalmáért, akkor legalább csalódjanak! De egyébként szeretem, hogy igazából a közbiztonsággal sincs komolyabb baj. Jójó, igen, vannak zsebesek, én is hallottam, de eddig ügyesen elkerültük; maradjon is ez így!

Szeretem, hogy sokáig van világos. Nyilván ebben szerepet játszik a nyár is, de alapvetően sokat dob, hogy Magyarországgal egy időzónában, mégis jóval nyugatabbra van.

Szeretem a spanyol kajákat, szeretem a "bikini szendvicset" (és azt, hogy bikininek hívják a sima háromszög szendvicset), a churrost és a café con lechét (aminél ugyan jobban szeretném a jó nagy tejhabos cafe latte macchiatot, de azt pótlom itthon a dolce gustonkkal :)), szeretem, hogy az élet mindig, minden nap a kávézókban zajlik, nem csak ünnepekkor mennek étterembe, hanem reggel kávézni, 11körül reggelizni, 3kor ebédelni, 9kor vacsorázni (még akkor is tetszik, ha mi ezt azért viszonylag ritkán csináljuk, hiszen Szilvi megoldja itthon).

Szeretem, és a magaménak érzem, hogy minden étkezésük totálisan megcsúszott az átlagos magyar/európai időrendhez képest.

Szimpatikus a siesta, de még inkább a fiesta.

Szeretem, hogy az emberek - bár látszólag figyelmetlenül trappolnak az utcán, és soha nem térnek ki előlem, legyek akár nagy csomaggal vagy bicajjal - ha ismerőssel találkoznak, soha nem mennek el egymás mellett egy kedves szó nélkül. Jellemző az Hola, que tal? - Todo bien! kérdezz-felelek, azaz akármelyik idős bácsika minden helyzetben minden rendbennel felel, ha megkérdezik, mizu. És egyébként, amikor nagy bőrönddel szerencsétlenkedtem egyszer a metrólejáró lépcsőjén, kérés nélkül ugrott egy ürge segíteni, szóval egy szavam nem lehet idegenként sem! Az emberek kedvesek. Mondjuk, ha nyugtázzák, hogy kezdő szinten karattyolok spanyolul (katalánul meg sehogyan), akkor jellemző, hogy helyettem inkább ők fújnak visszavonulót, nem feltétlenül próbálják háromféle képpen elmondani, ami eszükbe jutott. De múltkor egy néni a liftben egy csupa ismeretlen szóból álló mondatot mutogatott el nekem azzal a felkiáltással, hogy jószándékkal mindent meg lehet értetni :) Jellemző, hogy megszólítják az embert az utcán/liftben/buszmegállóban, és nem feltétlenül fúj ki a téma azzal, hogy aj, de meleg van/miért nem jön már a busz/megint kiakasztották a liftet. Kedvesek, jókedélyűek! Ezt is szeretem!

Szeretek itt élni, és hálás vagyok ezért a lehetőségért az életnek és Balinak! Meg köszi a szüleinknek, hogy elfogadták, hogy pár évig kicsit messzebb vagyunk, ahova nem jön az IC meg a villamos, csak az airbus menetrendszerint.

Bali is intercambiozott

Tegnap este végre Bali is elszánta magát az intercambio kipróbálására, és szerintem nem kellett csalódnia. Mondjuk nem voltunk sokan, az elején hatan (szigorúan 3 fiú, 3 lány), aztán bővült a kör, meg szűkült is, aztán hazajöttünk. Nem mondanám, hogy ez alkalommal rengeteget beszéltünk volna a célnyelven, de valamennyit azért igen, és ráadásul hallgattuk az anyanyelvi spanyolt is bőven, meg úgyis az számít, hogy az ember belevág (csak aztán abbahagyni nem szabad). Ott volt Salva, a magyarul tanulni kívánó sp... katalán srác, aki a legváratlanabb helyzetekben is képes elkezdeni énekelni a "csillag vagy nékem"-et :) és mellé olyan kis szerényen mosolyog; mit mosolyog? Somolyog a bajsza alatt :). Jajj tényleg, küldök is neki pár Bródy, Zorán meg Demjén Rózsi videót, mielőtt elfelejtem, mert valahogy azt vettem észre, hogy csak a halott régi magyar nagyoktól vannak kedvencei. De nehogy már azt gondolja, hogy Máté Péter és Ihász Gábor halálával vége is lett a magyar zeneiparnak!!!
Na szóval ezennel Bali is belépett a nyelvcserélők lelkes hadába, és ha kell is neki a lángos-élmény, hogy újra eljöjjön, ám legyen, minden kedden kap majd ott valami magyart! :)
(Majd igyekszem ráveeni, hogy nyilatkozzon ő is személyesen, mert már több mint fél éve írta az első és eddig egyben utolsó bejegyzését ide, azóta pedig sokminden történt, talán olyan is, amit én nem/nem úgy írtam meg, ahogy azt ő tette volna.)

Cubelles

Ma is kirándultunk egyet, ezúttal Cubelles került sorra, amiről már páran mondták, hogy szép hely. Tényleg az! :) Ebben a városkában nem nagyon találtunk megnézni valót (igaz, lehet, hogy nem tájékozódtunk kellően), de ez nem is volt cél. Igazából strandolni akartunk, és abban nem is kellett csalódnunk. Szép part, hosszan besétálható strand, méretes hullámok, nem is kellett más :) Egy tökéletes kis délutánt-estét töltöttünk ott!

Bali a koktélesernyőkhöz hasonlóan pálmát tart a szájában ;)

Ünnepi vacsi

Tegnap/ma - ezt sosem tudjuk eldönteni - ismertük meg egymást Balázzsal pont 5 éve. Közösen úgy fogalmaztunk, hogy ez még gombócból sem sok, ezért fogtuk magunkat, és végre tényleg ellátogattunk a Port Olimpic kikötő éttermeihez. Eddig is többször akartunk ott vacsizni, de egy sima estevalkalmával talán mégse, máskor meg mindig közbejött valami, pedig olvastam és mondták is, hogy ott híresen jó halételek vannak.

Na, most alaposan kipróbáltuk, és nem kellett csalódni: ha lehet, még jobbnak bizonyult, mint amit elképzeltünk/remélni mentünk. Na jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy nem a legolcsóbb helyet választottuk, de ott a hely menüjét ettük (nem az a sima napimenü), és mind mértékre, mind ízletességre felülmúlta a vágyainkat. Az a helyzet, hogy elég későn kaptam észbe, hogy fényképezni kellene/kellett volna, így csak a főételem van meg :( De az biztos, hogy aki jó tapasokat és finom főételt akar egyszer enni, annak ezt ki kell próbálnia. Úgy kezdődött, hogy egymás után 5-6 féle tapastál jött ki kezdve a katalán kenyérrel (=paradicsommal bedörgölt, kicsit olivaolajas pirított/máskor nem pirírott kenyér), olivabogyival, picipulpóval (ennek a nevét nem jegyeztem meg, mert eddig nem ettem belőle igazán finomat, itt meg angol étlappal leptek meg, amit, nem értem, hogy lehet ez, de kevésbé szoktam érteni, mint a spanyolt), zöldpaprikával, sonka- és kolbásztállal, egy naaagy tál salátával rákocskákkal és parmezánnal (ez annyira meglepett az ízharmóniájával, hogy teljesen elaléltam tőle). Én ezen a ponton mondtam Balinak, hogy teljesen elteltem. És még ki sem mondtam, amikor az utolsó tapafalatkák, a sült fokhagymás rákocskák kiérkeztek. És ugye már kikértük a menünket, úgyhogy már meg sem lehetett állítani, jött a főétel, Balinak entrecot (ami valami steakféle), nekem a képen látható halacska, ami nem tudom, mivel érdemelte ki az angol nevét, amitől bűnfejnek kell hívni...

Nagyon fincsi volt mindkettőnké, szóval borítékolva volt (már jóval ezelőtt), hogy pukkadozva fogjuk elhgyni a színt, és még hátra volt a deszert... Itt mondjuk ejtettek egy hibát, Balinak egy választható másikat sikerült kihozni, de már belekóstolt, mikor megbizonyosodott erről, meg nem is vagyunk igazi reklamálósok (valójában, ha otthagyjuk, akkor sem lett volna semmi bajunk, úgy is pozitív élmények hadával lépünk haza). A süti közben csak úgy gratis kaptunk még egy tányérnyi egyéb süteményt, nem jöttünk rá, minek, és hogy ki bírja még azt is lenyomni... Ettem én már életemben rengeteg finomságot, és amúgy is általában élvezem az ízeket, de vagy a sokfélesége miatt, vagy a külön-külön is jó fogások harmóniája miatt, esetleg a fincsi bortól... azt hiszem ez maradandó gasztróélmény lesz a kis életkénkben :)

Az étteremből hazafelé meg is beszéltük a Balival, hogy ezért megérte lehúzni azt az öt évet együtt :D :) Ez is így van, de azért nem kell kétségbe esni, mi pontosan tudjuk, mekkora szerencsénk van egymással, mert bár látszólag csak végigbohóckodjuk az együtt töltött időt, együtt tesszük ezt, és megnyugtató, hogy együtt lehetünk ilyen dinnyék :) De a kajáért is megéri! ;)

Utána hazaandalogtunk a tengerparton, és néztük a szép teliholdat, amit talán a telefonnal lőtt kép nem ad vissza elég jól...

Nagyon jó kis este volt! De Bali, ha ezt olvasod, akkor szólok, hogy ha ilyen vacsikat tolunk, jövőre kétszer ekkorák leszünk :) De persze azt is együtt!

Gyurta Dani olimpiai aranya

Ma a spanyol hírekben felfigyeltem a tegnap este már méltán dicsért Gyurta Dani hírére: "Dániel Djurtá con record del mundo" - így ejtette a rendkívül helyes La1-s sportkommentátorlány :)

És ma is lesz közvetítés, remélem a jó súlypontokkal!!!

Olimpia a La1-n

Ma nagyon meg kell dicsérnem a spanyol La1 (La uno) tévécsatornát, ami egyrészt teljesen ingyenesen fogható nálunk a már régebben részletezett mechanizmussal, másrészt nagyon ügyesen mutatta a nap nagy részében a magyar vonatkozású sporteseményeket az olimpiáról. Nem minden nap ilyen, tegnap hiába vadásztam például, egyetlen közvetítést sem fogtam ki, főleg nem magyarosat, de ma élőben, spanyol kommenttel nézhettem, hogyan veri szerteszét Cseh Laci a mezőny vele egy selejtezőbe került népét, és hogyan jutott tovább elsőként. Sajnos Gyurta Dani aranyával nem volt ekkora szerencsénk, valamiért nem kattantak rá, így azóta is csak silány minőségben, akadozva/komment nélkül tudtam megnézni ezt a szórakoztató jelenséget. És nem értem, hogy a nemzetközi sajtó miért Phelps-szel, amiért rekordot írt az olimpiai érmei számával, mikor az olimpiai bajnok magyar fiú versenyről versenyre megmutatja, hogy hogyan lehet egy testhosszt hozni a mezőnyön az utolsó ötven méteren! Szerintem ez egészen egyszerűen hihetetlen!

Személy szerint minden magyar sportolóra nagyon büszke vagyok, valahogy egy kis reménnyel töltik el a megtépázott idegzetű népet. Hajrá magyarok!