Ismét adós maradok egy részletes magyarországi látogatás beszámolóval, de olyan sokminden történt...
Ami a legfontosabb, és nem szeretném, ha kimaradna, hogy Mia megint ugrásszerűen sokat fejlődött otthon, nyilván a nagyszülőknek, a nagyobb rajongótábornak köszönhetően. A szókincse, a finommotorikája, a járása, sőt futása, minden. Látok fejlődést, de sokkal kevesebbet az evés-alvás témakörében is, de ezen nem rágódnék. Aki ismer minket,valószínűleg lehetetlennek tartja, hogy a korabbiaknál is jobban lenyűgözzön engem a kicsi szívecském, pedig ez határozottan előfordul. Konkrétan minden pillanattal nő a cukiságfaktora, és a szeretetem iránta :)
Már nem csak ad, de dob is puszit, nagyon tud ölelni, annyit olvastat magának, amennyit egyáltalán nem várna az ember egy ilyen korú babától, és úgy figyeli a történteket, hogy döbbenet. Napokkal, hetekkel később képes felidézni a történteket /történteket, és könyv nélkül mesélve is mondja, hogy az adott történetben ki kopog vagy talál meg valamit, mit építenek vagy hol laknak a szereplők. Bogyó és Babóca sztorijaival kivetelesen sokmindenre lehet ösztönözni: pl. Pécsett első napokban alig evett valamit, de a könyvekben ezerszer elolvastatta a mézeskalácsos részt, és végre evett valamit: pont olyan szív alakú mézeskalácsokat, amilyet Babóca tart a kezében a könyv borítóján. Ugyanez az ivással: a szarka csipkebogyó szörpöt hozott Babócának, így hajlandó lett csipkebogyó "szörpöt" (cukormentes teát) inni. Most ott tartunk, hogy mivel Bogyó is sütött palacsintát, evett abból is. Azt nem tudom, ki evett brokkolit, de abból főve, egész rózsákat képes megenni. Amikor kedve van persze...
Na persze egyik mesehős sem ül etetőszékben, úgyhogy ezt igazán mi sem várhatjuk el tőle...
Szerencsére Babócáék is készítettek szélforgót, fújtak buborékot, és ellátogattak a tengerhez, mert igazán sajnálnám ezeket a régi kedvenceket elhanyagolni.
Beszél, de annyit és olyanokat, hogy az ember esze megáll: van aminek csak az első pár hangzóját mondja ("Ba"-ltazár), van amire a szó dallamáról következtetünk ("mée" - mézes), de csodálatosan tökéletes kiejtéssel is elkápráztat (Mia, cica, maú, kutyus, csillag,az l helyett kicsit j-sen), kukac, kakukk, csacsi, és még RENGETEG minden, az állatok különösen).
És tényleg percenként képes tökéletesíteni a tudományát.
Mellette megmaradtak a jelek, de nemhogy visszavetették a beszédben, sokkal inkább segítik /kiegészítik. Kíváncsiságból oda-vissza játékokat játszottam vele: egy nagy könyvprospektust /könyvet elé téve kérdeztem tőle, hogy hol a (és jelentem a halat). Erre ő mondja, hogy "ha" (az l betűt módszeresen nem mondja vagy j-szerűen ejti), és megmutatja a képen a halat, és még egy csomó dolgot. Ebbe az irányba olyan jeleket is használ (értsd: felismer, amiket nem jelel vissza. Fordítva pedig napi szinten gyakorol, és bővíti a jelkészletét.
Az állatok nagy kedvencek, soknak a nevét mondja (béka, róka...) , másoknak a hangját utánozza (oroszlán "ááá"...), de sokhoz mindkettőt használja ("huhú bagyoly"...) .
És nagyon jó humorérzéke van! Amit nem tőlünk les el. Ja és az iszonyú cuki, egyedi "kisbirka" nevetése, a hangos kacagása, boldog sikítozása, fáradtan az erőltetett hahotázása. Egészen egyszerűen felsorolni sem tudom, hogy mi mindenért imádnivaló :)
