Hát, ami azt illeti, nem volt időm írni, fényképeket töltögetni (le aztán fel is), gondolatokat rendezgetni, mondatokat szőni. Hazautazás is volt ablakcserével és a szokásos Pécs-Budapest-Eger háromszöggel fűszerezve, aztán vendégeink érkeztek, most pedig a hámom hónapzáró hosszú nap közepén lesek ki a kobakomból, és nézem, menyire elment ma este is az idő. Talán holnap vagy a hétvégén sikeresebb leszek az írással, beszámolással.
Annyit azért elárulok, mind a hárman jól vagyunk, a kiscica és mi, a szülei is túléltük ezt a hektikus időszakot, amiben a legnagyobb megpróbáltatás az volt, hogy cica nélkül kellett élnünk 8 egész napig ;) Hihetetlenül telik az idő, kajlacicka már 5 és fél hónapos nagylány egyre határozottabban kiütköző egyéniséggel, közben a nyár is elmúlik lassan, hát hihetetlen, mondhatom...
...és folyt köv. a napokban...
