Ismét rém régen írtam, és talán nem is most volna az ideje, mert épp csak buszon ülök, de olyan lassú ez a járat, hogy vagy megőszülök, vagy bejelentkezek...
Épp Pécsen vagyunk, és nagy nehezen elszöktem otthonról úgy, hogy nem apukám fuvaroz. Gondoltam, jó lesz egyet buszozni, de 25 perce buszon ülök, és még szinte közelebb sem vagyok az úticélomhoz... Nem biztos, hogy még egyszer nekivágok...
Amúgy jó itthon: kicsaládozzuk magunkat, kicsi Mia rajong a nagyszüleiért és az unokatesókért mindkét oldalon, nagyokat eszünk, és ezenfelül is a legszuperebb szállodai ellátásokat kapjuk Dunakeszin és Pécsen is, a “Papa-Mama Hotelekben” :)
Kicsi Mia (merthogy szeptember óta változatlanul ezen a művésznéven fut) nagyon édes, mindenki el van ájulva a verbális képességeitől és a szőkeségétől. Sikerült Pécsen összefutnunk Tivadarral, az egykor (6éve!!!) Barcelonában megismert világjáró ismerősünkkel, ami -utazó életmódját tekintve- szellemi felfrissülést és nem kis nosztalgia volt.
De most talán megérkezik a busz... fél óra alatt...
