Egy újabb hétvége

Hétvégén úgy döntöttünk, megnézzük leendő (kívánt) otthonunk környékét kicsit alaposabban is. Ezúttal metró helyett buszoztunk, és útközben ismét rengeteg petanque csapatot láttunk. Ezúttal inkább olyan egyesületi típusút, nem az idősebb hobbykorosztályt, de azért egy képet megért. Ez már egyébként az volt, amihez esetleg majd csatlakozhatunk is, mert nagyon közel edzettek a választott lakáshoz....ami itt van:

Most már csak sikerülnie kell az odaköltözésnek!

Ahogy haladtunk tovább, ilyesmi környéken találtuk magunkat... ...míg végül leértünk a partra...
ahol végül még a nap is szépen kisütött, így muszáj volt megnézni milyen a tenger :)Azért azt nem állítanám, hogy szívesen beugottam volna a habokba. Pedig a helyiek közül voltak néhányan. Előbb csak egy neoprén ruhás srácot láttunk, de később egy strandröplabdától hevült, ötfős helyi csapatocska rongyolt be fürdeni. Mi csak max láblógatásig jutottunk, nade mégis november vége van! Egyébként vagy egy órát sütkéreztünk egy nagyobbacska kövön egy szál pólóban, néztük a rengeteg kutyát, akik birtokba vették a strandot. Na ők nem fáztak, jópáran megmártóztak. Aztán folytattuk a parti sétát. És milyen jól tettük! Nem kell sopánkodnom, hogy otthon hagytam az ellipszistrénert, itt van egy fix a tengerparton. És működik! Összességében egy remek nap volt! Még akkor is, ha délután négy körül befelhősödött az ég, és klubszendvics "ebédünket" javarészt már napsütés nélkül kellett elköltenünk. Mondják, hogy a víz, a tenger ki tudja szívni az ember erejét, de nem gondoltam, hogy ehhez elég a lábfejemet belemártani. Mindenesetre utána a hotelbe visszatérve rögtön bealudtam.

néhány FÉNYKÉP

Tényleg szép időnk van...

...és tényleg sétáltunk a tengerparton.

Van, akiről képtelenség normális képet csinálni...

... és van, akiről lehet.






Azok ott tényleg papagájok a galambok között.

AZ ELSŐ LÁTOGATÓK

Ma (még mindig Bali nélkül) találkoztam Bogival és az ő Balázsával, akik álomnászútjuk első állomásaként látogattak el Barcelonába. Olyan jó volt! :)

Remélem, ők is legalább olyan jól érezték magukat mint én. (Ha ezt olvassátok, kérek visszajelzést!) Olyannyira elszaladt az idő városnézés közben, hogy ötkor jutott eszembe először, hogy nem ebédeltem... teszem hozzá, ők sem, de ezt az apróságot elfelejtették megemlíteni. Most vagy nagyon félénkek voltak/voltatok (ezt Tüncit ismerve azért nem gondolom annyira komolyan), vagy nekik is annyi energiát adott az az őrültjó forrócsoki a catedral mellett/mögött/körülötte.

Olyan jó volt találkozni! És úgy örülök, hogy olyan szép idő is volt :) Ismét verőfényes napsüti és olyan 20 fok körüli hőmérséklet. (Elnézést mindenkitől!)

AZ ELSŐ HÉT ESEMÉNYEI (nem dióhéjban)

(Előre is elnézést azoktól, akik ezeket a mondatokat már e-mail formájában olvasták, de sokaknak nem volt alkalmunk írni még!)

Nem ígérem, hogy kellően összeszedettem, és igazán blogszerűen, de igyekszem tájékoztatni Benneteket rettentő irigylésre méltó helyzetünkről.

Csütörtökön reggel megérkeztünk Barcelona repterére, kb. fél 10-re már át is küzdöttük magunkat a város másik végén azóta felvert táborunkba, a hotelbe (4+1börönddel nem semmi teljesítmény ám). Van itt nekünk kb. 15 fok pluszban, ehhez általában napsütés párosult, és bár volt eső is (és bőrig is áztunk, mert ugye ki gondolt az esernyőre?), közel sem mondanám hidegnek/kellemetlennek a "rosszidőt" sem. Inkább volt tavaszi eső, mint valami téli nedv az égből...

Az emberek itt úgy tesznek, mintha tél lenne, bár az időjárás igazán nem indokolja, hogy télikabátot vegyenek és csizmában járjanak (na dehát a spanyol csizmának híre van :)))

Rövid ittlétünk alatt máris intéztünk magunknak NIE számot, amivel a 3 hónapot meghaladóan itt élő EU-s állampolgárokat regisztrálják (ez kell a munkaszerződéshez, a bankszámlához és majd a lakásbérléshez is, ezért nem skippeltük), Balinak itteni tb-száma is, sikerült bankszámlát nyitni, és mivel ennek a feltétele volt egy spanyol mobilszám, szereztünk azt is. Még nem tanultam meg, csak azt, hogy 622-vel kezdődik, de meg fogom adni, hogy mindenki hívhasson azon, ha jöttök hozzánk :)

Lakásunk, az még nincsen, vagyis még nem írtuk alá a szerződést, és kulcsot sem kaptunk, mert még laknak benne jövő szerdáig, de a lényeg, hogy megtaláltuk, és mindenki szorít nekünk, hogy sikerüljön is...

A lakáskeresést egyébként erősen nehezítette, hogy a megszólalni 1 hónap alatt spanyolul és a 15 perc spanyol című könyvek szókincse nem feltétlenül fedi a szakkifejezéseket, az itteniek meg... spanyolok... vagy katalánok!

Az árfekvés elég magas, viszonylag lepukkant lakásokat adnak 700 eur/hó áron, ami a kevésbé rossz árfolyamon is túl sok, viszont ki lehet fogni egész jókat is. Mi nem nagyon akartunk fölé menni a terveinknek, és többé-kevésbé sikerült a határokon belül maradni. Lekopogom...

Az első hétvégénk nagyon jó volt, nem tudtunk extra sokat intézkedni, mivel a hétvége itt is hétvége (bár a választott bankunk szerencsére nyitva volt - valószínűleg ezért is választottuk), de megnéztük kedvenc vámpírjaim legfrissebb moziját. Nehéz volt angolul beszélőt találni!

Mellesleg sétálgattunk a tengerparton is, ami igazi felfrissülés volt. Voltak ott szörfösök és fürdőzők is. Meg mi télikabátban :)

A negyedik itt töltött napon megtaláltam a most itt megfelelő viseletet, hogy se fázni ne kelljen, se le ne izzadjak: könnyű, de hosszú ujjú felső, kardigánnal. A télikabát túl sok ide, az tuti!

Szintén az élménydús negyedik napon sikerült beragadnunk a hotel liftjébe, így jól le is késtük az első lebeszélt lakásmutogatásunkat :( mikor fél óra múltán kiszabadítottak, lent megnyugtatott minket az egyik recis csaj, hogy máskor nem szokott ilyen sokáig tartani...Na mindegy! A free-sziszi-bali-sztoriból (és abból, hogy emiatt lekéstük a lakásnézegetést) származó idegesség néhány könnycsepp formájában távozott belőlem (Sz.), mire Bali bociszemekkel csak annyit mondott vígasztalón, hogy ne sírj Szilvike, ma kapsz enni :) Na ezen aztán azóta is röhögök... Főleg, hogy rejtélyes módon mégis ott termett a lekésett ingatlanos, és megmutatta a lakást.

Nade azóta sokat láttunk, jót is rosszat is, és kiszemeltük magunknak az igazit! Én folyton idegeskedem miatta, amíg alá nem írunk mindent és be nem költözhetünk, de egész egyszerűen ez a lakás a miénk kell legyen. Nagyon szép és nagyon jó helyen van, a tengerparthoz közel, ahonnan mehetünk majd reggelente kocogni a vízpartra!

Amúgy villámgyorsan elkelnek a jó lakások, sőt igazából a kevésbé jók is. Mondták is nekünk előre az itteniek, hogy ha vmi megtetszik, ne gondolkodjunk, mert később nem lehet meggondolni magunkat.

Egy érdekesség: a leendő bérbeadónk mesélt a szerződésről és az itteni speckó biztosításról: képzeljétek, ha hivatalos bérleti szerződést kötnek, és megkötik rá ezt a biztosítást (nem kereskedelmi, hanem állami), akkor ha nem fizet a bérlő, helyette fizet Katalónia "kormánya"... Ki hallott már ilyet?!

BARCELONA általában

Jártunk már itt szeptemberben, jók az emlékeink (és mindenekelőtt az akkori fotóink, egyelőre elsősorban ezekből táplálom majd a blogot is), és jó lesz nekünk itt!
Jónak kell lennie! És miért is ne lenne jó?

Szép város, ezt bárki látja. A spanyolok (és katalánok... és akiket még itt az utcákon látni) vidámak. Vidámabbak mint mi otthon. Mondjuk az időjárás is hozzájárul: november van és 15-20 fok... Otthon pedig röpködnek a nullák és a mínuszok. Meg persze örülhetnek még a csodaszép tengerpartjaiknak is.
Talán ez a sok pozitívum teszi őket olyan magabiztossá. Talán ezért is nem nagyon beszélnek idegen nyelveket :)
Persze azért ők ezt nem így tálalják, hiszen kapásból két nyelvet beszélnek.
Na mindegy, mi egyelőre egyiket sem, bár kétségtelen, hogy anyanyelvi környezetben csak úgy ragadnak az emberre a szavak. Elsősorban célirányosan. Nekünk ez az egy hét leginkább a lakáskeresés körül forgott, így nagyon mennek a következők: piso, amueblado, alquiler, habitacion, dormitorio, planta, néhány berendezési eszköz és helyiség neve. Esetleg pár melléknév, mint a pequeno (a spec. karaktereket mellőzőm, ha nem haragszotok), grande, bonito, barato (Ági jóvoltából). Még néhány szó/kifejezés a "nyaralásból": vamos a la playa, desayuno, almuerzo, cena és Desigual :)
És már arra is fény derült (nem tudományos fény, inkább csak olyan homály féle, mert még a google-ben sem ellenőriztem), hogy bizony a calle katalánul carrer, a peluqueria pedig perruqueria. Azaz nem én emlékeztem rosszul a 15 perc spanyol című cukikiskezdőkönyvecskémből, hanem ez itt a helyi specialitás. Mint ahogy az itteni lakásokban a bejárat melletti kis szobácska is, ami leginkább az otthoni cselédszobákra hasonlít.
Még egy pár gondolat a vidámságról/a más beállítottságról: itt a parkokban (és sok helyen simán z utcákon is) rengeteg ember fut. Nem a busz után, mint otthon, hanem csak úgy kikapcsolódásképpen, és meggyőződésünk, hogy minden gyerek Messi szeretne lenni, mert annyian fociznak (csak úgy és felmezezve egyaránt), hogy az már feltűnő.
Az idősek pedig nem otthon ülnek a szobában, hanem a parkokban "öcsigolyóznak" (sosem jegyzem meg a nevét) csoportokba verődve. Hát nem sokkal jobb ez így?

BLOGOLUNK

Tekintve, hogy még sosem blogoltam/-tunk, jó kérdés, hogy mi a célja, és hogy mi lesz a sorsa a blogunknak. Valójában még azt sem tudom mit csinálok... Mindenesetre reménykedem, hogy lesz belőle valami. Akármi is. Adtam én meg egyáltalán valami jelszót? Milyen oldalon is vagyok? Lehet, hogy elvesztem. Vagyis a blogunk...
Hamarosan kiderül!
Nem tudom, hogyan kell ezt kezdeni, sosem írtam blogot. Írni már írtam. Levelet... Ez is sikerül majd... valahogy. Különben is, ma már mindenkinek lehet blogja, és van is miniszterelnöktől a hajléktalanig. Valahol én is ezen a skálán szerepelek...
Egy előnye azért van, el kell ismernem: egyszer elküldöm valakinek, és az akkor nézi meg, amikor akarja. Illetve, ha nem akarja, nem nézi meg, így talán nem kerülök majd a spamek közé :)

KEZDETEK

Minden kezdet nehéz - mondják az okosok és tapasztaltak. Én ezt azért nem állítanám olyan határozottan. Mérlegelni, döntést hozni és meglépni... az igen! Az egyértelműen nehéz volt mindkettőnknek. Az előző szakaszt - ha szándékosan nem is lezárni - valamelyest mégis átalakítani, elrendezni... Kilépni a megszokottból... Búcsúzni, ha nem is hosszú időre... Inkább ez az, amitől rettegünk, nem?
A szülői támogatás, a biztatás annak ellenére, hogy, ha el is fogadták, akarni semmiképpen nem akarták, hogy így legyen, még annál is keményebb - ezúton is köszönjük! De ezek után és mindezzel a hátunk mögött - az elmúlt egy egész hét :) távlatából - ez a kezdet nem is tűnik olyan nehéznek.
Egy gyönyörű, sokoldalú, jó klímájú, pörgős, pezsgő és máshol mégis pihentető városba csöppentünk! Négy és fél bőrönddel (na, azok is nagyon nehezek voltak). Öröm lesz felfedezni mindent!
... és még ha ez az egy hét nem is az a része a kezdetnek, amit nehéznek mondanak, reménnyel tölt el, hogy most ezt az oldalát látom az éremnek.