Ma reggel elindultunk ügyintézni, és hazafelé esett az eső... Igazából még most is esik, és a helyiek ilyenkor sem vesznek vissza: általában elmondható, hogy egyáltalán nem körültekintőek (ezúttal főleg szó szerint), ahogy már Balázs is írta első (és eddig utolsó) bejegyzésében, a metróban és általában mindenhol mennek csak mint a bolondok, nem néznek a lábuk elé, nem térnek ki, ha az útjukban vagy, belédrongyolnak, ha pedig pl. egy boltban a sorok között megállnak, semmiképpen nem figyelnek arra, hogy esetleg 20 másiknak állják el az útját. Ehhez kezdünk hozzászokni, Balázs alkalmazkodik is, én meg csak nem lepődöm meg rajta. Na ez ma sem volt másként, de esernyővel! És ezen a ponton helyiek-szilvike 1:0, ugyanis az esernyőm itthon lapult egy másik táskában (tudtam, hogy a táskacsere veszélyes), nélküle pedig oly' védtelen voltam Barcelona vad asszonyaival szemben... Tényleg, mintha pajzsként használnák! És egyébként teljesen meglepett a felkészültségük, vagyis hogy vagy az általános jóidő ellenére mindenkinél ott lapul egy ernyő, vagy itt tényleg annyira nagy szám, ha eső jön, hogy előzőleg breaking news-ként hozhatták az időjárás előrejelzést.
Ja, egyébként a reggeli utunk célja a helyi bevándorlási hivatal volt, mert ideérkezésünkkor ugyan bejelentettük annak rendje és módja szerint, hogy 3 hónapon túl itt leszünk (hiszen a lakásbérléshez már kellett), de aztán a hivatal nyitvatartási idejére tekintettel még nem módosítottuk a címet. Most viszont lassan tényleg szeretnénk robogót venni, ahhoz meg (gondolom én) nem árt egy hivatalos lakcímbejelentés.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos a rossz sorrendet választottuk, mert először az ajuntamientoba (önkori féleség) kellett volna menni, majd onnan ebbe a hivatalba. Az azért vicces, hogy amikor megérkeztünk egy szál útlevéllel, szó nélkül beregisztráltak minket egy címre simán, bemondás alapján, a módosításához viszont már kell az önkori... A lényegen viszont nem változtat, eddig nem sikerült elintézni, majd talán holnap...
És még egy észrevétel: ha legyőzve a nyelvi nehézségeket, összeraksz és begyakorolsz egy mondatot spanyolul (jelen esetben, hogy már van NIE-nk, és szeretnénk módosítani a lakcímünket), akkor ellőtted az esélyed arra, hogy külföldiül segítsenek neked :) Igazából megértettük, amit a sorszámosztó néni mondott, de tényleg esélyünk nem volt arra, hogy angolul is elismételje :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése