Végre beköltöztünk az új helyre, és bár még sok van hátra a teljes készültségig, máris nagyon élvezzük!
A hét elején szép lassan kipakoltuk a maradék csomagokat, áthoztuk az utolsó adag cuccot a szépemlékű Espronceda-lakból, visszaadtuk a kulcsokat a régi főbérlőnek, így aztán már teljesen ehhez a lakáshoz kötődünk, nincs is visszaút. Na nem mintha akarnánk, azért nagyon szép itt! Nem mondom, hogy a régi környékünk nem fog hiányozni, de végső soron sétálva is csak 25-30 perc az út odáig, szóval nem megoldhatatlan.
Ide veszegetjük a mindennapi komfortot jelentő dolgokat, van új vasalódeszkánk, szennyestartónk, zuhanyfüggönyünk, bögréink és tányérjaink, megérkezett a mosógépünk, ma délután a csillivilli fibra optica (internet+TV) is bekötésre került, de várjuk még például a TV-t, holnap tervezünk ágyat, matracot venni, és az IKEA barátnőnk látogatása is mellőzhetetlen. Az új dolgok közül a mosógépnek és az internetnek örültem legjobban, valljuk be, ezek nélkül nem igazán lehet meglenni a nagyvárosban, főleg ha az ember lánya még blogolna is...
Rosé cica vasárnap, az utolsónak hitt szállítmánnyal került át az erkélyes-panorámás idillünkbe (azért ezt a kifejezést fenntartásokkal kéretik kezelni!), és viszonylag gyorsan felderítette a terepet az összes apró búvóhellyel együtt. Macskuszlány nagy féltés tárgya az erkély ürügyén, ugyanis korábban az ablakkal is csak módjával próbálkozhatott. Szerencsére fél ő maga is a magasságtól egyelőre, és óvatosan kúszik az erkély széléig, de közben óvintézkedéseket is teszegetünk: beszereztem egy pár hatalmas balkonra való virágládát, amit majd kívülről szándékozunk felfüggeszteni a korlát aljára, így gátolva, hogy akár véletlenül is kibukfencezzen a kedves.
Még egyszer meg kell emltenem, hogy a költözés oroszlánrészét a barátainknak köszönhetjük: a fiúknak, akik végül négy fordulóval áttranszportálták ide a cuccainkat, és a lányoknak, akik egy napon keresztül pakoltak, takarítottak velünk, nekünk; ezúton is köszönjük nekik! Itt volt a baráti társaság apraja nagyja, és a sok munka mellett talán akadt idő égy kis szórakozásra is. A pizzáról nem is beszélve :)
Ismét meg kellett állapítanom, hogy túl sok ruhám van, és sajnos egy jó része nem illik az itteni viseleteim közé: nem hordom a millió fekete, szürke és barna élrevasalt nadrágomat, nem hordom a fehér ingeimet, és csak remélem, hogy nem ok nélkül őrizgetem őket.
A lakásról igazából majd képek beszélnek helyettem, de annyit azért mindenképpen el kell mondani róla, hogy szuperjó, forgalmasabb, de egyben jobban ellátott környéken, egy nem új, de a korábbinál újabb épületben, egy szépen karbantartott/felújított lépcsőházban található, válozatlanul 5. emeleti (ez talán már a védjegyünk). Maga a lakás nem új, és felújítva is régebben lehetett, negatívuma a kőpadló, amitől viszont egy nagyobb szőnyeggel (a nappaliba) el tudok vonatkoztatni, mert ami a nappali ablakából látható, az fantasztikus. Velünk szemben ugyanis nincsen magas épület, így ellátunk Bali munkahelyéig a parton (a tetőről látszik a tenger is, de itt, 2 emelettel lejjebb, csak majdnem), rálátunk a park fáira, halljuk és látjuk a madarakat, az előttünk lévő ingatlanon egy suli/óvoda van, azon túl egy parókia, ahonnan szoktunk harangozást hallani, ha nappal itthon vagyunk.
A lakás elosztása mondhatni ideális, a burkolatokka, valamint bútorokkal viszont lenne mit tenni (főleg kihajítani egy nagyobb mennyiséget), mert eléggé megrakta a tulaj, de szerencsére példál a nappali szekrényei sokkal jobban mutatnak könyvekkel és egyebekkel mint nélkülük. Sokat segített a festés is, és a kiscica, mint kellék is. Az erkély és a kilátás annyira szuper, hogy eldöntöttem, nem kell függöny a nappaliba, nem rejtjük el ezt a kinti kis csodát. Vettem virágládákat és belevalókat, egyelőre kis mennyiségben, de haladunk ezzel is: van már egy nagy cserépnyi füszernővényem és majdnem egy egész méternyi pozsgásom. Majd ha beindul! Hiányzik még a méternyi levendula, és az elmaradgatatlan fácska, de majd
szép lassan...
