Szóval akkor bővebben is a mi kisbabánkról!
A januári hazautunk során kezdtünk el gyanakodni, de naptárváltás okán még nem kiabáltuk el magunkat. Viszont a Barcelonába való hazaérkezéskor, naptárcsekkolást követően meggyőződtünk arról, hogy bizony valaki bizony útban van a családunkba :) Január legvégén aztán orvos is látott, és a Sanitas-os rendelők felszereltségének köszönhetően én is láttam a picikémet. Akkor még ugyan nem volt könnyen azonosítható az én laikus szememmel, de doktorbácsi még az icipici, hat hetes szívverést is meg tudta mutatni. Döbbenet!
Azóta aztán örülgetünk, tervezgetünk, odafigyelgetünk, eljárok/eljárunk a vizsgálatokra, amiket mindig nagyon várok, hiszen olyankor én is láthatom a kisbabánkat. Az utóbbi hetek fejleménye, hogy kiderült a neme: kislánynak állítják (de természetesen ugyanolyan boldogok lennénk, ha végül kiderülne, csak rejtegette azt, amit nem látni az ultrahangon). Eddig minden nagyon rendben van a terhességgel, elég problémamentes, alig tapasztaltam kellemetlen tüneteket. Amíg az utóbbi hetek köhögése nem jött, semmi panaszom nem volt, és utána is csak az őrült aggodalom, hogy a gyógyszerek vagy a köhögés maga árthat a picinek. De a betegség nehezén már egészen biztosan túl vagyok, és az ultrahang és orvosok véleménye szerint jól fölfogtam a baba elől mindent.
Minden ultrahang alkalmával sokat izeg-mozog, rugdalózik, és vadi új hír, hogy elkezdtem érezni is, ahogy mozog. Már a 19. hétben járunk, és az okostelefonos terhesség-applikációk szerint ideje volt már érezni (az orvos szerint normális, ha még nem...), és nagyon koncentráltam rá, de sokáig nem tudtam elkülöníteni az általános hasi (bél-)mozgásoktól. Ma reggel aztán TV-nézés közben kicsomagoltam a hasam, és szokás szerint figyeltem. Figyeltem és figyeltem, aztán éreztem valamit egészen lent. Figyeltem és néztem tovább, aztán a mellettem nyugiban ülő Bali örömére felettébb fennhangon közöltem, hogy látszik is, amikor mozog. És tényleg. Egészen apró mozdulatok, rövidke kidudorások :) Mókás! Annyira vártam ezt! Szimplán csak azt, hogy ne kelljen az ultrahangra várni azért, hogy visszajelzést kapjak a babától... Hogy érezzem, és ne csak az egyre növő hasam biztosítson affelől, hogy valami nagyon is történik odabent. Jó, hogy érzem :)
Amíg Pécsen voltunk, Anya leszervezett nekem egy 4D-s ultrahangot egy magánklinikán. Ezt ugyan általában később csinálják, mert 16-17 hetes terhességnél még a babák állítólag nagyjából ugyanúgy néznek ki, de nekem azért is fontos volt, hogy egy jónak mondott ultrahangos orvos megnyugtasson, inkább diagnosztikai szempontból tehát. Ott is mindent rendben találtak, és babóca mutatta, milyen ügyesen mocorog. Megmutatta az összes pici ujjacskáját is (meg persze az orvosi szempontból fontosabb dolgait). Ezek közül teszek ide egy képet :)
Itt picúrkánk éppen hajmosópózban, oldalról-hátulról, öt pici ujjacskát mutat :)
