Fogas kérdés

Kicsi Mia napok óta éjjel újra visítva ébred, és múlt héten a nemevés (szilárd táplálék, mert a szopizás ment) is a tetőfokára hágott. Tudni véltem én, hogy ez újra a fogzás, de mivel a szájába nézni nem engedett, tegnap még elég bizonytalan voltam, valóban egy őrlőfog pár csücskét látom-e. Pláne hogy előtte evett, mondom, simán lehet kajamaradék. Ma benyúlni engedett, és ismét ugyanarra jutottam, hogy elkezdett kibújni az első őrlőfogacska, ami szám szerint a 7.lesz a négy db egyes és a felső két kettes után. Mondták ugyan, hogy ezek nem feltétlenül a nagykönyv szerinti sorrendben jönnek, de azért meglepő. Főleg mivel kb egy hete az egyik szemfog környékén láttam duzzadtabbnak. Hát így már érthető a visítás és az is, hogy ma este fürcsi után hőemelkedést éreztem és igatolta is a mérés. Remélem, ebből nem lesz magasabb hő, hiszen nem tűnik betegnek a kis drága. Itt van az egri nagymamája, és vele naphosszat meséltet, sétál, labdázik. Inkább azt vettem észre, hogy törékenyebb a jókedve, és hamarabb fárad is, ami viszont simán abból is adódhatna, hogy már egész nap talpon van, megy, sétál, néha szinte szalad. Nagyon ügyeske!
Ja, és mellesleg a napokban két új babajelet is elkezdett használni, úgyhogy talán a babajelbeszéd is beindul. Remélem, erről már írtam, mert csudaérdekes és sztem hasznos dolog.
Na szóval ma lehet drukkolni, hogy a hőemelkedés elmúljon, és a magasabb hő elkerülje kicsi Micsit! Én mondtam neki, hogy ebben a családban mi nem betegszünk meg!

13 hónap együtt

Oké, hogy 1 éves kor felett vegyek vissza a hetente szülinapozásból, de ne felejtsem már el, ha 13 hónapos lesz az egyszem gyermekem!!!
Merthogy Mia az lett ma! És mint komoly nagylány, ma a saját ágyában ébredt (általában hajnalban, de van, hogy már éjjel átviszem magunk közé), és sírás nélkül, a nyusziját lóbálva, állva várta, hogy végre kikapjam onnan :) Arról meg jobb helyeken nem tennének említést, hogy éjjel 5-6x kelt szegénykém. Azt hiszem fogzik, de mivel nem engedi megnézni, csak a jeleket olvasom ekként.

Hát boldog 13. hónapot, kicsi Mia!

Aki ízléstelennek, gáznak gondolja, ne nézze tovább, de én azért csak nagyon nagyon büszke vagyok rá, hogy 13 hónapja ügyesen szopizik... Most is éppen ;)
És tudom, hogy ezzel a legjavát adom neki :)

Esős nap

Tegnap esett, így csak babakocsizni mentünk ki délelőtt, aztán újra esik, így ma itthon töltöttük az időt: áthívtuk Mia egy kis barátját és az anyukáját, de amíg megérkeztek,  Mia az ölembe ültette az óriás  plüssöket, majd beült ő is. A nap során többször :) szerencsére egyik alkalommal kéznél volt a telefonom.

Elmaradt szülinapi beszámoló

Annyi sok elmaradásom közül a szülinapit éreztem a legsürgetőbbnek, és egyelőre nem bízom benne, hogy a képeken túl többre jut időm...

 Szóval a reggeli torta

 libázás

 kutyázás

 esti tortázás

Azért azt nem állítom, hogy mind megette a tortát, de határozottan kóstolgatott belőle, trancsírozta, ismerkedett a textúrákkal. Nem is számítottam másra. Az ajándékokat azóta nagyon is birtokba vette, de az átadáskor a kiscipője cetlije kötötte le leginkább.
Szuper nap volt, még ha a reggelére szuperfáradt voltam is... A kimerültségtől bekaptam egy jó kis megfázást is, aminek a maradványköhögését most is nyögöm. Nem fáj már jó ideje semmi, de a legrosszabb pillanatokban kell köhögni... Mindegy, így is megérte a felkészülés, rohanás, ünneplés és élményvadászat :)

Szeptember 20. keddre esett, hétvégén pedig a bababarátokkal is megünnepeltük a közös szülinapot egy közeli parkban.

Ki mit kap...

Azt mondtam, innentől nem köszöntöm itt hetente a kicsi lányom, és így is van, de nehéz levetni a szokásokat: ma éjjel is notoszkált a fejemben, hogy elő "kell" készítenem a reggeli bejegyzést. Persze sosem kellett, csak így alakult, és megtetszett az ötlet. Aztán arra is gondoltam, mennyi témával el vagyok maradva: már a második magyarországi utunkról nem számoltam be, Mia szülinapját sem dokumentáltam,ami igazi szégyen, és azóta egyéb is kimaradt. De ez most más!
Most nem köszöntöm, most nem számolok be semmi eseményről, most csak le kell írnom, nehogy a gondolat elszálljon, mert fontos.

Hogy sosem volt még senki Mia előtt az életemben, aki őszintén hitte (már pocakon kívül is), hogy mi ketten egyek vagyunk. És ez -bár olyan természetes, mivel minden baba így éli meg az első heteket - talán a legtöbb, amit kaphatok. Kell, igen kell a mosoly, kell az ölelés, kell a vele együtt nevetés, de azt hiszem, ez az elképzelés, most hogy kellő távolból tudok erre tekinteni, ez az, ami anyává tesz. Szerethet engem bárki barhogy, ezt csak a gyermekem érezheti irántam. És ha már túl is vagyunk ezen a képzeten, erre mindig úgy szeretnék gondolni, mint ami megkülönbözteti a kettőnk kapcsolatát bárki mással való kapcsolatomtól.
Érzelgős, tudom, de ez van. Most ezt érzem fontosnak, és nem akarom elfelejteni.
Vagy lehet, hogy csak onnantól érzelgős, hogy én ezért hálás vagyok Miának? Mindegy! Akkor is így van. Tök mindegy, én mit meg nem adnék neki, az fontosabb, mennyi mindent kapok tőle, kezdve ezzel az érzéssel!
Amúgy tényleg fantasztikus korban van most is, már egyértelműen különálló egyéniség, jó a humora, nyitott és vidám. Olyan fantasztikus reakciói vannak, hogy az ember lehidal. Ma vacsi közben olyan kacagást rendezett, hogy azt öröm volna visszanézni, kár hogy csak az emlékezetembe véshettem. Okos és érzékeny, figyelmes. Imádja a kutyákat, és ebből a szempontból már most olyan, mint én kislányként: a környék összes gyerekkompatibilis kutyáját összetaperolja, ha hagyják :) Már nem egy kutyatulajdonos utalt rá, hogy hamarosan kutyánk is lesz a cica mellé :)

Élvezt nézni, ahogy egyre kifejti az egyéniségét, megmutatja magát, ügyesedik, okosodik. Sokszor kell a türelem is persze, most volt pár nap, amikor minden etetés közelebb vitt az idegösszeroppanáshoz, de hát tanul a lelkem, és a határokat is feszegeti. Hiszen gyerek. De még milyen gyerek!!! Tényleg fantasztikus kislány!
Azért imádkozom, hogy tudjuk őt jól inspirálni, megmutatni neki az általunk ismert Világot, óvni őt, és a Világot legalább egy hajszálnyit megpróbálni jobbá tenni, hogy neki jó legyen. Önbizalmat és magabiztosságot adni neki, olyan biztos alapot adni neki, amire mindent építhet, és amihez bármikor visszanyúlhat.

Olyan alapot szeretnék adni neki, mint amilyennek a Szívek szállodájában Rory kapott, de még inkább olyan kapcsolatot szeretnék vele, vagy olyat mint amit a Muzsika hangja Mária nővére adott, alakított ki a gyerekekkel. És olyat, amilyet én kaptam a szüleimtől, amit nem mellesleg köszönök nekik. Vicces, hogy a legfontosabbat és legvalódibbat írtam utóljára, de nem mindennel így vagyunk? Hogy a filmekben látottat idealizáljuk a valóssal szemben? Pedig így hogy már nekem is gyerekem van, látom, mennyire jól csinálták, csinálják a szüleim a dolgukat, és hogy ez milyen kutyanehéz lehetett...
Istenem, de szeretném én ezt a szülőséget jól csinálni!