3.?

Ma látni véltem a 3. áttört fogacskát, a bal felső egyest, de mivel max mangót enged a szájába, érezni még nem éreztem. Hát talán!

Udate: áttört bizony!

És muszáj azt is elmesélnem, hogy a napokban (főleg ma) kezdett megbízhatóan tapsolni és integetni a kicsi lány. Valamint elkezdett szépen mutatóujjal mutogatni. Rém cuki. Közben alig haladok a költözés-pakolás projekttel, és lelkiismeret furdalásom van az amiatt Miától ellopott idő miatt. És ezzel együtt a nemhaladás miatt is...

10 hónapos Mia baba

Hát mit is mondjak, ez a kislány továbbra is tündéri, sokat mozog, dumál, kóstolgat, de leginkább azt szereti megkóstolni, ami nem neki való, legyen az felnőtt kaja, vagy falevél /fű a parkban - kicsit nehéz követni, pedig muszáj, mert kinyitni a száját elég nagy kihívás.
Szépen játszik, a kis kezébe (és szájába) vesz mindent, megfog, forgat, ráz, rágcsál, átveszi a másik kezébe, eldob. Kérdésre /kérésre keresni kezdi az adott játékot, imád a nyitott erkélyajtó előtt állni alig kapaszkodva, hogy a haját (gyönyörű, sűrű aranyszőke, frizurára nőtt haját) fújja a huzat :), és szeret a tükör előtt állni, magyarázni és néha puszit adni a tükörképének. A cica továbbra is óriási kedvenc, ami egyelőre továbbra is csak titkon marad viszonzott Rosé részéről: ő is kíváncsi rá, esténként, ha a meleg miatt nyitott ajtó mellett altatok, Rossika is beszökik, de ha a baba közelít felé (ébren és általában visítva az örömtől, hogy hátha most utóléri), akkor rögtön visszavonul. Volt egy nagy áttörés, amikor Mia alig ébredt még fel a nagyágyban, de amint a cicát meglátta, odanégykézlábazott a lábamnál pihenő cicához, aki - mivel Mia elfelejtett sikítani - megengedte majdnem fél percig, hogy hozzáérjen, az oldalának döntse a fejét. Sajnos fotózni nem volt időm :)
Öröm az anyukájának lenni!

Íme egy kis válogatás az elmúlt hét kedvenceiből (sorry a polgárpukkasztó szoptatósért, de mivel a (közösségi) médiában újra és újra port kavar, én szégyellősségem ellenére továbbra is, csakazértis kiállok azért, hogy egy anyának legyen joga majdnem bármilyen helyen szoptatni!!!):

Ami kevésbé öröm, hogy hiába minden figyelem, elővigyázatosság, tegnap a délutáni szopiból ébredve Mia leesett az ágyunkról :( Mellette álltam és mégis. Nagyon sírt, de negyed óra múlva már ismét mászott, felállt, gagyorászott, nyoma nem látszott traumának, de azért csak megjártuk a kórházat egy nálunk alaposabb kivizsgálásért. Szörnyű érzés! Jelenleg nemhogy laza anyának nem látom magam, de amíg sírt, az is eszembe jutott, hogy a kórházban feljelentem magam, hogy vegyék el tőlem, amiért képtelen vagyok rá vigyázni. Na, szaranyának lenni nem öröm :(

Mamaszülinapra

Sok boldogságot kívánunk Miuska pécsi mamájának!

Mia így tolja a kajálást, azaz néha a nem kajálást, cserébe csipegetést és kanál - valamint morzsaröptetést!

Betöltött 43. hét

Pocakon belül ugye ennyit nem marad a baba, de azon kívül most indul be igazán: Mia lendületesen megy (mászik) mint egy kis golyó. Nagyon jó korban van! Most épp a fejünk fölé magasodik ébredtében, gagyorászik, hogy tátátátotó, visongat, és menne le az ágyról... Fejjel. Csikizésre nevetgél, ha máshogy próbáljuk megállítani, méltatlankodik :)

Pénteken átvettük az új albérlet kulcsait, és Mia tesztelte az állapotokat, valamint megállapította, hogy bizony takarítani kell :)

Nem hiába, egy ekkora bébusz már tapasztalt meós!
Boldog "szülinapot" Babácska!

Mia nyelvi készlete

Mond mindenfélét. Halandzsát persze. Mármint a mamababapapán kívül. Múltkor az állatkertben az oroszlánra, hogy ccc,  erős cé hangot,  amit néha itthon is próbálgat.
Már régi nóta a don-don-don, gyön-gyön-gyön, pár hete kezdte a köbö-köbö-köböt, amit alkalmanként más szótagok ismétlésével tarkít, ma pl. a meke-mekével. De van vugyi bagya és más ehhez hasonlók is. Rengetegszer beszélget, azaz úgy tesz, mintha. Rendesen hangsúlyozva halandzsázik olykor magában, pl babakocsiban (főleg mióta pont egy hete kifelé fordítottuk a babakocsit, hogy ti. ne engem nézzen, hanem a menetiránnyal szembe), máskor valamelyik játékának, esetleg a tükörképének, megint máskor a mesekönyveket lapozgatva mesél.
A cicát nagyon szereti, de mivel ez az érzés még nem egyértelműen kölcsönös, igyekszünk idomítani őt a finom közeledésre, mert Rosé gyenge idegei rosszul bírják, hogy amikor Mia odaér tőle 1 centire, hangosan felsikít az extázistól ;) Van ugye nekünk egy régi kedves ikeás görényünk (lehet, hogy nyest), akit szerintem cicapótlékként használ, és gyúrja, dagasztja rendesen. A plüss cicájával nagyon kedves, úgyhogy a birkózás vsz. a méretnek szól :) A minap egyszer a keze helyett a fejével közeledett az épp jó passzban levő Roséhoz, és egy pillanatra letette a fejét a cica testére. Hát attól elhittem, hogy egyszer még legjobb barátok lesznek ;)
Itt épp délutáni alvásról ébredéskor mondja a magáét...

A második fogacska!!!

Áttört! Már reggel is mintha éreztem volna, de csak délután láttam biztosra, hogy kint van. 42 hetesen és 1 naposan tehát 2 incipinci fogacskánál járunk.

42 hetes fogzós, olvasó babszi

Elég nehéz éjszaka volt, amit nem tudom a fogzásnak (várjuk a második, valószínűleg a jobb felső egyes fogacska áttörését)  vagy annak a fantasztikus agyi érésnek tudjak-e be, minek köszönhetően Mia "olvas" :D Fejjel lefelé is :D

Mellesleg tényleg olyan kis okoska!  Már nemcsak a tárolóból veszi ki név szerint a megfelelő játékát, de labdázik (kisebb-nagyobb sikerrel), könyvet lapoz (a keménylaposakat), tornyot dönt le, tálkákat illeszt egymásba, és tegnap óta a formabedobós játékot is élvezi, bár igaz, hogy beilleszteni még ritkán sikerül a formákat, de amit odaillesztek, azt örömmel tolja be.

Közben izgulok kicsit, mert költözésre adtuk a fejünket, és hát ez melós lesz... Viszont remélhetőleg jó csere lesz. Más elvek alapján választottunk, mint korábban, most Mia igenyei, a vele való kényelmünk az első. Az eredeti környékünk, Poblenouban lesz az új is. A mostani verhetetlen kilátást elveszítjük, de lesznek más előnyök. Erről majd máskor bővebben.
Addig is örüljünk a 42. hétnek!

Starbucks

Hiába, nem lehet elég korán kezdeni!

A Starbucks coffeeban ülni életérzés. Babával talán kicsit kevésbé amerikai, de életérzés, amit Miának is meg kellett már tapasztalnia. Ma - egyébként véletlenül, mert még zárva volt a wokos, ahonnan ebédet vettem volna - Kicsi Szív is tesztelte, és hát bejött. Nagy előnye a helynek a korlátlan szalvétahasználat :D Babácskának annyira tetszett a nagy amerikai szabadságfeeling, hogy gyorsan be is kaksizott, ami nála egyébként elég nehéz művelet. Az meg hogy én otthon vagy házon kívül pelenkázzak át egy cuki, lázadóan nyűgös és kapálózó kispolipot, nyilván nem szempont ;)

41 hetesem

Tegnap a névnapján megdupláztuk az együtt töltött időt, ma pedig betölti a 41 hetet. Amikor összegzek és amikor ölelem őt, hihetetlen, hogy egy ilyen angyali kis teremtés mellett is el tudom veszteni a türelmem. Mert tényleg egy tündér. Csakhát már van saját kis (nagy) akarta,ami nem mindig egyezik az enyémmel. Mondjuk pelenkacserénél :) És olyankor van ám nagy hangja is :)
De azért a lényeg az, hogy nagyon szép, kiegyensúlyozott hétköznapokat élünk mi ketten, apájával pedig igyekszünk kimaxolni, amit a munka enged, hétvégén meg nálunk mindig ünnep van, hiszen Mia minden vasárnap szülinapos :D

Csak nézem, ahogy elbabrál a játékaival, és rájövök, hogy igazából minden nap ünnep!

Ma kipróbálunk egy (magyar) gyerekfoglalkozást a többi babákkal, remélem, az is ajándék lesz!

Mia névnap!!!!!!!

Babácskának - mit Babácska, kész Kishölgy - ma bizony névnapja van. Abból is a legelső... Leszámítva a pocak-létet persze, de mivel akkor még nem volt 100%, hogy nem egy Milán növekszik odabent, az nem számít. A tegnapi játékbolti túránkból sejthette, hogy valami készül, és bár még nem igazán tudja, hová tegye ezt az ünnepet, a nap során igyekeztünk képet adni arról, milyen az, amikor az embert ünneplik. Lévén nem szülinap, névnapot pedig Spanyolországban nem/kevéssé ünnepelnek, vendégséget azért nem hívtunk (és erről jut eszembe ezredszer, hogy ahogy elmaradt a beszámoló a március-áprilisi egy hónapos magyarországi látogatásról, úgy az ott történt keresztelőről sem számoltam be még... ), de korán reggel, közvetlenül a koránkelő nagyszülők viberes köszöntése után Szécsi Pali bácsival és harangvirággal köszöntöttem, és amíg délelőtt apa-lánya parkozás volt, anya rittyentett némi lakásdekort (aminek egy részét eszköz híján nem sikerült feltenni :(), "virágot" és "desszertet", valamint becsomagolta az ajándékot, csakis azért, hogy Miának legyen mit leszaggatnia.
Azt azért megjegyzem, hogy Mia azzal is megmutatta, milyen nagylány már, hogy erre a napra magának választott ruhát: nem vicc, kettőből, majd később háromból is ugyanazt a cuki rucit választotta. Nem hiába, a kis sötétkék-fehér shellkagylós ruhában tündéri, és egyértelműen érzi, hogy ez nem egy body-naci szett.

A virág egy szivárványszínű szélforgó, a desszert pedig egy kistányérnyi apróra darabolt vegyes gyümölcs volt.
Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ha már így rákészültem, az ebédjéből alig evett valamit, csak pár órával és egy szopi-alvással és ünnepi hosszúságú hintázással később állt készen igazán a hozzátáplálásra :)

Az ajándékbontásnak terv szerint sikere volt, eleinte ugyan furcsállta a szabad rombolási lehetőséget, de gyorsan ráérzett a csomagolásszaggatás ízére.

Azért hosszú távon a becsomagolt dolgok is jók lesznek ;)