Ott kezdem, hogy idén a szülinapom egybe esett a tavaszi tanulmányúttal, és talán ezért, talán csak úgy, nem is tudom, hogyan történt, idén Bali javaslatára Rómába utaztunk. Ahogy már múltkor is írtam, Róma nekem nagy kedvenc, így biztos voltam benne, hogy fantasztikus lesz. És hát az volt! Péntek este indultunk, és az előrejelzéssel - szerencsére - ellentétben, csak az érkezéskor esett az eső, amúgy nagyon szép időnk volt.
- első reggel a beharangozott eső helyett kellemes napsütés fogadott -
Annyit azért meg kell jegyezzek, innen Barcelonából Rómába utazva azért nem akkora a kontraszt, mint annak idején Budapestről röppenve: az időjárás is kb. azonos volt, a mediterrán jelleg is, de természetesen nem ugyanaz. Nem tudnám belőni, melyik a megkapóbb első látásra, talán ugyanúgy azt éreztük, hogy ott is lehetne élni rendesen, nade Barcelonától a tengepartot, minden előnyével együtt azért nem lehet elvitatni :) Szóval holnap nem költözünk át Rómába :D
Négy nagyon szép napot töltöttünk ott, nagyokat ettünk, sokat fagyiztunk, nagyjából ezer fényképet készítettünk, és szuperjól éreztük magukat. A szállodánk a gyönyörű Santa Maria Maggiore templom közvetlen szomszédságában volt, ami nagyon bejött, már csak azért is, mert ez a templom már 8 éve is nagyon tetszett (és azt hiszem, a wiw-en, majd iwiw-en nagyjából 3 évig lehetett a profilképem az, amit előtte készített rólam a Lányok egyike ;)), és persze ez azt is jelentette, hogy jó központi helyen laktunk, ahonnan elég sok nevezetesség volt gyalog megközelíthető.
Érdekes viszont, hogy a rengeteg gyönyörű emlékem ellenére is csak kb. tudtam belőni, mi merre van a városban, a térkép elég homályosan élt bennem, mivel ott az utcák nem pontos négyzethálót alkotnak, sokszor fogalmam sem volt, éppen merre járunk, merre tovább, kb. mennyi járársra. Ilyen is van, kicsit cserben hagyott a jónak képzelt tájékozódási képességem.
Így lehet, hogy első nap a Vatikánt is csak a turistabusz segítségével,
...majd tovább sétálgatva a Piazza Navonát is például inkább csak a véletlennek köszönhetően sikerült megtalálni, holott előre beharangoztuk a szülőknek, hogy figyeljenek ránk. Na nem mintha ők is ott lettek volna, de - mondván, hogy mégiscsak a Világ egyik legszebb, leghíresebb tere (a legszebbel mindenképpenvitatkoznék, mert bár szemrevaló, annyira másodszorra sem fogott meg, hogy annak mondjam. Én elsősorban az Angyalok és démonokból emlékszem rá) - Bali jó előre kinézett ott egy webkamerát, hogy mi majd onnan integetünk élőben az otthoniaknak. Majd megittuk életünk eddigi legdrágább kávéit, hiszen a tér teraszos kávézóiban nemcsak a rendelt italért , de a kilátásért, a helyért, hangulatért és nyilván a napsütésért is fizetni kell, így esett, hogy az 5 eurós eszpresszó és a 6 eurós tejeskávé összesen végül 13 euróba került. Tudtuk előre, hogy drága, de hát egyszer élünk jelszóval... megszívtuk, na. De nem dühöngtünk, finom is volt, kellemes emlék is volt, és akármekkora mamlaszok vagyunk is ezért, de oly nagyon nagy meglepetésként sem ért minket, hogy megérje dünnyögni rajta. De azért jól megjegyeztük ám, és valószínűleg egy ideig a legek között emlegetjük majd.
Mivel Bali még sosem próbált ilyet, jegyet váltottunk az egyik emeletes turistabuszra, aminek két napig élvezhettük a szolgáltatásait mind közlekedés, mind informálódás terén. A véletlenszerűen kiválasztott busztársaság óriási előnye az volt, hogy a járatait kombinálták egy, a város szélén (vagy talán a határain kívül?) található katakombákhoz vivő buszokkal, így egy őrültjó napot töltöttünk a rómaszéli vidéken.
Azért ez sem volt zökkenőmentes, mert reggel nem gondoltuk, hogy 1) ez a hely ennyire kint van a városból, 2) ennyi időt szeretnénk ott tölteni, 3) kp-re lesz szükségünk, így egy fullextrás reggelit követően nyugodtan indultunk útnak 10 Euró készpénzzel és két bankkártyával. Hát, jó lett volna előtte tájékozódni, mert így csak kávéra és sütire futotta, ebéd nem jött ki az ideiglenesen szűkre szabott vagyonkánkból. Még szerencse, hogy a katakomba a környék egyetlen kártyás fizetőhelye volt, különben lemaradunk. Kissé szégyenkezve ugyan, de hozzáteszem: talán nem is lett volna akkora nagy baj. Mármint persze, élmény, meg hát azért mentünk oda, de a gyönyörű zöld mezőkhöz, templomromokhoz és a cuki kis sütizős vendéglőnkhöz képest maga a katakomba nem tett oly sokat hozzá az élvezethez.
Még ugyanaznapra terveztük a Colosseumot (Bali számára "Kolosszust"), de mivel késő délután értünk vissza, kérdés nem fért hozzá, hogy a maradék idő nem elég, így másnapra csúszott a Forum Romanummal és a Palatinuszdombbal együtt, ami nagy élmény, de a napsütéssel karöltve rettentő tikkasztó, ezért a végére aznap is beneveztünk egy kis parkban fetrengésre... sokakkal együtt.
A kultúra-túra után az árnyékban heverészéstől felfrissülten újra a nyakunkba vettük a várost, hogy aztán megehessem életem eddigi legfinomabb tiramisuját, majd órákkal később egy kivülről nem kifejezetten csalogató, ám belülről annál inkább meggyőző étteremben (betöltsem a 32. életévemet, és) elköltsük ünnepi vacsoránkat, bepótolva ezzel az előző nap kimaradt tízórait, ebédet, uzsonnát is.
A sok képünk között megtalálható a kötelező Trevi kút esti, másnap esti, és negyednap reggeli fényben is - hiába, ha szépet látok, azonnal japán turistává változom, és kattintgatok, pláne ha új fényképezőm is van :)
És sokminden más is lencsevégre kaptunk, főleg magunkat, ha már úgyis ott voltunk: "szelfiiiii"
...haha, nem, az utolsó nem mi vagyunk, csak tetszett, milyen kis romantikusak :)
Ó, és arra azért nagyon büszke vagyok, hogy a nagy kajálások ellenére még Rómában is tartotam a böjtöt, így talán most már kijelenthetem, hogy egy, 3 hete, véletlenül, kostolóként elfogyasztott falatnyi husit leszámítva idén is kibírtam a 40 napot hús nélkül - hacsak holnap el nem szúrom valamivel.
Nagyon jó élemény, evéssel, leégéssel együtt, jól kipihetük a mindennapokat, csak ne lett volna olyan marhanehéz visszatérni a munkába... Reggel korán kelni... De ennek a 2 nap szabinak köszönhetően múlt héten csak 3 napot, ezen a héten pedig a Nagypénteknek köszönhetően csak 4 napot kellett dolgozni. Ja, és persze itt is van ám Húsvét hétfő, így jövő héten is csak négy reggelt kell átvészelnem...
A következő bejegyzésig is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
