49 hetes cukiságbomba

A főhadiszállásra visszatérve, gyógyultan, 3 napja láztalanul, nagyon-nagyon édesen, folyton izegve-mozogva, huncutul nevetve, cica után caflatva :)
Sok boldogságot Tündérlányom!

 Annak idejèn ezt a szőnyeget válogatva még el sem tudtam képzelni rajta ennyire szépet.

Földre szállt angyalka

Sajnos a kép elkészülte után belázasodott, így lehet neki drukkolni, hogy mielőbb teljesen felépüljön.

48 hetes angyalka

A tegnapi poszt után ma inkább csak képpel készülök:

Boldog 48 hetes, 11 hónapos és 1 napos szülinapot, Babuci!

Mia 11 hónapos

A 11 hónapos, ünnepi bejegyzés wifi híján ismét csúszik, noha előre megírom a tervezetet. Ez az összevissza utazgatás (egyik, nem a legnagyobb) hátulütője.
Mert bizony 11 hónapos "szülinapra" pár nap budapesti tartózkodás dukál. A tervek mindig nagyratörőek, a kivitelezés ezúttal is inkább a túlélésre hajt, bár egy majdnem totyogóval már szándékosan beterveztem egy sor lazulást, játszóterezést. Pár hete még azt gondoltam, legalább egy hetet töltünk majd itt, közben hivatalos ügyintézés, baráti találkozók és kvázi turistáskodás is belefér,  de nem. Végül 2,5 nap és aligtalálkozás, ami jut, közben 100% Miára figyelés, de utóbbit mondjuk nem is gondoltam máshogy. Hát a tanulság az, hogy itthon is szopiról-szopira, alvásról-alvásra élünk, Mia továbbra sem nagyon osztozik a kocsiban alvás imádatában, de sokszor még öklendezésig ordítja is magát az amúgy angyalhangú mosolysziget, így a tervezés kulcsfontosságú. A játszótéri programok azért itt is összejöttek.

De máris szégyenlem magam a panaszkodásért, hiszen a babám egyetlen mosolya többet ér bármely kihagyott programnál (ha szabad körtét az almával összehasonlítani) és ezzel nem a kihagyott programokat és a nem is értesített barátokat becsülöm le, hanem a kislányomat értékelem helyén. Szerencsére nem méri szűkmarkúan a mosolyt és a nevetést, valószínűleg pont ezért okoz fizikai fájdalmat sírni látni, hallani!

Mia az utóbbi egy héten tökélyre fejlesztette a széktologatás művészetét: egy kisszékkel kezdte, majd szimultánban kettővel folytatta, aztán eljutott a felnőtt méretűekig.

Tologatás közben dumál, tapsol, integet, dobol és táncol. Sokszor egy vagy akár két kézzel is elengedi a kapaszkodót és anélkül ácsorog, hogy ezt észrevenné. Rendszerint valamivel elfoglalja a kezeit, mintha egy-két szék nem volna elég.

A hintázás továbbra is nagy kedvenc, közben mondja, hogy TA, gondolom, a hinTA-palinTÁból idézve. Nagyon édes!

Mondja a lámpára is, hogy PA, ami kicsit zavart kelthet, mert az lehetne éppen papa vagy apa is. Apáját amúgy tegnap óta TATÁnak, hosszan BAMBA TATÁNAK kezdte becézni, engem - mióta a MAMA két másik személyt is jelent - NYANYÁNAK hív. Hízelgő, ugye? :)

A barikás nevetése továbbra is megmaradt, és remélem, sikerül a millió videó közül azokat megőrizni, megtalálni, ahol ez hallható is. Majd itt is próbálom megmutatni, bár sokszor nem futnak a videók a blogon. A kacagása is fantasztikus, azt talán már mutattam.

A cuki szöszi haja nem csak úgy, hanem kész frizurára nő, volt aki megkérdezte, hogy ugye ezt a formát már fodrász alakította ki, pedig még nem vinne rá a lélek, hogy hagyjam levágni.

Nagyon élvezi mind a négy unokatesója társaságát, még csak a direkt szórakoztatást sem igényli tőlük, elég, ha jelen vannak, ahogy az idegen gyerekeket is mindig kiszúrja, és addig stíröli, amíg vele kezdenek foglalkozni.

Frankón telefonál, fülére /fejére teszi, és mondja bele a dolgokat, néha a távirányítóba is :-)

 A cica utánzása (nyávogós, magas hangon gagyogás bújással kísérve) most kicsit háttérbe szorult, mivel Rosé máshol nyaral, de a kutyusok imádata és az ugatás (vávává) folyton előjön.
Egyetlen kedvenc játéka talán még mindig nincs, de a csipesz itt is parttalan öröm forrása. A PET palackokra is szán még időt, de azokkal már a kupak le- és felcsavargatást gyakorolja inkább, és úgy általában is nagyon ügyesen teszi rá mindenre a fedelét.

A mesékre (nem hoztuk az otthoniakat, de vannak újak) mostanában nemigen tud odafigyelni, de ez az előtte tornyosuló játékrengeteg fényében nem is csoda, viszont az olvasás megy ezerrel (rákapott a büntetőjogra, szegény nem tudja, hogy régi verzió van meg), 

és újabban nagyon szeret postát válogatni, és a fontosabbnál fontosabb hirdetéseket átnyálazva (szó szerint is) kiválasztani egyet, amit aztán hosszú perceken keresztül hordoz körbe-körbe felhívva ezzel a figyelmet a legjobb ajánlatra :-) Máskor csak gyűr és tép ;-) 

Ki ne hagyjam már, hogy tud lámpát kapcsol(gat)ni és liftet hívni. Le- és kipakolni. Be is, de azt ritkábban akar. Tud még kupakot a palackra illeszteni és le-felcsavarni. Anyát vetkőztetni :-)
Olyan sokmindent tud, hogy nehéz volna felsorolni, nem is jut eszembe...

Hihetetlen, hogy már 11 hónapja boldogít minket! Most, hogy megint láttam és tartottam egy 4 kilós picibabát, meg kell állapítanom, hogy bizony régen volt ő annyi. A pici fiú amúgy nem mellékesen Petra barátnőm 7 hetes babája, akit nagy örömömre mégiscsak sikerült meglátogatnunk. Náluk megtapasztaltam azt is, milyen az, ha egy kicsi, magatehetetlen babóca a kezemben, egy majdnem totyogó pedig a két lábam között, abba kapaszkodva áll. Fini, de egyelőre nem vitt előrébb a kistesóról való gondolkodás útján. Pár hete elkezdett ugyanis bántani, hogy én - talán önzésből is - egyelőre közel kizártnak tartom, hogy Miának cicán kívüli testvérkéje legyen. Úgy érzem, egyrészt Mia nem érdemli meg azt, hogy úgy "félretegyem", ahogy szegény macsekot voltam kénytelen Mia születésekor (pedig kifejezetten nem akartam),  másrészt egy kisbaba sem érdemel kevesebb figyelmet a nagytesó miatt. Pedig azt a figyelmet és koncentrációt, amit Mia születésétől produkálok (és ami néha már-már beteges), nem tudnám még valakinek megadni. Ott van még az a gondolat is, hogy Mia annyira tökéletes, hogy hozzá még csak hasonlót sem lehet találni, szóval kemény kérdés ez. Pedig korábban általában 2 gyerek anyjának jövendöltem volna magam. Igazából mindegy is, ezek az érzések nyilván változnak is, ahogy valamiként szingliből páros, gyermektelenből anya is lett belőlem, csak valahogy szóba került az anyás csoportunkban, és azóta foglalkoztat a kérdés, és bánt, hogy egyelőre képtelenségnek érzem.

De végződjön ez a bejegyzés valami nagyon pozitívval, legyen az mondjuk egy újabb kép a 11 hónapos kicsi szívről, óriási büszkeségünkről, mosolygós kicsi lányunkról! 

Miusunk, légy mindig egészséges, boldog és kiegyensúlyozott! A Te érkezésedtől csakis rajtad keresztül lehetséges definiálni a boldogságot <3
<3
<3

Mia 47 hetes

A 47. heti szülinap Egerben érte Miust, ahol szintén rengeteg az izgalom: nem elég az új helyszín és az egri Papa &Mama, a nappali kész játszóház! Lehet itt is pakolni, matatni, mászni és ácsorogni. Utóbbiból miatt újabban a kapaszkodás nélküli verziót kezdi gyakorolni, időnként elengedi bútorokat egy-egy játék vagy finom falat kedvéért.
Szombaton egy demjéni rendezvényen jártunk, ahol csak a felnőttek számára volt sztár a Kovács Kati, Mia a kutyákért való rajongásának adott hangot megint. Egy kis Westie volt az abszolut kedvenc, akivel többször is lepacsiztunk, de mivel ő nem jöhetett haza velünk, lett saját, elemes kutyusunk is: már előre mondták nekem, hogy az milyen jó, én meg nem hittem. Mius viszont, bizonyítandó, hogy ő bizony nem az anyja kívánságának tolmácsa, majd kiugrott a bőréből, amikor meglátta. Tudom, tudom, én is megvetettem minden kutyát, macskát, de reméltem, ez még várat magára, végülis nem akar(t)unk játéklerakatot a lakásból... De tényleg annyira örült neki, mint az igazi kutyusoknak szokott, visongott, magához ölelte, és hozzábújt az arcával, hogy nem tudtunk tovább nemet mondani rá. 

(a napokban kezdett el a második képen látható módon, leesett állal meglepődni :)) 

Immár kutyussal felszerelkezve jól csúszott a Kovács Kati koncert és a kosárkörhinta, amit elsőre csak kipróbálni szerettünk volna, de a kedves bácsi igényeinkre szabottan tekerte, Mia pedig se nem félt, se nem ugrott ki belőle, így jópár kört mentünk (én mellette szaladva), talán benne is aludt volna, ha rajta múlik.

De nem hagytuk, mert el kellett bájolni a falubuli népét a sörpadok között is. "Tántiztunk", fűben roptuk, nagyokat kacarásztunk, mire végül elfáradtunk, és hazahozattuk magunkat, hogy ne váltson sírásba a nevetés. Jó ütemben kaptuk el, mert jól vette az estét utána, sőt éjszaka is csak 2x ébredt. Vagyis ha koránkelő anyja lenne, csak egynek számítana, mert a második most fél hatkor volt. Igazán büszke vagyok a tündéremre!
Mindig nagyon büszke vagyok rá! Fantasztikus kis egyéniség!
Boldog 47. "szülihetet", Mosolymana!

46 hetes "preckó"

A preckó kifejezés amúgy fogalmam sincs mit jelentett eredetileg, de rám sokszor mondták cserfes kislánykoromban az eredetileg horvát ajkú nagyszüleimnél. 

46 hetesen már sokmindent lehet. Például szépen felöltözni, és esküvőre menni. Ezt tette Mius is :-)
Úgy alakult ugyanis, hogy az itthonlét alatt hivatalosak voltunk egy igazán rendhagyó esküvőre: Csopakon, egy csodaszép birtokon jártunk, ahonnan Mia életében először pillanthatta meg a magyar tengert. Amilyen kapkodós az anyja (én), ezt a pillanatot elmulasztotta megörökíteni, de helyette ím' egy fotó a az apjalányáról vagyis apáról és a csini pici lányról.

Amúgy meglepően jól viselte mind az utat, mind a szokatlan napirendet és a társaságot, nem annyira mozdulatlanul, de egész csendben volt a szertartás alatt, és talán annak is köszönhetően, hogy elég sokat fogyasztott az esküvői menüből, az sem viselte meg, hogy a nap során meglehetősen keveset szopizott. Ezt persze nem igazán értem, mert a sorrend fordított volt, de végül is mindegy. Ja, mellesleg az ok lehet az újonnan áttörő, sorban negyedik fogacska is, ami ha jól figyeltem meg, a jobb alsó egyes (aki ismer, tudja, hogy a jobb és bal kezem megkülönböztetése nehezen megy). Így ismét jutott egy "első" a 46. hétre.

Most vakációzunk picit, talán a Balatonnal is mélyebb ismeretségbe keveredünk, aztán mehet tovább a turné! ;)

Azért még dobok egy idillt tegnapról, kiegészülve Nándi babával, akivel nagyon összeszerelmesedtünk! ;)

Már 9 éve együtt

Bár ennek nem sok köze van Barcelonához, de annál több hozzánk, úgyhogy csak megírom: ma éjjel 9 éve lesz, hogy először találkoztunk Balival.
Köszönöm Neki az elmúlt 9 évet, amit velem párt alkotva lehúzott, köszönöm, hogy méltónak tartott arra, hogy a felesége legyek - már 6 éve - és hogy a Világ legnagyobb Kincsét hoztuk össze Mius személyében! KÖSZÖNÖM, BALI, HOGY VAGY!
Akkoriban mindketten kicsit nagyobb társasági életet éltünk, gyakrabban volt buli a nemalvás oka, és egyetlenek voltunk egymásnak. Aztán teltek az évek, eljöttünk Budapestről, nekem a napi társaságomon kívül a munkám is megváltozott, Barcelona rengeteg élményt adott, és végül a fantasztikus kislányunk is itt született. Most néha túlontúl otthonülők vagyunk, és még így sem jut mindig időnk egymásra, mert minden Mia körül forog, az új barátainkat is ritkábban látjuk, de sosem cserélném el az életemet! Ha az altatások, nemalvások miatt néha nem jut semmi időnk beszélgetni, akkor is tudjuk, hogy ott vagyunk egymásnak!
Köszönöm a támogatást, nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, amit árasztasz!

Örülök, hogy akkor ott voltam 9 éve ;)
Csók!
"szilvike"