23 hónap+4 napos Mius

Mostanában nem kicsit hanyagolom a blogot, de Mia mindenképp megérdemli a figyelmet, és sokszorosan hálálja meg a rá fordított időt, úgyhogy amíg még szunyál, igyekszem írni.
Először is azt, hogy bizony akkor, július elején, két poszttal előrébb ő tényleg ott aludt a bölcsiben. Minden gond vagy nehézség nélkül. És onnantól egész júliusban minden hétköznap. Ő választotta, és mint ilyen, szerette is. Most az augusztusi bölcsiszünetben is rengetegszer említjük az "alvókát", amin a bölcsiben alszik, és amit én szabtam kicsit személyre, cicásra. Állítólag fejsimivel percek alatt elalszik, ami itthon azóta is science fiction. Szóval ezt is tudja!
Azóta pedig 23 hónapos is elmúlt, amit NEM TUDOK ELHINNI!
Veszedelmesen okos, a gondolatai folyamatosan cikáznak. Ha vmit először hall, látszik, hogy forognak afejecskéjében a kerekek, kutatja, hova, mihez kötheti, és a legváratlanabb helyzetekben elő is veszi. Az augusztus eleje óta szünetelő bölcsit sokszor emlegeti: gyakran a gyerekeket, máskor eseményeket/ ki mit csinált, mit énekelt, de így 3 hét szünet után egyik nap evés közben egyszer csak azt mondta: " anya eeement a bőcsiből. Miuska sírt." Hát.nagyon meginogtak. Tudom, hogy nagyon szereti, szeret ott lenni, de azt szeretné, hogy ott legyek vele. Remélem, nem viseli meg, és majd az sem, hogy szeptemberben duplaannyian lesznek majd!
Itthon kellett vagy 3 nap, mire rátaláltunk a hétköznapok régi-új ritmusára kettesben.
Tényleg egy kis angyal! Egy érzékeny kis zsenipalánta. Rengeteg mondókát, mesét és dalt tud, és bár továbbra sem énekli, egyre jobban ritmizálja a dalokat is, és a szövegeket pajkosan variálja. Szinte felnőtteket megszégyenítően bravúrosan. Erre például csak a Bújj, bújj zöld ágat hoznák, amit kicsi kora óta úgy énekeltem neki, hogy a pajtában nem a macska maradt benn ( mégiscsak kikérhetné magának Rosécica), hanem adott esetben a víziló vagy puputeve. Na ezt ő is műveli, és nagyokat kuncogva általában a vízilovat mondja, amitől fél kissé. Legalább is a műanyagvízótól.  Vagy a gyí paci paripa, amivel mi "odamegyünk Pécsre, mamapecsenyére" ;)
Isten éltesse őt az én legnagyobb örömömre!

Terrortámadás Barcelonában? WTF?

Soha nem kívántam egy terrorcselekmény sújtotta városban lenni. Sajnos mégis pipa. Szörnyűség! Még így is, hogy mind távol voltunk, nem érint bennünket. Felfoghatatlan! Azt hiszem, nem is engedem magamnak felfogni, mi történt. Hogy simán ott lehettünk volna. Hogy testközelbe került annak lehetősége, hogy ne legyen holnap. 

Írnék én mélyebbet, de pillanatnyilag (és ez a pillanat tart már közel 9 órája) csak hálát adok Istennek, hogy nem voltunk ott. Hogy már nem járunk abba a nyelvsuliba, ahová eleinte. Hogy nem ma jutott eszembe megnézni az El Corte Inglés baba cucc felhozatalát, amit amúgy időről-időre megteszek. Hogy Baliék nincsenek már az egynapos irodában. Hogy nem mentünk el kipróbálni a fagyihullámokat, amit kinéztem. Mert ezek közül most bármelyik okozhatta volna a véget...