Ha már összehasonlítás :)

Inciri pinciriből nagymacska lesz lassan, még ha a sorrend fordított is :)

És még pár cukicicás kép:

 benne van a TV-ben

 itt pedig magára talált :)

Cicababa nő mint a gomba

Most ugyan kicsit visszavett az adagokból Rosé, de azért kétségtelenül nő, amit az alábbi összehasolnlító képekkel illusztrálnék:

- ahol a zöld tál ugyanaz :)

- ahol viszont sajna nem sikerült ugyanazt a pózt elkapni, de azért látszik a különbség :)

Édes pici alvógépünk nagyon közeledik a felnőtt méreteihez, de még mindig nagyon kiscicás, cuki, imádnivaló ;)

Ismét varrtam :)

A cica hozzánk kerülése óta először... És a termék egy egérke ajtótámasz :) Ő az:

Az inspirációt egy már meglévő, vásárolt egérke adta, és persze a pinteresten talált hasonló cukiságok, majd geometriáztunk kicsit Balival, és így készült el az én egérkém. Van még rajta mit gyakorolni, és a cicának is szoknia kell a varrógép zakatolását, mielőtt ráállok a sorozatgyártásra, de nagyon tetszik.

Megneszelték

... hogy Balinak szülinapja lesz holnap :)

Cicamica <3

Nekem sokszor oda kell figyelnem, hogy ne zárjam ki keresztbe tett karokkal (és egyszerre lábakkal) a Világot. Állítólag ezek a testtartások zárkózottságot jelentenek, és a ma embere nyitott, extrovertált kell legyen, semmint magába forduló. Hát néha eszembe jut odafigyelni, mit mondok testbeszéddel.

Nem úgy a cicám, Rosé, aki bizony nemcsak összegömbölyödésre és extrém nyújtózkodásra képes, de bizony alvás közben gyakorta zárkózott, ahogy azt a képek is mutatják ;)

Néha ő is kézzel-lábbal egyszerre:

Katalán nap -hogy én erre miért nem gondoltam tegnap a sok sárga-piros láttán???

Itt a szomszédban - időrendet megtörve

Múlt vasárnap úgy döntöttünk, végre megtesszük amit igazából már illett volna, bemutatkozunk pár szomszédnak. Ne értsetek félre, mikor beköltöztünk, találkoztunk itt ezzel-azzal, közvetlen szomszédokkal, a liftben közlékeny bácsi-nénivel, közös képviselővel, és mondtuk nekik, hogy mi vagyunk az újak az ötödiken, de szerettünk volna kicsit személyesebben bemutatkozni. Megjegyzem erre már a hazautazás előtt sort kellett volna keríteni, hogy mondjuk a közvetlen szomszéd vígan jöjjön át virágot locsolni, és ne veszítsem el a levendulaállományom pontosan 2/3-át (3 tőből 2-t ugye...).

Na, most végre a tettek mezejére léptünk, és a szomszédok közül a legszimpatikusabbakat és egyben legkevésbé beszédeseket választottuk, még ha ők biztosan is nem fognak virágot locsolni/macsekot etetni a távollétünkben:

TEHÁT ELMENTÜNK AZ ÁLLATKERTBE! :) :D :)

Ami ugye itt vagy a szomszédban, és naaagyon, de naaagyon szórakoztató népekkel vettük körbe magunkat vagy 5 órára.

Én nem voltam BarcelonaZoo-szűz, mert bátyómékkal kb. pont két évvel ezelőtt egysze már jártam ott, de amióta átköltöztünk ide, pláne amióta a szupercuki zuhanyfüggönyünket megtaláltam,

azóta terveztük, hogy Balival együtt is átruccanunk. 

 ezt itt kifejezetten Rosé kedvéért, hogy lássa, mi is lehet belőle, ha nagymacskává érik (tutdniillik ezek itt az oroszlánok)... az alvás része a dolognak már most is nagyon megy neki :)

Hogy kinek mi tetszett leginkább? Arról talán a közös fotók is árulkodnak (Bali és az orrszarvú, Bali szerint "tank", illetve Bambicsalád Szilvivel).

Rosé is kapott valamit, nehogy kimaradjon a buliból, azóta is vígan játszik a leopárdmintás "Szííígyójával":

Az egyetlen fájó pont, hogy szomszédoknak sincs kedvezmény...

Diada de Catalunya - Katalónia napja - szeptember 11.

Hála Katalóni napjának, a Diada de Catalunyának, ma pihi van, egyikünk sem dolgozik, vagyis legalábbis nem igazán: Bali ügyeletes, de ezúttal ez eddig nem sok vizet zavart (kopp-kopp-kopp). Szóval itthon vagyunk, TV-zünk, cicázunk, kicsi takarítás is belefért, és délelőtt voltunk sétálni a parkban, ami egyébként nagyon tanulságos volt.

Tanulságos, mert ezek a katalánok - ahogy szerintem már máskor is írtam - nem viccelnek a nemzeti(-ségi) öntudattal, és ahol/amikor lehet, ki is nyilvánítják azt. Például minden szeptember 11-én, amikor - munkaszüneti nap lévén - a családok apraja-nagyja felölti a katalóniás/Katalónia függetlenségét propagáló, esetenként pártoktól sem semleges, de mindenképpem piros, sárga vagy a két szín kombinációjában játszó pólóját, sokan ezzel meg nem elégedve, Superman palástját meghazudtóló ügyességgel egy Katalán zászlót is kötnek a hátukra/nyakukra, és bizony eként felöltözve az utcára vonulnak. Mielőtt azonban ezt megtennék, nem mulasztják el az ablakba/erkélyre/ház falára kifeszíteni a katalán zászlót, nehogy már a süket és/vagy külföldi mit sem sejtő szomszédok lemaradjanak az ő hitvallásukról.

Az önkormányzatok sem szűken mérik a pénzt és programokat, szabadtéri koncertek, koszorúzási ünnepségek és főleg felvonulások adják a nap (és az előeste) ívét.

Ma reggel a ház aljában lévő bár előtt reggelizve már nem tudtuk többé ezeket a hordákba tömörülve vonuló népeket figyelmen kívül hagyni, és bizony követtük őket: Kiderült, hogy a tőlünk egy (vagy inkább fél) saroknyira kezdődő Parc de la Ciutadelába igyekeznek annyira, ahol most nem csak az általában kínált programokra lehet benevezni, de a Diada de Catalunya örömére a parkban (az állatkert mellett) elhelyezkedő Katalán Parlament /Parlament de Catalunya/Palau de Parlament nyílt napja alkalmából ezúttal a katalán törvényhozás fellegvárába is betekinthetnek az érdeklődők. És hát vannak érdeklődők, hiszen már délelőtt végeláthatatlan, hosszú, tömött sorokban álltak kicsik és nagyok... Javarészt természetesen katalánszínű pólóba öltözve és/vagy zászlóba burkolva, esetleg Katalóniás hátizsákkal, némelyek ilyen kendővel a nyakukban.

Nagyon sajnálom, hogy ezt a színes várakozó tömeget nem örökítettem meg, de kicsit túlzásnak éreztem volna. Majd mivel annyi piros-sárga nép jött szembe, csak előkaptam a szétesőfélben lévő telefonom, hogy a blog számára is dokumentáljam, mennyire lehet valaki katalán.

Ma délután (azt hiszem egy óra múlva kezdődik) egyébként ismét óriási függetlenedéspárti "szimpátia" felvonulás lesz a város talán két legnagyobb utcája/útja, a Diagonal és a Gran Via (teljes becsületes nevén: Gran Via de les Corts des Catalanes) által alkotott V-vonalon.

Ezt az eseményt nevezték el "La V de la Diada"-nak (kiejtve: la ube de la diádá :D), azaz a Katalónia nap V-jének, ami miatt a katalán zászló sávjaiból alkotott "V" (ara és l'hora, azaz kb. most van itt az idő/itt az idő felirattal kiegészítve) a fenti képeken látható pólók 99%-án is látható.
Meg kell jegyeznem, a képeken talán nem látszik eléggé, mennyire piros-sárga ruhában vannak a helyiek, de a zavart kizárólag a megtévesztés kedvéért a parkba látogató turisták okozzák. A helyiek közül MINDENKI "belöltözik"!

Néhány kép a V-ről... elég grandiózus...

Sokminden kimaradt

Igyekszem pótolni beszámolókat, bár se időrendet, se fontossági sorrendet nemigen tudok tartani, annyi minden kimaradt (és biztos marad még ki e bejegyzés után is).

Miután megérkezett a TV-nk (ugyebár mindigTV itt bár bejegyzéssel előrébb), gyorsan hazautaztunk Budapest-Pécs-Eger-túrázni, nehogy véletlenül bengedhessük a kábelTV szerelőt. Otthon ezúttal kissé családszegényebbre sikerültek a látogatásaink, mert Bátyómék, Petiék épp akkor utaztak el nyaralni, amikor mi haza, Bali nővéréék, Éviék pedig épp azelőtt estek haza a nyaralásból. Remélem, azért nem nőnek 20-20 centit a gyerekek, amíg legközelebb látjuk őket...

Így is jó volt, Pécsett jutott idő Anyuék leendő otthonának szemrevételezésére, kicsi lakberendezős ötletelésre, barkácsáruházazásra (ami "a múltamat feidézvén" külön melengette a szívemet :D), és lélekben kicsit a régi lakástól való búcsúra. Hm mennyi jó történt ott! Kezdve a házifeladatírás helyetti suttyomba tévézésekkel, ajtócsapkodós kamaszkoron és a hajnalig tartó tanulásokon keresztül egészen a látogatóba hazajárások koráig... De jobb lesz az új sokkal: búcsút lehet mondani a panelforróságnak nyáron, a lépcsőháztakarításnak és a dilis, macskás felsőszomszédnak, aki egyszer radiátorverésben éli ki az öregedéssel járó frusztrációját, máskor macskaszőrt ráz az erkélyen dermedő kocsonyába! Na nem mintha ezek engem mostanában túl közelről érintenének, de mindenesetre határozott megkönnyebbülést hoznak majd a szüleimnek! Nem is beszélve, hogy az új hely tágasabb, modernebb, udvara is lesz, és módot ad Anyunak a lakberendező hajlamok kiélésére, amitől, ahogy újabban hallom, akár szívesen el is tekintene.

Egerben pihentünk nagyokat, na meg ettünk, ahogy azt már csak otthon szoktuk (ugyanezt Pécsen is azonos elánnal), és látogatást tettünk Egerbe visszaköltöző barátainknál, Veránál és Joenál (gyerekekkel kiegészülve) is.

Mivel ezúttal a hazautazás mottója, középpontja és egyben motivációja is az ablakcsere volt, erre is sort keríttettünk a mestereknek, milliónyi gondot és feladatot okozva ezzel Apósomnak és Anyósomnak :( , akiknek nem tudjuk eléggé meghálálni azt a sok sürgés-forgást, fuvarozást, pakolást és egyebet!

Magyarországról - nem is értem - nem is nagyon van most fotóm, de ezt mindenesetre közszemlére teszem a vidulás érdekében: 

:(

:)

Hazaérkezés (mármint vissza a barcelonai főhadiszállásra) után pár nappal megérkeztek vendégeink, Anna, Gábor, Viki, a kincs és a pici Aisa, akiknek az időjárás viszontagságai mellett (ugyanis a kezdeti hűvös után szakadó eső biztatta őket a maradásra - "bienvenidos en Estocolmo!") a macskás (és otthonukhoz képest valljuk be, igencsak szűkös) kis lakásunk örömeivel is meg kellett küzdeniük. Aztán mégiscsak maradtak, és az idő végül jobbra fordult (amikor itt nem, pár várossal arrébb mentünk kirándulni... egészen pontosan Sitgesbe, ahol sokkal gyerekbarátabb a strand), és ahogy mondják, emlékezetesre, jóra sikerült a látogatásuk. Reméljük nem csak udvariasak, de tényleg jól is érezték magukat. Viki-kincs-kisasszony érzései felől kevés kételyem van, mert a tenger hullámjaiban és a parton kő- és kagylógyűjtés közben valóban ragyogott.

Nem is beszélve a tejszínhabos sütiről, amit állítólag nem szeret :)

 És amiről alig tudta levenni a tekintetét :)

 Velük láttük ezt a szemrevaló cápafiút is, szerencsére salátaágyon...

Azóta üres az életünk. Haha, dehogy, csak nem történnek nagy extrák. Az augusztus itt főszezon, munkában aligszezon volt, az itteni barátaink közül is sokan nyaralni/hazautaztak, így gyakorlatilag nulla volt a szociális életünk, vagy társadalmi, vagy mi... Ami nem baj, mert a lakásban is van még mit tenni-venni, a cica is szórakoztat bennünket, úgyhogy jól elvoltunk.

Ciculi egyébként nagy fájdalom gócpontja volt a hazamenetel során, mivel Noémi barátnénk, aki bevállalta a cicafelvigyázást (gyakorlott bébiszitter, és a kis szőrös állatkák a gyengéi, így bíztunk benne :)) később ért vissza a városba, mint ahogy mi elindultunk Bp-re, de végül probléma nélkül zajlott a cicanyaralás is. Féltékeny is lettem, mert vele Rosé alszik kiskifliben, velem meg nem jellemző, engem csak megbízhatóan ébreszt óracsörgés előtt, hogy legyen elég időnk reggelente a munkába indulás előtt :D Édesem!

Na, hát kb. ez van/volt, azóta meg igyekszem legalább ritkásan hírt adni magukról.

Például azt, hogy már sötétben kelek reggelente, de néha megéri egy ilyen napfelkelte miatt:

Jöjjön ide egy cicavideó azzal a mondanivalóval, hogy "akinek távol van az anyukája, az keressen magának valami hasonlót":