Macseklány

Rózi reményt ad arra, hogy egyszer visszatalálunk mi még önmagunkhoz >^.^<

10 hetes szülinapos

Rohan az idő... De legalább ma nem aludtam át 7:15-öt... Ahogy 6:15-öt és 5:15-öt és a többit se nagyon. Vannak ilyen éjszakák na...

Blogajánló

Mint azt talán már említettem, és nyilvánvaló is, mostanság igen sok időm van szoptatás alatt és utána (altatás címén)  a kanapén / hintaszékben internetezgetni. Telefonon, persze, mert arra alig szoktam emlékezni, a laptopomat mikor kapcsoltam be utoljára. Eleinte sokat bújtam a Facebookot, hiszen az app ott virít mindenkinek az okostelefonján, aztán egyszer (úgy egy hete) nagyon berágtam rá, és uninstalláltam (már ha van ilyen magyar szó; ti. leszedtem) az egészet Messingerestül. Így legalább Miáról sem vonhatja el a figyelmemet a sok hülye értesítés, és akinek fontos, hogy elérjen, annak vagy megvan más elérhetőségem, vagy megtalálja a módját.
A lényeg, hogy még a "facebookos időkből" ismerem, de azóta közvetlenül a neten figyelem azt a blogot, ami rendszeresen megnevettet, és ami megérdemli, hogy ajánljam. Egy Hollandiában élő magyar lány írja, aki épp most ment vissza dolgozni a 4 hónapos babája mellől, és akinek ez a szörnyű körülmény cseppet sem vett el a humorérzékéből. Egyes bejegyzéseken sírva röhögtem, így annak ellenére, hogy csak nem régóta követem, már több mint egy évet visszaolvastam.
Olvassátok szeretettel Ti is a Fapiac-ot!

Arcocska, ami rabul ejtett

Mia ma kapta meg a 2 hónapos oltásokat, és igazi hősként viselte, csak röviden sírt nagyon. Ráadásul már 3 napja nem találkoztak az apukájával, és emiatt sem volt látványos kiakadás. Mindezekért, és mert nekem is jól esik, jár a kényeztetés: most akkor is itt alhat a karomban, ha máskor ilyenkor vacsiznék, macskát etetnék, főznék, babaruha súrolnék stb...

Szép dolog látni, ahogy fejlődik! Már ügyesen tartja a fejét, hason fekve átfordítja a másik oldalra, a játszószőnyegen fekve és a pihenőszékben gyakorolja a szem-kéz koordinációt, háton fekve ütemesen rúgdos, mintha muszáj volna (ezt ismerem a pocakomból), a kis kezeit fogva felhúzza (inkább felhúzatja) magát ülésbe, közben szépen tartja a fejecskéjét, és míg pár napja csak észrevette a cicát, most már figyelmesen nézi, ha pár méterre tőle halad el. Rosé egyébként szintén több érdeklődést mutat iránta. Ahogy kinyílik számára a Világ, úgy engedékenyebb velem: ma például már úgy zuhanyoztam (hipergyorsan), hogy ő ébren volt, és a fürdőszoba ajtajába állított pihenőszékben próbálta elérni az ívre akasztott játékokat. Ja, és szabályosan tereferél velem :) Igaz, ezt még csak mi ketten értjük, és viszonylag kis szókincsből gazdálkodunk, de határozottan beszélgetünk. Jó is az, mert egyszer egy repülőre várva néztem egy anyát a tizenéves gyerekeivel igazán értelmesen társalogni, és akkor esett le, mennyire jó ez. Hogy őt (legalább is akkor éppen) nem a tiniknél szokásos "Anya haggyámá!"-val illették, hanem kicsi felnőttként, értelmesen beszéltek vele. Biztos jut nekem majd a haggyámából is, már csak ha magamból indulok is ki (ugye Anya? :)), de talán egyszer majd tőlem is elirigyeli valaki a pici kozmopolita lányommal való viszonyomat egy reptéri váróban!

Messzire jutottam a gyönyörű kis pofit nézve :-D Sokszor történik meg, bevallom, hiszen a kanapéra szögezve van időm gondolkodni :-)

Ma nincs séta

Megbeszéltem egy közös tilitolizást egy kismamatársammal, akivel egyébként is elég nehezen jön össze a találka annak ellenére, hogy egész közel lakunk. Hát ma is már elsoroltam minden bajomat, hogy napos helyre menjünk, mert hideg van,hogy a közös ebéd nem tuti, hogy nem viszem a beígért smoothie-t, mert az plusz tíz perc. Majd ezeken túllépve, babát nyakig bebugyolálva, overálba és babakocsiba téve elindultam. Egészen a liftajtóig jutottam, ugyanis nem jött. Rángattam egy ideig, hátha vki becsukja a nyitva maradt ajtót, majd elterveztem, hogy leüvöltöm annak a fejét, aki úgy hagyta (na persze, spanyolul, mi? :-D). Aztán babakocsi vissza a lakásba, baba (már türelmetlen) kivesz, indulás előbb fel majd lefelé, hogy bezárjam azt az ajtót. A földszinten találtam azt a szívhez szóló üzenetet, amin az áll: veszély, ne használd a liftet, két emelet között maradt!"
Ebből 1) ma nem lesz séta, és 2) egyetlen szomszéd kiosztása sem segít ki... A
Hát szuper... Remélem, a holnap délutáni oltásra már tudom babakocsival vinni Miát (továbbra is egyedül)...

Kanapéfogság :-)

Van az a szituáció, amikor az ember lánya (itt az anyja) a kanapén reked. Szerencsére velem ez nagyon jó társaságban esett meg. Mondjuk azóta beesteledett, és tök sötét lett...

Tiszta ősz lett mára

Mia már 9 hetes

Hihetetlen, hogy telik az idő...

Ezzel a szülinappal kezdetét veszi egy kihívás: Baliapa ma 3 napos céges útra megy London mellé. Mű pedig kettesben vizsgázunk Miussal baba-anya létből. Lesz közben hétvége és hétköznap (nem mintha ez egy ekkora csecsemővel számítana, ha Apa nincs a városban), lesz súlymérés és oltás is, szóval éles próba.

Kicsit izgulok, de tudom, hogy menni fog! Egész héten edzettem, egyedül fürdetést gyakoroltam, mert az volt az egyetlen, amit mindig Bali csinált, méghozzá nagyon jól, és bár Mia nagyon szeret fürdeni, nekem nagy izgalom volt átvenni. Eddig azt magyaráztam be magamnak, hogy Balázsnálam a nagyobb kezei miatt biztonságosabbnak érzi a kicsi,de kiderült, hogy én is jó vagyok ;-)

Balázs gondos férjként tegnap este rántotthúst csinált. Mint kiderült, nekem. Hogy legyen kajám, amit ő távol van. Teljesen meg voltam lepve, főleg hogy nem akart belőle vacsizni sem. Hát nem drága??? (Köszönöm!!! <3)

Biztosan nem lesz könnyű, régen sem volt jó egyedül, de biztosan ügyesek leszünk. Hiszen most már nem vagyok egyedül, itt van velem a kislányom! :-)

A fenti kép (függöny fel! címmel) ma reggel készült, pár perccel a 7:15-ös szülinap előtt, és szerintem hihetetlen. Azóta az ég alja kicsit melegebb sárgára, a "felhúzóban lévő függöny" pedig gyönyörű kékes-lilás-rózsaszínes átmenetbe váltott. Csak megörökíteni nem tudom, mert Mius karban, Bali készülőben...

Boldog születésnapot Mia baba!

Na, nem tudtam megállni, íme egy-egy fotó rólunk most ;)

Két hónapos szülinapos babám

3 óra múlva 2 hónapos lesz a babám, ami nyilván hozzájárul ahhoz, hogy megfeledkeztem a kiköltözésünk 4. évfordulójáról november 17-én. Hát úgy tűnik késik az évi mérleg is, de sebaj idén úgyis cica- és legfőképp babaközpontú lesz az is :-)

Babás cikk :)

Hát ezt a linket most kaptam Esztertől, az egyik itteni mamatársamtól (2 nappal idősebb a fia Miánál), és annyira megnyugtatott, hogy meg kell osztanom:
Cikk, ami felvidít, mert nem rontom el Miust :)